Rémálom a Műanyag utcában

Voltam egyszer egy környezetvédelmi témájú előadáson, ahol egy filmrendezőt kértek fel az érzékenyítésre.

Nem volt egyszerű, hiszen az előadó a vizuális megjelenítéshez szokott, de jelen esetben félszáz emberrel találta magát szemben kamerák és projektor nélkül-  egy fél doboz szeméttel. Életem egyik legjobb előadása volt. Hadd meséljem el nektek ezt az általa ihletett történetet! A feladat: Képzeld el! Keresd a tanulságot!

Reggel van, indulhat a nap. Félálomban elbaktatunk a fürdőszobába. Megfogjuk a műanyag fogkefénket és fogkrémet nyomunk a műanyag fogkrémes tubusból. Elindult a nap.

Felöltözünk, mert pizsamában nem mehetünk dolgozni. Viszket – szerintem műszálas az atléta. Majd az úton jöhet egy kávé. Műanyag pohárban, műanyag kutyulóval, rajta szívecske. Szuper! – még van 10 percem, el tudok menni a pékségbe.

– Jó napot!

– Jó napot! 4 kiflit szeretnék és egy tömlős sajtot! Köszönöm szépen!

Mindjárt a munkában, s közben műanyag zacskó csörög a táskánkban. Tízóraira kifli sajttal. A kiflik zacskóban, a sajt (műanyag) tömlőben. Valljuk be, nagyon finom volt, és mindjárt itt az ebédszünet. Ideje rendelni.

„A” menü: Zellerkrém leves, Bolognai spagetti rántott karajjal – csak 40 perc mire megjön.

Már messziről hallani, ahogy csörög a „zacsi”, benne a nagy leveses és a főételes. Ajándékba kaptunk 4 minifánkot. + 3 egyszer használatos ételhordó és egy műanyag zacskó, ami sajnos zsíros lett, így nem tudjuk újra felhasználni. Kerülget a „kajakóma”, igyunk egy automatás kávét. Senki sem szereti, de mindenki issza, tűzoltásra tökéletes. Műanyag pohár, műanyag kutyuló és persze extra cukor.

Hazafelé menet beszaladunk a bevásárlóközpontba, este főzünk. 

A csirkemell zacsiban, a rizs zacsiban, a zsemlemorzsa zacsiban, a tojás rossz esetben műanyag tasakban. Kiegészül még 2 tepertős pogácsával zacsiban és egy csokival szintén csoki”papírban”. Mivel nem fér el a kezünkben, így az egészet betesszük egy műanyag zacskóba, és megígérjük magunknak, hogy utóbbit újra felhasználjuk. 

Már látni a fényt az alagút végén, mindjárt hazaérünk! A postaládából kidobjuk a szemetet, megetetjük a kutyát a műanyag zacsiból…. és, igen, már azt hittük a házunk falai közt védve vagyunk a fogyasztástól, de a műanyag újra lecsapott – vagy inkább újra feltűnt. 

Főzünk, vacsorázunk, tusolunk, fogat mosunk – avagy főzünk, vacsorázunk, műanyag tubus, műanyag fogkefe és műanyag tubus.

– Mi történt? Hol vagyok? 

Párom mellettem, macskám a lábamnál. Hajnali 3, ahogy a vekker mutatja.

-Huhh – esett le a tantusz – … Talán csak álom volt … Rémálom a Műanyag utcában. 

Fogytatása következik…

DUZS LÁSZLÓ   futureofdebrecen.hu