Be

Hetet egy csapásra!

A dicsekvéssel felérő hirdetményt egy szabó öltötte rá nagy betűkkel egy övre.
A mesének létezik több változata is. A magyar népmesében a
főszereplő nem szabó, hanem szűcs. A legyek nem lekvárra jöttek össze, mint
a Grimm-mesében, hanem puliszkára! A szűcs egy táblára írta fel a fent
idézett hetvenkedést, miután hét legyet agyoncsapott, majd pedig túljárt az
ördögök eszén.

Erről készült rajzfilm sorozat is.
Nem ismeretes, hogy a Grimm testvérek közül melyik ötlötte ki a
mesét, Jakab (Jacob) vagy Vilmos (Wilhelm). Minden mesét közösen
jegyeztek, mint Lennon és McCartney a Beatles szerzeményeket. A liverpooli
szerzőpáros esetében ebből támadt szerzőjogi vita, tudtommal Jakab és Vili
örökösei nem civakodtak a jogdíjon.

A Grimm mesében következetesen a „szabócska” megnevezés szerepel.
Ami arra utal, hogy egy vézna szabógyerek csapott agyon egy ronggyal egy
csapásra hét legyet, akik előtte „bágyadtan szenderegtek a nyári forróságban”
a szabóműhelyben, de egyszeriben felcsigázta az érdeklődésüket a lekváros
kenyér édeskés illata. A szabócska előtte (a filmekben felirat: 2 hours earlier)
négy lat lekvárt vásárolt. A mesében nem magyarázza meg sem Jakab sem
Vilmos, hogy mennyi az a négy lat. Mivel a lekvárárus hölgy zokon vette, hogy
a szabócska csak négy latot vásárolt, arra következtetek, hogy nem sok. Egy
kenyérre való?

Aki esetleg nem emlékszik a Grimm-mesére, emlékeztetek, hogy a
szabócska kivételes leleményességéről ad tanúságot, átver óriásokat, majd
egy unikornist, vadkant, végül a királyt is, aki megbánta, hogy leánykáját és fél
királyságát hozzá adta, de a szabócskáé lesz a végén az egész királyság. A
mese arra nem tér ki, hogy a királylánnyal, törvényes hitvesével végül hogy
jött ki, megtanult-e a királylány varrni, milyen volt az ágyban, hogyan
fejlődött a királyság, átalakult-e alkotmányos monarchiává, netalán
köztársasággá ...

Nálunk a lakásban nekem nem sikerült megismételnem sem a magyar
népmese-béli szűcs, sem a német szabócska tettét. Hiszen a „bágyadt nyári
forróságban” – gyanítom, hogy nagyobb a kánikula, mint a Grimm fivérek
idejében Németországban – nem jelent meg hét légy. Csak egy. De az az egy
olyan leleményesnek bizonyult mint Jakab és Vilmos szabócskája. Illetve a
magyar népmese szűcse.

Két hete tűnt fel. Rendkívül bosszantott. Kénytelen voltam megkeresni
a légycsapót és kimondtam a halálos ítéletet. A bal kezem ujjain grasszált.
Odacsaptam teljes erőből. A légy túlélte, az ujjaim sajogtak. Majd, mintha
incselkedne velem, a lábam ujjaira szállt le. Egyébként is bibisek a lábujjaim,
ezért járok rendszeresen pedikűrhöz – úgy tűnik erről értesülhetett és
provokált – oda már nem csaptam.

Az orromra, a homlokomra, az ágyékomra sem.
 A légy megmenekült, elnapoltam a halálos ítélet végrehajtását.
Másnap este látom, hogy feleségem kezében ott a légycsapó. Ezúttal őt
provokálta. Neki sem sikerült agyoncsapni. Ő is feladta, pedig nem az a fajta,
aki könnyen feladja.
A próbálkozást még néhány napon keresztül megismételtük.
Sikertelenül. Parányi eszével túljárt a mi szándékunkon. Szinte hallottam
hogy röhög magában.

Tekintettel arra, hogy ilyen kivételesen ügyes az állatka, javasoltam a
kegyelmet. Fogadjuk be a lakásunkba! Bevándorlóként. Elfér. Kis helyen.

Mások pitbullt tartanak és etetik. A mi állatkánk nem kér eledelt. Talál
magának. Sétáltatni sem kell. Lehet, hogy amikor nem tartózkodunk itthon
tesz egy kőrt a szomszédságban is, felzabál ezt-azt. Szerencsére nem szálláson
élünk, ahol az udvarban kerti illemhely szokott állni (tartalékként, ha elmegy
a vízszolgáltatás) és amit ez a fajta élőlény valami okból szívesen felkeres.
Ha már befogadtuk, adhatnánk neki nevet. Hiszen a házi kedvenceknek,
legyen az kutya, macska, hörcsög, aranyhal, alligátor vagy szúnyog a gazdik
nevet találnak.
Elsőként a latin elnevezés ugrott be. De elálltam ettől az ötlettől, mivel
a „Csapd agyon a muszkát!” felszólítás kellemetlenül félreérthető. Putyin
nagyon érzékeny nemzetileg.
Legyen angol neve!
Mivel az angol nyelvvel eddigi életem során nem sikerült közeli
kapcsolatot kiépíteni, az internetes fordítót hívtam segítségül.
Beírtam: légy.
Az angol megoldás: be.
Hova?
Meghallgattam hogyan ejtik: bííí!

Ekkor rémlett fel, hogy a számítógép, bármennyire is ügyes, okos, sok
esetben kitalálja a felhasználó emberi lény szándékát, különösen azt, hogy mit
szándékozik vásárolni, ez esetben félreértett. Ő a „be my baby” féle mondatra
és nem az állatkára gondolt. De elfogadtam az ötletet, hiszen a „to be, or not to
be” szituációt is igazolja, a találékony legyünk bebizonyította, hogy ő csakis a
„to be” megoldást tudja elfogadni.

Azóta, amikor hazaérek szólítom, hogy „Tubí, merre vagy? Hoztam
finom tortamorzsát a Daubner-cukrászdából” (Bevallom, itt eredetileg a
tortamorzsa helyett belvárosi kutyagumit írtam, de kihúztam, mert
gusztustalan). Még nem érti a nevét, de majd megszokja.

Kicsit elszomorodtam, hogy a befogadott házi állatkánk - aki a
rövidcsápú kétszárnyúak alrendjébe tartozik, de nem alkot rendszertanú
csoportot, tudományos neve pedig nem tubí hanem musca domestica (a
muszkát csak nem lehetett elkerülni!) – átlagos élettartama mindössze 28
nap!
Az emberek pedig türelmetlenül csapdossák őket (bizonyos szűcsök és
szabók akár hetet is egy csapásra), miközben legfeljebb négy hét alatt -.

Csorba Zoltán