Leander

Évről évre egyre több helyen találkozhatunk ezzel a nagyszerű, hálás növénnyel. Tipikusan a városok főutcáin lévő vendéglátóegységek teraszain láthatjuk őket leggyakrabban dézsákban, de egyre több házikert díszítő elemei is.

. Fásszárú, 2-3 méter magasra növő, örökzöld cserje. Sötétzöld levele bőrnemű, nagyjából 10-15 cm hosszú. 

Fényigényét tekintve a tűző napot részesíti előnyben, ezáltal sok vizet igényel a tő. Hetente három alkalommal öntözzük. Jó, ha állott vízzel, de még jobb, ha összegyűjtött, lágy esővízzel locsoljuk a leandereket.

Általános talajban jól fejlődik. Érett marhatrágyával vagy pelletált csirketrágyával elegyítve a földet érhető el a szép, egészséges egyed. Mediterrán növény, emiatt fagyérzékeny. Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a télálló fajták (’Atlas’, ’Provence’ és a  ’Cavalaire’).

Teleltetési módja a következő:

Hűvösebb, párásabb, sötétebb helyen kell átteleltetni a leandert, hiszen nem télálló növény. Sötét vagy világos helyiségben is áttelel, csak a hőmérsékleti tartományban van eltérés. A tél folyamán 3-4 szer kell kis vízmennyiséggel óvatosan megöntözni.

Ahhoz, hogy a leander egész nyáron virágozzon, a lehető legjobban ki kell szolgálni a tápanyagigényét. Rendkívül sok tápanyagot igényel ahhoz, hogy sok generatív (virágzó) hajtást fejlesszen és díszelegjen a terasz egyik pontján. Tavasszal érdemes granulált, hosszú hatásspektrumú tápanyaggal megszórni a töveket. Ezt nagyjából júliusig feléli a növény, majd ezt követően hetente folyékony leander tápoldattal is öntözzük, melyek káliumtúlsúlyosak (a szebb virágzás miatt). Utóbbi tápanyagutánpótlási forma jobban hasznosul ebben az időszakban már.

A növény igényli a rendszeres, évenkénti fenntartó metszést. Elmondható, hogy 2 évente erősen vissza kell metszeni ahhoz, hogy a tő ne kopaszodjon fel, és buja, sűrű hajtásrendszerrel rendelkező példányunk legyen. Fontos, hogy az elnyílt virágokat távolítsuk el a növényről, különben a növény termést érlel és arra fog energiát fordítani, nem pedig az újabb virágzat kinevelésére.

A reggeli mínuszok közeledtével fagymentes helyre kell a leandert vinni, ami nem mindig egyszerű, már csak a növény méretéből adódóan sem. Általános problémaként felmerül, hogy a növény kinőtte a saját tárolóedényét. Érdemes ilyenkor végezni egy ifjítást, mind a gyökérzeten, mind pedig a hajtásrendszeren. Nagyjából a növény ¼-ét kell eltávolítani, az a lényeg, hogy arányos legyen a gyökér és hajtásrész is. Ezután visszaültetjük ugyanabba a cserépbe/dézsába a növényt. A barátaimnak mindig felhívom a figyelmét arra, hogy az ifjításkor ne ültessék nagy cserépbe a kis cserepű növényt, mert az 1 évig csak gyökérre fog fejlődni és elmarad a várt virágzás.

A növényt előszeretettel károsítják különböző kártevők, főleg az atka, pajzstetű; illetve levéltetűvel vagy az általuk okozott kártételükkel is találkozhatunk a hajtásrészeken. Ellenük rovarölő készítményekkel védekezhetünk.

A kórokozók közül a gombás megbetegedéséken túl a leanderrák támadja meg a legyengült növényeket. Minél erősebb a növény immunrendszere, annál ellenálóbb lesz a leanderünk.

A növény kihelyezési időpontja:

Sok kertbaráttal találkoztam már, akik gyakran követték el azt a hibát, hogy túl hamar vitték ki a teleltető helyiségből a növényüket, és a kora tavaszi fagyok maradandó károkat okoztak vagy a növény teljes pusztulását eredményezték. Mivel időjárásunk egyre hektikusabb, így konkrét naptári időpontot nehéz megállapítani. Általában a fagyosszentek után már nincsenek csípős hajnalok, ezért én ezt az időpontot mindenképp megvárnám, pláne, ha nagyobb értékű vagy több leanderről beszélünk. 

Szaporításának két elterjedt változata van. Kertészeti szaporítás során szinte csak félfás dugványról történik a szaporítás, ilyenkor az anyanövény genetikailag kódolt virágszíne megegyezik a dugványéval. Itt kiemelten fontos, hogy a hajtásrész milyen érettséggel és vastagsággal rendelkezik, a túl gyenge vagy túl erős sem jó.

A másik szaporítási formát, a magvetést ritkán alkalmazzák, mivel nagyon hosszú idő és költséges a nevelés, valamint az eredési százalék nagyon alacsony. Szinte minden színváltozatban és habitusban (szimpla, tarka, telt virágú) megtalálható már a leander. 

Kedvelt leander fajták:

• ’Souer Agnes’ – fehér
• ’Emile Saut’ – piros
• ’Jannoch’- piros
• ’Rubis’ – sötétbordó

Eredményes gondozást!

Forrás: futureofdebrecen.hu