Poszttraumás stressz ellen James Blunt koncert – ilyen volt a budapesti fellépése

Szögezzük le mindjárt az elején, hogy James Blunt nem szív héliumot a koncertek alatt, neki tényleg ennyire vékony az énekhangja. Az egykori brit katona március 5-én, kedden adott koncertet a budapesti MVM Dome-ban, ami közel sem telt meg sajnos.

James Blunt-ot kik hallgatják a legtöbben világszerte? Akik nem ismerik. Ezt a paradoxont nem én találtam ki, hanem egy kutatás eredménye, miszerint a Goodbye My Lover a legtöbbet játszott dal temetéseken, a You’re Beautiful pedig az esküvők tekintetéteben vezet. És az esetek többségében fogalma sincs a hallgatóságnak, hogy ki az előadó, csak a dalt ismerik. Valószínűleg a fájdalmas szerelmi szakítások után is ez a két dal szerepel az első helyen, mikor a faképnél hagyott fél hetekig telesírja a párnáját, akkor azért kell valami, ami méginkább kifacsarja a szívből az utolsó könnycseppeket is. Az MVM Dome talán félig telt emberekkel, pedig ciánkapszulát mertem volna bevenni rá, hogy ennél jóval többen kíváncsiak egy őszinte, végtelenül profi és kivételes zenészre. A színpad előre tolva, hogy kisebb legyen a küzdőtér, a felső szektorokon fekete lepel, mert senki nem szeret látni üres székeket. A szervezők mentik ilyenkor a menthetőt. Nagyon helyesen.  

Az egyszerű színpadkép mellé társul egy tökéletes hangosítás, a legapróbb kis hangot is tökéletesen hallani. Ugye voltunk olyan koncerten, amit rémálmunkban sem akarunk újra hallani.

Ahhoz, hogy megértsük miért kivételes Blunt és zenei karrierje, egészen vissza kell menni világsztár előtti éveibe.

James 1999-ben hat hónapig páncélos felderítőként a NATO békefenntartó egységénél szolgált Koszovóban.

Bluntot és egységét a macedón-koszovói határra osztották be felderítőnek, a frontvonal előtt tevékenykedtek, irányították a csapatok mozgását és a NATO bombázást segítendő szerb célpontokat jelölték meg. Ő vezette azt a zászlóaljat, amely elsőként vonult be Pristinába, és ő volt az első brit katonatiszt, aki a koszovói fővárosba érkezett. Egysége itt újabb feladatot kapott: a 30 000-es békefenntartó erő érkezésére biztosítania kellett a pristinai repülőteret, ám az orosz hadsereg bevonulásakor a repülőteret is ellenőrzése alá vonta, még mielőtt az ő zászlóalja ezt megtehette volna. Blunt, aki tisztként először érkezett a helyszínre, részt vett a robbanásveszélyes nemzetközi incidens kezelésében. Koszovói szolgálata alatt írta No Bravery című számát. Itteni szolgálatáról dokumentumfilm készült, amelyet James Blunt: Return to Kosovo címmel 2007 márciusában mutattak be.

Katonai szolgálata utolsó hat hónapjában a Királyi Lovastestőrség (Household Cavalry) tagjaként Londonban látott el ceremoniális feladatokat. II. Erzsébet brit királynő testőre volt, továbbá 2002. április 9-én díszőrségben állt Erzsébet anyakirályné királyi ravatalon elhelyezett koporsójánál. James Blunt 2002-ben, hat év után hagyta ott a katonaságot, hogy elkezdje építeni zenei karrierjét, ami már 2007-re beérett, ugyanis You’re Beautiful slágerét énekelhette el élőben a 49. Grammy-gálán, ahol nem mellesleg öt jelölése is volt. Tehát James nem a klasszikus sztárrá válás útján ért el oda, ahol most van. Majdnem harminc éves volt, amikor rálépett erre az útra, ami kétségtelen, sokkal kevesebb puskalövéssel jár, mint egy brit zászlóaljban szolgálni valahol kelet-európában, valamelyik tohonya megalomán politikus által kirobbantott háború miatt. A pokol tornácáról egyenesen a világot jelentő deszkákig. Ilyen hadműveletek után az érzelmek húrjait pengetni nagy kontrasztot ad a múlt és a jelen között.

Ez a külsőleg rém egyszerű srác, - aki idén 50 éves – a maga hanyag eleganciájával lépett a színpadra, hogy az első daltól az utolsóig mindenki végig gondolja az élet értelmét. Semmi giccs se a színpadon, se a zenészeken. James megjelenése már-már olyan, mintha valaki az utcáról ugrott volna be. De nincs is semmi szükség felesleges sallangokra, ezen az estén a zenéjé a főszerep.

A tavaly októberben megjelent új albumával érkezett, de már a koncert elején megnyugtatta a közönséget, hogy felcsendülnek a régebbi nagy slágerek is.  James egy új korszakát vetíti előre a ’Who We Used To Be’ című lemez, amely tökéletes metszetet alkot az előadó érzelmes oldala és az általa kedvelt modern műfajok között. Amióta családjával Ibizára költözött, és a kertje végében felépített egy saját klubot, azóta nagy hatással vannak rá a szigetre jellemző zenei irányzatok. Az új lemez adta a kedd esti műsor gerincét is.

Érezhető, hogy a közönség többsége inkább a régebbi dalokat várja, de James energikus előadásmódja az emberben azt az érzést kelti, hogy igazából teljesen mindegy melyik dalt énekli, hangszerek sem kellenek, mert olyan mélyre hat az éneklése, amitől tényleg az ember végig gondolja, miért is van ezen a planétán. Az a fajta szenvedés és fájdalom jön át a hangján, amitől az ember nem az ereit akarja felvágni, hanem csak csendben hátradől és elmereng, majd a végén egy nagy adag életigenléssel tér észhez. Ahogy Blunt a színpadon él, olyan, mintha hiperaktív lenne, minden energiáját beleadja egy egyszerű fejrázásba is, jobban élvezi a színpadi létet, mint bárki, akit eddig láttam.

A színpadkép szinte már puritán, de ahogy írtam már, ezen az estén csak egy érzékszervre van szükség, a fülre. Bár kétoldalt és a színpad mögött van kivetítő, amikre jól kitalált vizuált álmodtak meg és mégse viszi el a figyelmet a lényegről. James a dalok között nem csak humorát csillogtatja meg, hanem egészen jó magyar kiejtését is, ugyanis a „Jó estét Budapest!” kiáltásával a hazánkba látogató sztárok közül bekerült az első helyre a Ki ejti szebben az S betűt listán. Amikor a Coz I Luv You dal szólójánál beugrik a közönségbe és úsztatja magát a kezeken, akkor azért picit aggódtam érte, mert többször is majdnem a földön kötött ki. A felmérések szerint többségében hölgy rajongói vannak, tehát ennek tudatában merész ötlet volt az első soroka beugrani. De végig figyel ránk, kontaktba van velünk, nem hagy minket elkallódni. A műsor felépítése is egy majdnem Best Of műsor, szépen el vannak osztva a nagy slágerek az újabb dalok között, és ha egy picit túlmerengenél az élet dolgain, akkor jön egy James Blunt-hoz képest pörgősebb dal, hogy picit felrázza a félig telt Dome-ot. Nem nagyon lehet megvesztegetni lassú dalokkal, de ez az ember olyan szuggesztív a színpadon, hogy mindent kihoz belőlem. A lelkemet szorongatja, hiába edződtem Motörhead-en.

 Szerintem James ugyan ilyen energiával zenélne három ember előtt is, nem foglalkozik azzal mennyien vannak a nézőtéren, látszik, hogy minden pillanatát élvezi a zenélésnek. Mintha vezekelni akarna a katonai évei miatt, mintha az lenne a küldetéstudata, hogy mindenki szeressen mindenkit. Mert ha ebben az emberben ilyen érzelmek vannak, amiket átad a dalokon keresztül, akkor szívfacsaró lehetett számára a katonaságban töltött hat év. James Blunt és zenekara nem akar többnek látszani, mint ami. Zenészek. Akik olyan dallamokat írnak, amik halkan hatolnak az ember lelkébe, és hangosan szakítják át a belső gátjainkat, mert ha valakinek sikerült a seregből kilépve világsztárrá válni zenészként, akkor talán nekünk is sikerül megvalósítani az álmainkat. Talán még Németh Szilárdból is lehet pacalbalerina, vagy Semjén Zsoltból állatvédő. 

Ez egy tökéletes este volt, James mindenkit megvett kilóra, és megmutatta, hogy a dalai bár érzelmesek, de nem feltétlen kell rá csoportos öngyilkosságot végrehajtani, hanem lehet rá bulizni is. Sőt, néhány lázadó még táncolt is.

Mert James Blunt jó!

Fotók: James Blunt Facebook