Mellékhatás

Tegnap este a feleségem talált egy ... Ugyan mit talált a feleségem?

Amikor életemben először elvittek a Balatonra, Erzsi ángyom talált egy aranygyűrűt. Miután megérezte a talpa alatt a vízben, először azt gondolta, hogy egy 14-es csavar, ami esetleg csónakról esett le (soha sem volt csónakom, nem tudom van-e rajta 14-es csavar). Amikor lehajolt, kiderült, hogy karikagyűrű.

Láttuk filmben: megszakadt jegyesség után a csalódott leány dühében a tengerbe dobja jegygyűrűjét. Ebben az esetben a magyar tengerbe hajította. Vagy egy nős férfi húzta le az ujjáról miután megakadt a szeme valamelyik leányzón és mivel nincs minden típusú fürdőnadrágon zseb (az akkor divatos fecskén sem), a vízbe dobta az árulkodó ékszert (azzal a szándékkal, hogy ha nem sikerült az udvarlás, később visszajön és kihalássza).

Az is lehet, hogy egy olyan holló ejtette el csőréből, mint amelyik elragadta annak idején Mátyás király gyűrűjét. Azt hiszem nem kutattunk az eredeti tulajdonos után, ángyom a gyűrűt megőrizte a balatoni nyaralás szép emlékeként. Ha esetleg valamelyik olvasónak eszébe jut, hogy 1965 nyarán a Balatonon elveszítette jegygyűrűjét, nem tudok segíteni, mert ángyom hagyatékának nem én vagyok az örököse. De mit talált a feleségem? Egy fehér pirulát a konyhaasztalon. A tiéd? – kérdezte. Ha nem az övé, akkor nem maradt túl nagy választék.

Kevésbé valószínű, hogy valaki behatolt volna a lakásba azzal a szándékkal, hogy elhelyezzen egy szem gyógyszert az asztalon. Miközben értékeink közül – gitár, szaxofon, zongora, karórák, öngyújtók, töltőtollak, TVkészülék, szenzoros fedelű szemetes kanna – semmit sem tulajdonított el. Nem emlékeztem, hogy mikor tettem ki az asztalra a tablettát és milyen fajta. Kézenfekvőnek tűnik, hogy az agyserkentő, feledékenységet gátolandó gyógyszer, azt készítettem elő, de mivel nem vettem be, elfeledkeztem róla. Logikus gondolatmenet. Nem, ez kisebb volt, mint a gringo (vagy mi a neve).

Rémlett, hogy szándékomban állt bevenni egy emésztést segítő pirulát, hiszen vacsorára fogyasztottam el a szombatról maradt rakott krumplit, ami nem könnyű eledel alvás előtt. Összemértem azzal a gyógyszerrel, az asztalon talált bogyó ennél is kisebbnek tűnt. Nem maradt más hátra, hogy a témát lezárjam, bekaptam a pirulát egy fél pohár víz kíséretében. Gyógyszert nem dobálunk el!

Az éjszaka folyamán nem jelentkezett semmi panasz, kivéve, hogy furcsát álmodtam: Argentínába utaztam repülővel és indulás előtt útravalóra csirkehúst sütöttem?! Furcsa, hiszen egyrészt semmi sürgős elintéznivaló nem vár rám a gauchók földjén, a Jó Szelek Városában, a La Bombonera sem fogad közönséget, a Boca Juniors is zárt kapuk mögött játszik, másrészt a sült csirke sem tartozik a kedvenceim közé. Meg egyébként is, miért sütöttem volna, hiszen vásárolható grill csirke hozzáférhető áron? Nyilván a pirula mellékhatásaként jelentkezett a furcsa álom.

Csorba Zoltán  csorabazoli.blogspot.hu