“Ha bolondságok járnak a fejemben, miért ne lehetnék én is bolond?” - Ellie Dixon interjú

A hálószobájában, egyszál gitáron kezdte karrierjét, melyhez a Tiktok egy akkora löketet adott, hogy 14.000 ember előtt, Budapesten adta legnagyobb koncertjét, az Aréna színpadán. A brit Ellie Dixon a Pentatonix előzenekaraként járt fővárosunkban, és többek között arról is mesélt a Music Backstage-nek, miként segíti át szorongásain egy halloweeni dinoszaurusz jelmez.

Ma este lesz eddigi életed legnagyobb koncertje, 14.000 ember előtt. Hogy érzed magad?

Ellie Dixon: Nagyon jól, egészen nyugodtan! Valóban, ez lesz életem legnagyobb bulija, ha nem számítjuk a fesztiválos fellépéseket.

Mennyire sokkoltál le, amikor a Pentatonix felkért az európai turné előzenekari pozíciójára?

Ellie Dixon: Elsőre le sem esett, lassacskán csepegett át az infó. Évek óta követem a Pentatonix munkásságát, óriási megtiszteltetés, hogy pont engem választottak.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az elmúlt hetekben?

Ellie Dixon: Már most rengeteget fejlődtem, igazából meg is lepődtem azon, hogy mennyire jól tartom a tempót. Annak ellenére, hogy már három hete úton vagyunk, még mindig képes vagyok maximálisan teljesíteni a színpadon, és elég jól tartom magamat az alvási ritmusomhoz is.

Mesélj egy kicsit a kezdetekről! Olvastam, hogy egy középiskolai énektanárod volt a legnagyobb motivátorod. Mi volt a legemlékezetesebb tanács, amit tőle kaptál?

Ellie Dixon: Talán a legfontosabb az volt, hogy csak menjek és csináljam. Nagyon félénk, ideges, és szorongó típus voltam abban az időszakban, simán benne volt a pakliban, hogy utolsó pillanatban a nyomás miatt lemondok egy fellépést. Az énektanárom mindig tökéletes időzítéssel adta meg az utolsó löketet, ezzel letarolva minden szorongásom. Végeredményképpen még mindig élek, koncertezek, és haladok előre, a korábbi félelmeim pedig inkább motivációként vannak jelen az életemben, hogy még keményebben végezzem a munkám. Folyamatosan meglepem magam, hogy mi mindenre vagyok képes.

Az, hogy életed legnagyobb mérföldkövét ugrottad meg az elmúlt hetekben, mennyire helyez rád nyomást?

Ellie Dixon: Igyekeztem kialakítani egy rutint, hogy ne fogjam fel stresszként ezt a turnét. Mindig meggyőződöm arról, hogy elég időm van magamra a koncertek előtt, és végig tudok menni a kis magányos rituálémon. Felöltözöm, kisminkelek, beéneklek, olyan dolgokat csinálok, amik megnyugtatnak. A hangszálaim bemelegítése különösen jó terápia, hiszen aktívan csinálok valamit, ahelyett, hogy azzal foglalkoznék, hogy hamarosan a színpadra kell állnom. Sokkal jobb, mintha egy helyben ülnék. Az, hogy táncolgatok, dalolászok, vagy egyáltalán produktívnak érzem magam, abszolút lenyugtat.

Írtál is egy dalt erről a témáról.

Ellie Dixon: Igen, Big Lizard Energy a címe. Tavaly írtam, amikor rájöttem arra, hogy a legtöbb dolog, amitől félek vagy ami miatt szorongok, egyáltalán nem nagy cucc. Elegem lett, meg akartam szabadulni az állandó kattogástól. Próbáltam logikus lenni, ahányszor feltettem magamnak a “mi lesz ha?” jellegű kérdéseket, de közben rájöttem, hogy a logika nem segít, ha az aggodalmaid logikátlanok. Akkor jött a gondolatom: ha bolondságok járnak a fejemben, miért ne lehetnék én is bolond? Elképzeltem, hogy egy óriási dinoszaurusz vagyok, aki éppen letarolja az aprócska házakat, és már csak a lelki szemeim előtt lévő kép kizökkentett az aggodalmaimból. Pillanatok alatt megszületett a dal, annyira erős volt a vízió a fejemben.

Muszáj megkérdeznem: hol szerezted a dínó jelmezed? Neked gyártották?

Ellie Dixon: Nem! Őszintén, a halloweencostumes.com -ról van, szóval bárki beszerezheti, még csak drága sem volt. (nevet)

A Big Lizard Energy óta még egy dalod jelent meg, a Dopamine, ami engem kicsit visszarepít a 2016-os Looking Forward lemezed hangzásához.

Ellie Dixon: Vicces, hogy ezt megemlítetted, mert tényleg úgy éreztem, mintha visszamentem volna a dalszerzői gyökereimhez. A korai dalaim mindig egyszál gitáron születtek, jó érzés és egészen természetes volt kicsit visszatekinteni a régi metódusomra. A Dopamine megírása egy igazi terápia volt számomra - a gyógyulásról és a megnyugvásról szól, pont olyan kellemes volt dolgozni rajta, mint utólag meghallgatni.

Ez a gyógyulási folyamat inspirálja leginkább a szövegeid?

Ellie Dixon: Igen, a mentális egészség átfogóan. A szorongás, az elnyomottság érzése - az inspirál a leginkább, amin éppen az agyam kattog. Nagyon szeretek olyan dalokat írni, amivel mások tudnak azonosulni, és talán egy kicsit jobb kedvre deríti őket. A zene egy remek kommunikációs eszköz arra, hogy a dalokon keresztül, olyan témákban szólhassunk másokhoz, amikről szóban talán kevésbé beszélünk szívesen. Egy igazi ajándék, hogy a pozitív üzeneteim eljutnak a rajongóimhoz. Ha ezt sikerül elérnem, már büszke is vagyok a munkámra.

Tiktokon futottál be elsőként, a pandémiás időszakban, azóta közelítesz a 1,5 millió követőhöz. A kedvenc sorozatom az “If I had a verse on…” videóid, amiben saját verzéket írsz és adsz elő világslágerekhez. Mit élvezel leginkább ezekben a feldolgozásokban?

Ellie Dixon: Klassz kihívás, talán azt élvezem benne a legjobban, hogy bele kell illeszkednem mások stílusába, úgy, hogy közben önmagam maradok. Izgalmas dalszerzői feladat, tudatában tart a saját műfajomnak, de közben pedig a rugalmasság felé is terel. Akárhányszor ezzel foglalkozom, valami újat tanulok a feldolgozandó dalról, és görbe tükröt állítok neki.

A turné alatt van időd a kontentgyártásra?

Ellie Dixon: Egy nagyon picike. Főleg promo videókat veszünk fel hamarosan megjelenő dalokhoz. Most éppen egy kifejezetten vicces videót forgatunk, Európa minden pontján fel-és alá ugrálok, és mindenki körülöttem hülyén néz rám. Nyilván senkinek sincs fogalma arról, hogy mit művelek, de egy hónapon belül minden értelmet kap majd.

Egy két évvel ezelőtti interjúban azt mondtad, hogy a legnagyobb jövőbeli terved az, hogy megjelentesd az első albumod. Most, hogy ezen túl vagy, mik az új céljaid?

Ellie Dixon: Egy hamarosan megjelenő projekten dolgozom, ami egy óriási álmom volt. Félúton vagyok a munkálatokban, egy része már meg is jelent. Minden zene, amin mostanában dolgoztam, értelmet fog nyerni. Nagyon élvezem és várom, hogy a tiétek lehessen!

Fotók: Erdős Viki