Quixotic: Mindenkinek aki Marty McFly vagy Michael Knight szeretne lenni

Miklósy Krisztián, vagyis Quixotic egy új klippel jelentkezett, amely a Highway Violence c. dalhoz készült. A kisfilm érdekessége, hogy a ’80-as évekbe repít vissza bennünket. A DJ számára nem újdonság ez a közeg, hiszen felvállaltan a ‘80-as évek hangzását és esztétikáját képviseli munkáiba.

Quixotic számos hazai és nemzetközi elismerés zsebelt már be, rövid idő alatt olyan világsztárokkal léphetett fel, mint Carpenter Brut, Perturbator, Danger, Daniel Deluxe, vagy Magic Sword. 2019-ben kiadta első lemezét Flamingo Drive-In címmel, az album 2019 legjobb instrumentális synthwave albuma lett a több mint 1 millió feliratkozóval rendelkező NewRetroWave Youtube csatorna szerint, valamint a keleti blokk legnagyobb synthwave közössége, a Retrowavetouch szintén év albumának választotta. Miklósy Krisztiánnal beszélgettük új klipjének kapcsán.

Megnézve a videoklipet, azt mondhatjuk, hogy egy filmélményt kaptunk, visszavittél minket is a nyolcvanas évekbe.

Az a stílus, amiben mozgok, elég szorosan köthető a nyolcvanas évekhez és annak is a szintetizátoros világához, ami a filmzenékben elég gyakran megtalálható volt, legyen az mondjuk a Knight Rider, vagy a Szárnyas Fejvadász. Tehát emiatt már audiovizuálisan is szorosan kötődtem ehhez a vonalhoz, és első videoklipnek egy őrült gondolat mentén úgy gondoltuk, hogy mi lenne, ha egy kicsit nagyobbat gondolnánk, mint az átlag. Ez passzol is az én stílusomhoz, és találtam is megfelelő csapatot erre a Mihaszna film személyében, akik ezt az őrültséget hajlandóak is voltak elkészíteni. Miután megvolt a koncepció, én beállítottam egy hétoldalas forgatókönyvvel, erre ők közölték, hogy ezt nem lehet megcsinálni, de mi meg fogjuk csinálni. És így alakult. Én nagy szerelmese vagyok, amint látható a klipben is, minden nyolcvanas évekbeli ilyen csodának, mint a Vissza a jövőbe és társai. Én úgy szoktam mondani, hogy ez a nyolcvanas évek nekem és az én generációmnak a kilencvenes évek elején a rendszerváltás után teljesedett be és ott tudtuk mi végignézni otthon a nappaliban a nagymamánál, bárhol a VHS kazettákon ezeket a filmeket addig-addig, amíg tönkre nem ment a kazetta és egy  idilli amerikai, hollywoodi nyolcvanas évek világképet álmodtunk magunknak. Én pontosan ezt akartam megvalósítani. És a legcsodálatosabb dolog, hogy a visszajelzések alapján nem én voltam egyedül ezzel a vágyálommal, hanem mindenki szeretett volna Marty McFly vagy Michael Knight lenni.

Grandiózus klip, rengeteg szereplővel, nagy stábbal.

Igen, körülbelül 120 embernek sikerült beadnom azt, hogy ez mennyire jó buli lesz...

Az átjön, hogy az is volt.

Egyrészt jó buli volt, másrészt meg bevallom azt, hogy csodálatos volt azt látni, hogy mindenki totálisan szkeptikusan néz rá, hogy mi mit csinálunk, de emellett teljesen lelkesen hozzájárul az ámokfutáshoz, végig asszisztálva az elmúlt évet. Miután megnézték, azt mondták, hogy ezt sose gondolták volna, hogy ez ilyen jól fog elsülni. Mert tényleg ez egy kicsit nagyobb vállalás volt, mint gondoltam. Nagyon köszönöm mindenkinek, akik hozzájárultak ehhez az egészhez. Szerettem volna, hogy olyan hűen, ahogy a klip is hű a régi megoldásokhoz, technikákhoz, egy rendes, igazi stáblista legyen a végén, kiírva, hogy ki mivel hogyan járult hozzá. 

És a stáblista után még van egy utalás, ami a folytatást sejteti.

Igen, az a játékgép még egy kicsit még a szórakozik a szereplőkkel. Ez már egy  modern kori megoldás volt, hogy csináljunk egy stáblista utáni rövid jelenetet, ezzel felvezetve, hogy ha netán a jövőben bármi komolyabb folytatása lenne, akkor igazából adott, hogy merre lehet menni és mit lehet csinálni.

Abszolút filmzene született a videokliphez, visszaidézi a nyolcvanas évek nagy filmjeinek az aláfestő zenéit. A képi világ elviszi a balhét, de nyilván arra is figyelni kellett, hogy a zenével egyensúlyban legyen, kiegészítse egymást a kettő.

Olyan dilemmám volt, hogy sokan mondták, hogy videoklipet vokálos dalhoz érdemes csinálni, viszont a stílus, amiben én mozgok, az alapjában véve instrumentális, bár vannak vokális számaim is. Viszont ez a dal a tavaly előtt megjelent Flamingo Drive-In albumomnak az egyik legsikeresebb száma és már a bulikban is bejáratott dal, tehát tudtam, hogy mindenféle vizuális dolog nélkül is működik és szeretik és nem mellesleg nagyon jól passzol filmzenék világához. Éppen ezért vannak benne olyan szinti hangzások, mint pl a Szárnyas Fejvadászból ismerős Vangelis-féle nagyon hosszú, elnyúló szinti hangok. Így igyekeztem megtalálni az egyensúlyt a film és a hang között. Nagyon sok tanulást igényelt és sok tapasztalatot szereztem az elmúlt pár hónapban, hogy hogyan lehet még teljesebbé tenni a hangeffektekkel. Ez több hónapos meló volt, ilyesmit most csináltam életemben először.

Czifra Miki nevét is említsük meg, aki gitározik a dalban.

Igen, Czifra Miklós megérdemel minden reflektorfényt, mert zseniálisan jó gitáros. Ez egy régebbi dal, én elküldtem neki, hogy van egy ilyen dalom és ő felgitározott rá egy olyan szólót, hogy tízszer jobb lett tőle az egész. Úgyhogy hálás vagyok neki.

Említetted, hogy 2019-ben jelent meg az első lemezed, a Flamingo Drive, amely akkor az év legjobb instrumentális albuma lett.

Igen, így van, a New Retro Wave nevű csatorna megszavazta a legjobb instrumentális dalnak, több mint negyvenezer szavazat alapján lett az év albuma.

És azt is említsük meg, hogy egy játék is tartozik ehhez a videokliphez, ami szintén a nyolcvanas éveket idézi meg. 

Több szálon futó dolog volt. Először úgy nézett ki, hogy meg se tudjuk csinálni, mert én nem tudok játékot programozni. A zenélés mellett amúgy grafikusként is dolgozom, tehát a saját bulijaimnak az arculatát, illetve magának a Quixoticnak az arculatáért is én felelek. De nagyon szerettem volna, hogy mivel a videoklipben egy játékgéppel játszanak, legyen egy játék,egy kis demóként Ez egy extra kiegészítő, hogy így még jobban az időutazás érzését erősítsük. Ennek is tök nagy sikere van, pedig tényleg csak egy kis apróságnak gondoltuk, egy kis extrának, de követelik, hogy legyen még több pálya, legyen benne minden egyéb, úgyhogy lehet, hogy majd még tovább is fejlesztjük.

2018 végén élőzenekaros felállással is koncerteztetek. Czifra Miklós gitáron, Baracskai Rita szaxofonon játszik a csapatban. Ennek lesz folytatása?

Igen-igen. 2020-ban elúszott sajnos két Európa-turnénk is. A Dj-zés mellett ugyanannyira szeretem az élőzenekaros felállással is terjeszteni a stílust. Az a nagy terv, hogy ami tavaly elment, azt most idén bepótoljuk, úgyhogy nem szeretnénk megállni és bízom benne, hogy a klip még hozzásegít jó pár fellépéshez, esetleg fesztiválokhoz is. Még azon is gondolkodtunk, hogy a Baracskai Rita és a Czifra Miki mellé beveszünk egy dobost, hogy tényleg teljes értékű zenekarként tekintsenek ránk, mert még mindig sokan keverik azt, hogy én most Dj vagyok, zenész vagyok, producer vagyok, vagy mit is csinálok. Egyszerre vagyok minden.

Várjuk a klip folytatását.

A következő terv amúgy az akciófilmes vonal, tehát a Chuck Norrisos, Jackie Chan féle bunyózás, lövöldözés.

Burai Árpi és Gábor Betti