Negyven év képekben

Vértes György kiállítása

"Sajnos egy sérvműtét miatt nem lehetek itt veletek, pedig egy jó szülő mindig a gyermekeivel marad, mert ezek a képek az én gyermekeim, sőt mondhatnám ez az én nagyon szeretett családom. Nincs köztük mostohagyerek, mert én annak idején is és ma is szeretem műfajtól, személyiségtől, zenei tudásuk sokféleségétől is ezeket a muzsikus srácokat és csajokat. Amikor Bajnai Zsolt felkért, hogy válogassak össze egy vándor kiállításra képeket, amit ezúton is köszönök neki, újra elfogott az az érzés, hogy a fontossá váltak ezek a pop-rock képek és talán egy kicsit én is. 40 év nagyon nagy idő. Nem is tudtam hogy válasszak ki 80 képet több ezerből. Ugyan én elsősorban fotóriporter vagyok, de elcsábított a rock and roll. Ennek oka nagyon egyszerű kb. már 10 éves korom óta a Luxemburg-i Rádión aludtam el, sőt még fonetikusan le is írtam a dalcímeket és előadókat, amik tetszettek. Első komolyabb rockzenei kihívásom a P. Mobillal kezdődött 1977-ben, amikor állandó fotósuk disszidált és Pálmai Zoli aki kisgyerekkori barátom szólt, hogy fotózzam őket a Mobillal. A velük való első fotózkodás után már sorra jöttek a felkérések. A rock szakmának tetszett újfajta látásmódom, ötleteim , érezték, hogy imádom a popzenét, azonnal megtaláltuk egymással a közös hangot és úgy érzem 90 százalékban megtiszteltek barátságukkal. Ez a hang a rock and roll imádata és annak a részemről való képi megjelenítése volt. A Hungaroroton, ami az egyetlen kiadó volt akkoriban, is hallott rólam, látta a képeimet, igy sorra jöttek a nagy és kislemezborító, a plakát megrendelések. Például a V' Moto-Rockkal 10 évig dolgoztam együtt. Itt megjegyezném, hogy a körülbelül 50 hanglemez borítóból amit készitettem a VMR.- Gyertyák lemezének borítójára vagyok a legbüszkébb. Talán nem is volt olyan zenekar vagy énekes akivel ne dolgoztam volna. Rengeteg külföldi bandát és énekest volt alkalmam, szerencsém itthon és a világ majd minden táján fotózni. Szeretném megköszönni az NKA-nak, a kiadóknak, a zenészeknek, a szervezőknek és különösen a roadoknak segítségüket. A roadokhoz való kötődésem egy életre szól, mint ahogy az irántuk való tiszteletem is. Ők jönnek először és mennek le utoljára a színpadról, amikor már a zenészek rég otthon vannak vagy valami kocsmában ünneplik sikerüket. Ráadásul rengeteget segítettek, hogy a képeim még személyesebbé váljanak, mert majdnem mindig a színpadra is felengedtek. Végül lenne egy kérésem: amikor olyan fotó elé álltok aki már nincs velünk gondoljatok arra, hogy ugyan a "rock örök és elpusztíthatatlan", de mi emberek, akik feltettük majdnem az egész életünket a rockzene oltárára, sajnos halandóak vagyunk és ez számomra is tragikus ! De ti csak nézegessétek és élvezzétek ezeket a képeket és a rajtuk lévő sztárokat, akik sok örömet szereznek nekünk és idézzétek fel magatokban az emlékezetes vagy kedvenc dalaitokat, mert rájuk és mindannyian örökké emlékezni fogunk ! És végül még egy fontos dolog: Ezt a kiállítást nagy szeretettel a zseniális Lerch Pistinek ajánlom, aki nem mellesleg a legjobb barátom és hála Istennek rohamosan gyógyul !!! Nagyon jó szórakozást kívánok életművem egy szeletéhez és egy elmaradhatatlan mondat: Sokáig éljen a rock and roll !!!" Vértes György fotográfus.