„Bárcsak volna annyiféle álmom, amennyit ez az egy bennem hagyott” – Beck Zaza meztelen

Beck Zaza debütáló szólólemeze 2025. február 21-én jelent meg.

Ha az ember Kurt Cobain és Trent Reznor lelkivilágát fogyasztja évtizedek óta, alaposan megedződik a gyötrelmek univerzumában és kevésbé üti meg a fejét vagy a szívét egy-egy újabb dühös, depresszív vagy kétségbeesett előadó. Mostanában meg valahogy kevesebb is van ezekből. Mintha megint valami visszakanyarodás lenne a '80-as évek első feléhez, amikor a macsóizmus uralta a zeneipart (is).

Az én személyes megéléseimben 1989-ben épp a két fent említett név tett nagyon sokat azért a változásért, ami aztán egészen alapvető értékké vált a következő évtizedekben: nem arról van szó, hogy menő felvállalni az érzéseinket, gyengeségeinket, félelmeinket, hanem egész egyszerűen nem számít, hogy ezen megnyílásokat ki minek értékeli. Az önmagunkból való kiírásuk felülír mindent, a trendeket meg pláne.

Szerencsére mind nemzetközi, mind hazai fronton találni kurrens példákat arra, hogy mindez nem csak a múlt, hanem nagyon élő is. Amikor 4-5 éve a 30Y ki az akit még megölelnél című lemezébe beleszerettem, talán pont hasonló gondolatok kavaroghattak bennem. Az az anyag elemi erővel tört rám és ma is minden egyes alkalommal fáj meghallgatni, annyira hozzám szól, annyira őszinte és fontos. Az elmúlt pár év is hozott pár remek alkotást (köztük a 30Y legutóbbi albumát (X) vagy épp a tavaly megjelent legfrissebb IDLES-lemezt (Tangk), de a legváratlanabb mindenképp Beck Zaza debütáló szólólemeze.

^{Beck Zaza épp nem a helyén. Fotó: Reszegi László (Debrecen, 2023)}
Nem ez az első alkalom, hogy egy dobos egy komolyabb válság után csinált egy saját lemezt (lásd Foo Fighters, 1995), de Zaza vállalása nem egy új karrier kezdete, csupán életútjának egy fontos állomását jelöli meg vele. Tartósan. És a tartósság félelmetes tud lenni.

Hozzám azok a dalok szólnak leginkább, amelyek nem a napfényes időszakok termései. Valahol ott mutatkozik meg több fontos dolog is: a törékenység, a sebezhetőség, a meztelenség.

A félelemből otthon album közel félórás hossza ellenére olyan sűrűn gyúrja össze az eddig leírt mondataim esszenciáját, hogy ilyenre tényleg ritkán van példa. Elengedés, emlékekkel való küzdés, magány és talán még önkeresés is van ebben a nyolc dalban, amelyek egyszerre nyúlnak vissza a múltba, vannak a pillanatban és utalnak olyan változásokra, amelyek erősen kihatnak a jövőre.

^{Beckek. Fotó: Reszegi László (Debrecen, 2024)}
A felejtés, a csend, az enged / nem enged, a gólem, a menekülés, a várakozás olyan motívumok a dalszövegekben, amelyek jól jellemzik a lemez súlyát, terheltségét. Mindezek ellenére mégis érezhetően egy feldolgozási folyamat az egész, amely a régi és új élete közötti időszak naplója.

A félelemből otthon újabb erős emlékeztető, hogy a zenész bármennyire is ismert és szeretett, a problémái félelmetesen hasonlítanak a mieinkre. Egyszerre vagyunk végtelenül sokszínűek és mégis oly egyformák.

Zaza 2023-ban hozzájárult egyik Nirvana-cikkemhez, amelyben hazai előadókat kérdeztem az akkor 30 éves In Utero albumról, az anyag ITT érhető el.