Olvadó gleccserek a Himalájában

Sokan nem tudják, hogy a Himalája régió a Déli- és az Északi-sarkvidék után bolygónk “harmadik sarkköre”. A hegység jégborításának folyamatos fogyatkozása olyan következményekkel járhat, amely több, mint 1,5 milliárd ember életét befolyásolja.

Nepál hazánknál másfélszer nagyobb ország, amely még így is eltörpül a hatalmas Kína és India ölelésében. Lakossága jelentős, több mint 30 millióan élnek a Himalája országának is nevezett területen. Legnagyobb számban a hegység lábától délre, ahol a síkabb felszín lehetővé teszi a mezőgazdálkodást, azaz az élelmiszertermelést.

A Debreceni Egyetem jó szakmai kapcsolatot ápol a katmandui Tribhuvan Egyetemmel.

Egy ösztöndíjnak köszönhetően jelen sorok írójának lehetősége volt Nepálba látogatni és megtapasztalni, hogy milyen hatással van a klímaváltozás a világ egyik legszegényebb országára.

Nepálnak a folyamatos népességnövekedés és politikai konfliktusok mellett számos természeti katasztrófával is szembe kell néznie. Utóbbira példa a 2015 áprilisában bekövetkezett közel 8-as erősségű földregés, amely több ezer áldozat mellett majd’ a fél országot romba döntette. Ezek mellett egyéb vészjósló változások is tapasztalhatóak, amely mögött az oly sokszor és sok helyen hangoztatott globális klímaváltozás áll.

A sarki jég olvadásával számos kutató foglalkozik, nem beszélve ezek médiavisszhangjáról. Azonban a Himalája jégsapkáinak, gleccsereinek fogyatkozása koránt sem kap akkora figyelmet, amennyit érdemelne.

Pedig foglalkoznunk kellene vele, ugyanis egy új tanulmány szerint a globális átlaghőmérséklet emelkedése miatt a hegység jégborításának legkevesebb egyharmada el fog tűnni néhány évtized múlva. Mindennek már napjainkban is komoly következményei vannak Ázsia egyik legfejletlenebb országában.

Az ország lakói kezdetben még pozitívan értékelték a plusz vízhozamot, hiszen az ország GDP-jének jelentős része a mezőgazdaságból származik (a népesség 2/3-a az agráriumban dolgozik!), amelyhez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű vízkészlet. Különösen annak ismeretében, hogy a csapadék döntő többsége néhány hónap alatt (monszun időszak), koncentráltan lehullik. Szintén pozitív hatásról beszélhettünk a villamosenergia-termelés tekintetében is, ugyanis az ország említett energiaforrásának 90%-a vízerőművekből származik.

Azonban az időszakonként jelentkező jelentős mennyiségű vízhozam később számos problémához vezetett mindkét előbb említett szektor esetében. Az agráriumban komoly árvizek, majd aszályok ütötték fel a fejüket; a folyók vízhozamának szabálytalanságai pedig a vízenergia megbízhatatlanságát eredményezték. Nem beszélve az árvizekből származó iszapról, amely a termelés hatékonyságát is csökkenti.

A megnövekedett vízmennyiség további hatása megmutatkozott például az egészségügyben is. Sosem tapasztalt mennyiségben betegedtek meg az emberek maláriában, hiszen az elöntött területeknek köszönhetően nőtt a maláriát terjesztő szúnyogok élettere. Ezek mellett veszélyben van az ország másik gazdasági húzóága, a turizmus is. Egyrészt a gleccserek olvadása miatt már most sem az a Himalája fogadja a látogatókat, amely fogadta anno 1953-ben Edmund Hillaryt és nepáli társát. Másrészt a nagyon felkapott és közkedvelt raftingozások is egyre veszélyesebbek és kiszámíthatatlanok. A jövő sem kecsegtet sok jóval, mivel a folyamat egyszer a visszájára fog fordulni, azaz a vízhozam drasztikus csökkenése predesztinálható.

Mindezek hatására pedig mind az öntözés, mind pedig az ivóvízkészletek veszélybe fognak kerülni. Végül nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy óriási mennyiségű vízről van szó, amely olvadása nem csak a közvetlen közelében élő emberekre, hanem az egész Föld életére hatással lesz.

Összegezve megállapítható, hogy a klímaválság kapcsán már nem csak a folyamat megakadályozásán kell, hogy gondolkozzunk, dolgozzunk, hiszen annak hatását, hatásait akár a saját bőrünkön is érezhetjük, tapasztalhatjuk – a nepáliak egészen biztosan! Nagyon fontos lenne, hogy a jövőben gondolkozzunk és megtegyünk minden szükséges lépést a tekintetben, hogy felkészülten álljunk majd szemben a (gyökeres) változásokkal.

Dr. Kövér László futureofdebrecen