A TÁNC

Az ablakon kitekintve azt látom, hogy az áprilisi napsütésben a Hősök terén két lány tánclépéseket igyekszik összehangolni.

A téren elférne ezerfős tánccsoport is, de ők egyelőre ketten gyakorolnak. Nem túl bonyolult a koreográfia, ennek ellenére nem sikerül egyszerre a fordulat, az egyikük a forgás után a Szépművészeti múzeumot látja maga előtt, a másik a Műcsarnokot. Ilyen távolságból, nem hallom, hogy valamilyen zenére mozognak-e vagy csak számolnak.

A lányok közelében egy fiatalember áll készenlétben egy kamerával, hogy rögzítse a mutatványt. Majd ha sikerül. 

Rövidesen egy másik  legény jelent meg, a lányok elé állt és lépésről lépésre szemléltette a feladatot. Ezek szerint ő a táncos lábú koreográfus. Ezt be is bizonyítja, mert, lazításként ellejt egy profira utaló koreográfiát, majd hagyja a lányokat, hogy tovább gyakoroljanak.

Itt a tavasz, pezsegnek a rügyek és a hormonok. Az embernek kedve támad, hogy táncra perdüljön. 

Hadd táncoljanak! 

A tánc az emberi faj fennmaradását szolgálja. Hiszen a tánc az emberekben olyan vágyakat gerjeszt, aminek az eredménye a reprodukció. 

Kezdve onnan: segíti, hogy a nő és a férfi között létrejöjjön egy szorosabb érintkezés. A férfi, még ha sikeresen megtörtént is a szemkontaktus egy kiszemelt lánnyal – például egy kávézóban, irodában, fogorvosi váróteremben, strandon, ökölvívó mérkőzésen, pályaudvaron, vagy egyéb helyen – akkor sem léphet csak úgy oda és nem szoríthatja magához a lányt. Van, aki nagyon bátor és megpróbálkozik, de a civilizált világban nem ildomos.

Itt segít a tánc. 

A fiú meghívja a lányt egy bálba, vagy táncos szórakozóhelyre  kivárja, hogy lassú, romantikus szerzemény csendüljön fel (például a Jane B. című szerzemény Jane Birkin előadásában), akkor felkéri a lányt és megérezhetik egymás közelségét. A jól nevelt lány ilyenkor az elejében igyekszik tartani a tisztes távolságot, de ha beindulnak a biokémiai folyamatok („a kémia”) testeikben, a távolság csökkenhet, majd eltűnik. Egy tapasztalt barátom szerint a tánc az egy vertikális előjáték.

A találkozás folytatódhat magánlakáson és a fiú, ha körültekintő, készenlétben tart ilyen alkalmakra megfelelő zenei válogatást. Nem akármilyen lemezt helyez a lemezjátszóra, mert például egy charleston, foxtrott vagy verbunkos nem a legalkalmasabb zenei alap a tapadós-simulós andalgáshoz. Igaz, ha az említett biokémikus folyamatok elhatalmasodnak, olyan nagyon nem számít a zene. Ilyenkor már se nem látnak, se nem hallanak a fiatal szerelmesek (The Shadows: Young lovers).

Az emberi faj fennállása óta a tánc kiváló eszköz arra, hogy egy nő felhívja magára egy férfi, vagy férfiak figyelmét. Gondoljunk csak például az orientális táncosnők kecses vonaglására, a hindu lányok kéz-, és csípőmozgására, a dzsessz-balett táncosnők lábmunkájára.

 Különböző táncok a fajfenntartást, reprodukciót eredményező folyamat különböző fázisaira, megnyilvánulásaira vonatkozhatnak. A balett például a még csak ébredező tiszta szerelemre. Ritkán gerjednek be férfiak („olyan” értelemben) egy balett-táncosnő láttán. Akik egyébként azért pipiskednek, mert a férfiak általában magasabbak és a mozdulat arra utal, hogy szeretnének közelebb kerülni a férfi ajkához. Ez nem egy tudományos állítás, csak az én értelmezésem. 

Ezen a skálán a másik végletet a rúdtáncosnők jelentik. Ami már durva pornográf ösztönöket ébreszt. 

A tánchoz hozzá tartozik, a célnak megfelelő, többé-kevésbé kihívó öltözék is. A jégtáncosnők sem nagykabátban csúszkálnak és illegetik magukat, hanem picinyke ruhácskában.

Nem csak a nőknek, a férfiaknak is segít, hogy a tánc eszközével felhívják magukra, férfiasságukra, a másik nem figyelmét. Gondoljunk csak például a kazacsok nevű táncra! Egy sor életerős orosz fiatalember ha guggolásból többször is a magasba tud ugrani, akkor logikusan következik, hogy egy ilyen férfiú más, fizikai erőt és kitartást igénylő műveletet is, értelemszerűen könnyen végre tud hajtani. Ha csak túlságosan ki nem fáradt a kazacsokozásban. 

A férfiak öltözéke is a cél szolgálatában áll. Mondjuk az említett orosz táncosok öltözékére (beleszámítva az „usánkát” is) ez kevésbé vonatkozik, de például a balett-táncosok derékig csak egy vékony áttetsző harisnyanadrágban lépnek a színpadra. A nők ha akarják, ha nem, láthatják az egyed méreteit. Persze, ritkán izgalmi állapotban. Ami kellemetlen a táncosnak.

Lehetne még hosszan folytatni ezt a témát. Biztosan létezik releváns szakirodalom is erre a korrelációra. 

Amíg mindezt megírtam, a Hősök terén gyakorló lányoknak sikerült a mutatvány. A kamerás éppen most rögzíti. A koreográfus elégedetten bólogat. Lehet, hogy ezek után elmennek valahova táncolni. Párokban.  

 

Csorba Zoltán