Zacher Gábor

Az újév első Címlapsztori vendége Zacher Gábor. A legismertebb toxikológussal az alkohol hatásairól, az ivászat következményeiről beszélgettünk. Természetesen azt is megkérdeztük, hogy a koronavírus-járvány milyen hatással van egy hétköznapi ember alkoholfogyasztására. Ilyenkor többet iszunk vagy kevesebbet? Erre is választ kapunk Zacher Gábortól.

Mennyire alkoholista nemzet a magyar? Szeretik ránk sütni, de ez valóban így van? Javul vagy rosszabbodik?

Egy biztos, javulni nem javul, hogy mennyire rosszabbodik, erre most azt gondolom, olyan sok felmérés nem fog készülni, egy picit mással vagyunk most ugyebár elfoglalva. Az alkoholfogyasztással kapcsolatos adatok, azok igen stabilan tartják magukat. Ez pedig, még csak a legális fogyasztás, és még nem beszéltünk arról, ami után az emberek kevésbé szokták fizetni mondjuk a jövedéki adót. Nem tudom, hogy ön is hallott-e már esetleg olyanról, aki pálinkát főz otthon. Ötven liter, az körülbelül oké. Hallott-e olyanról, aki 51-et, 52-t főz? Biztos, hogy azért itt a szürke zóna, vagy a fekete zóna, azért nagyon jól működik.

A szenvedélyek közül ez vezet, vagy ez az, ami mérhető?

Szerintem, ami legjobban mérhető, az az online világ. Magyarországon például, ha csak a közösségi médiát nézzük, akkor olyan 1,3 millió Facebook függő van körülbelül. Ez a legnagyobb bolygó a szociális média piacon mintegy 2,6 milliárdos felhasználói populációval, ami azért egy elég jelentős dolog. Főleg most ebben a járványhelyzetben ez megerősödött, hiszen az online kommunikáció most egyre inkább előrébb lépett. Akár az oktatásban, akár a napi munkában, de egyáltalán bármiféle kommunikációval, és ha tőlem valakit elválaszt, mondjuk pár száz kilométerre, attól én még ugyanúgy tudok vele beszélgetni ez által, csak hát legfeljebb nem köpködöm őt tele. 

Fotón: Domszky Laci és Zacher Gábor
 

Mennyit kell ahhoz inni, hogy felelős alkoholista legyek, vagy alkoholista legyek? 

Most lehet, hogy mondhatnék egy számot, mint például a 23,6 liter, 96%-os alkohol tartalommal. De ezt nem lehet így megfogalmazni. Onnan kezdődik a függőség, hogyha valakinek az életében és annak valamennyi részét képezi maga az alkoholfogyasztás. Amikor természetes számára az a mennyiség, ami lehet, hogy tényleg csak a három sör, de lehet az is, hogy az a fél liter tömény hozzádobva négy felessel című történet. Az első, az lehetőséget ad számára talán arra is, hogy 120 éves koráig eléljen, de a második az kevésbé. Az nem feltétlen a hosszú élet titkát jelenti számára. 
 

Tehát akkor tulajdonképpen nincs különbség, hogy én most éppen töményet iszom és azért válok alkoholistává, vagy sem?
 

Most ha fordítva indulunk ki, és abból indulunk ki, hogy alkoholbeteg valaki, az onnantól kezdve, ha visszafelé nézzük, hogy ő azt mondja, hogy én csak bort iszom. A másik azt mondja, töményet nem iszom, csak sört. A harmadik meg azt mondja, hogy töményet és sört, vagy... Szóval, ha visszafelé nézzük, akkor mindegyik ugye a kosárból, az alkoholistából nő ki, de az, hogy ő aztán milyen típusú alkoholt iszik, annak milyen az alkoholtartalma és az egészségkárosító hatása. Itt most nem a pszichére gondolok elsősorban, hogy a függőség kialakulása, hanem a különböző szervrendszereinkre okozott problémákra. Abban azért van különbség, hiszen ha, tényleg valaki naponta megiszik egy üveg vodkát, ami mondjuk csak 40%-os, akkor azért az kevésbé találta meg azt a mágikus receptet, amivel 150 éves koráig el tud élni, minthogyha tényleg azt a 4,5 fokos söröcskéből fogyaszt valamennyit, például hármat.
 

Azt megfigyeltem, hogy sokszor mondjuk egy fesztiválon, vagy buliban egymás között vagy egymásra, hogy hát te megint iszol, megint alkoholista vagy. Ha én például végigiszok egy Sziget Fesztivált, de utána nem iszom hónapokig, ebből lehet-e baj?
 

Attól függ azért, hogy mennyit fog inni. Mit jelent az, hogy végigiszom? Ha mondjuk 7,5 napon keresztül matt részeg az ember, és kijózanodásból rögtön már nem akar másnapos lenni és megint alkoholt fogyaszt, az nem biztos, hogy túl jót tesz sem a gyomor nyálkahártyájának, sem a májfunkciójának. Ez még nem jelenthet egy olyan fajta egészségkárosodást, amibe belehal. Akad olyan is, aki belehalhat ebbe, egy ilyen 7,5 napos alkoholkúrába, ha folyamatosan lerészegedik. Az a baj, hogy az életünkben vannak bizonyos apropók, amelyek lehetőséget teremtenek arra, hogy alkoholt fogyasszunk. Amikor kötelező. Például karácsonykor, szilveszterkor, esetenként vagy a húsvét hétfői piálgatás, ami szintén a bársonyöltöny, gyöngyvirág a kitűzőben, bicikli című locsolni induló versenyzőről. Szóval apropók, azok mindig vannak arra, hogy az ember alkoholt tudjon fogyasztani. Félre ne értsék, én abszolút nem vagyok alkoholellenes, hiszen egy jó sört én is szívesen megiszom. De az embernek keretrendszerben kéne gondolkodnia ha, megiszik az ember még egyet, attól most nem dőlt össze a világ, de pontosan a keretrendszer az. Ez elsősorban a fiataloknak lenne fontos. Nagyon-nagyon egyszerű mondat: ne legyen harmadik. Mert pont az a 16 éves gyerek, ha megissza a harmadikat, akkor onnantól kezdve már jön a negyedik, öt-hat-hét-nyolc, stb, Ebből pedig akadhatnak problémák. Nem feltétlenül az, hogy jaj, apa, anya mit fog szólni. 

Fotó: Facebook/Dr. Zacher Gábor tisztelői

Térjünk ki arra, hogy pontosan miért is akkora baj, ha iszákos életmódot folytatunk és azt még közzé is tesszük a közösségi felületeinken.

Képzelje el azt, hogy mondjuk ön egy állásinterjúra elmegy, ahol bead egy fantasztikus, nagyon jó önéletrajzot. Tényleg jó és semmi hazugság nincsen benne, és egy megnyerő fiatalember, aki három nyelven beszél, most önről van szó? Jó, legyen, önről van szó, és tényleg van egy tök jó CV-je, ön szerint meg fogják nézni, hogy milyen képek vannak önről fönt és persze, hát az ön Instragramja és a Facebookja is zárt. De kinek? Nekem biztos, aki így használom a gépet, és aki nem így használja? Tegyük fel betör a CIA-hoz, ott majd pont az ön Instagramját fogják majd föltörni. Ott akadnak olyan képek, hogy kend fekszik a sarokban kicsit összeokádva, beszarva, behugyozva. Biztos örömmel fogják önt fölvenni, ez milyen rendes gyerek, hát tök jó, nem? Ilyen következményekkel is számolni kell. Most nem az, hogy jaj, apa, anya mit szól. De tényleg az a gyerek összeokádja magát, ott van lehányt ruhában. Valamelyik osztálytársa készíteni fog róla valamiféle klassz felvételt? Persze, hogy fog. És akkor ettől a pillanattól kezdve bedőlhet a világ. 
 

Mit tapasztal, mi a kifogás, miért iszunk, búfelejtés, vagy feszültségoldás?

Alapvetően az mindenre jó, ha örömünk van, iszunk, ha bánatunk van, iszunk. Például el tud-e képzelni egy jó kis futballmérkőzést este ásványvíz és zöldségchips kíséretében? Gondolom, nem. Ilyen apropókat mindig is meg szoktunk magunknak teremteni, hogy egy kicsit valami oka legyen az alkoholfogyasztásnak. Ebből a szempontból a hűtőszekrény egy nagyon veszélyes üzem ha hazamegyek és nem azért nyitom ki, mert vittem haza dolgokat és be akarom azokat pakolni. Ha már kinyitottam, akkor valamit ki fogok venni onnan. Lehet, hogy csak egy, mit tudom én, egy gyümölcs, lehet, hogy egy falatka, vagy esetleg egy üveg, vagy esetleg egy doboz. Amerikában csináltak olyan hűtőket, aminek üveg az eleje, de matt. Ami azt jelenti, hogy így nem lehet belelátni. De ha ráteszem a tenyeremet az elejére, a mattból átlátszó lesz, bele tudok nézni, de nem nyitom ki. Mert abban a pillanatban, ha kinyitom, mindig kiveszek valamit, legyen az mit tudom én, lekvár, belekanalazok két kanállal, szóval, hogy valamilyen étkezési, vagy italozási folyamatot folytatok ezzel. Innentől kezdve ez például megakadályozza. Mert látom, hogy mi van benne, és azt veszem ki, amit akarok. Ha csak úgy megnézem, hogy mi van benne, akkor nem fogok majd fogyasztani.

Ez egy szomorú dolog, tehát baj az, hogy iszunk? Most persze eltekintve az élettani hatásaitól, amit például a szervezetünknek okozunk?

Hát nézze, kérdezze meg ezt attól a harmincezer embertől, aki évente meghal valamilyen alkohol okozta megbetegedésben. 

Bocsánat, ők akartak száz évig élni?
 

Ezt most már tőlük nem fogjuk megtudni, hiszek ők már Hádész birodalmában fogyasztják és főzik saját maguknak a sört, és így tovább. Vagy kérdezzük meg azoktól az emberektől, akiknek a családja zuhant széjjel teljesen. Az ön szóhasználata is érdekes, hogy iszunk. Most ez alatt tényleg azt értem, hogy lehet, hogy most hazafelé menet nem hirtelen balra fogok menni, hanem tényleg elmegyek ide a Hegedűs 32-be és ott meg fogok inni egy pohár sört, mielőtt hazagyalogolnék? Ez azt jelenti, hogy úristen, akkor elindultam lefele a lejtőn és innentől kezdve tulajdonképpen nincs megállás? Biztos, hogy nem lesz ezzel semmi gond. Már maga az iszunk szó, negatív értelemben használt, pedig hogyha az ember szomjas, akkor mit csinál? Például vizet iszunk, üdítőt iszunk, tejet iszunk, de azt mondom, hogy iszunk, akkor ebben benne van az is, hogy akkor úristen, mi alkoholbetegek vagyunk című történet. Használunk ilyen érdekes szavakat ugye, amikre eleve valamit rárakunk. Például az, hogy függőség. Ezt a szót is negatív értelemben használjuk. Valakire azt mondják, így függő, úgy függő, amolyan függő, de ha megnézzük az értelmező kéziszótárt, mit is jelent ez a szó? Ragaszkodást. Nincs negatív értelme. Pozitív sincsen, de összességében azért veszélyes, amikor bizonyos szavakra már eleve rárakunk valamiféle bélyeget, ez egy egyfajta eleve elrendelés.
 

Ön mit tapasztal, hogy a leállás alatt többet isznak vagy kevesebbet az emberek? Én a magam példájából kiindulva, nem volt kedvem inni, mert egyedül otthon nincs értelme.
 

Pontosan ez az, ami azért nagyon sok embernél előjön. Van egy zseniális kép, ami úgy néz, hogy egy középkorú hölgy áll a tükör előtt, és megszólítja a tükörben lévőt. Margit, este borozunk? És a tükörkép válaszol: borozzunk! Persze időnként jó egyedül lenni, szóval senki ne mondja, hogy néha nem szeret egyedül lenni, de az, amikor valaki tényleg egy ilyen szituációban, amikor elrendelik a home office-t és egész nap otthon van úgy, hogy csak online tud valakihez hozzászólni, akkor az egy borzasztó lélekölő történet tud lenni.  Ebben pedig az alkohol, az kiváló segítséget tud nyújtani. Nem tud segítséget nyújtani, de mégis segítséget tud nyújtani. Szóval az egyedüli otthonlét, az is egy veszélyes üzem is lehet. Az együtt otthonlét is, amikor csak ülünk, és nem tudunk miről beszélgetni, akkor ott is az alkohol, ami feloldja a feszültséget, szóval ez egy zseniális dolog tud lenni ez a furcsa kémiai anyag, ami azért sok mindent megold az ember életében. Ezután jönnek a hatások.
 

A nőket jobban lenézzük, hogyha részegek, itt nincs harc az egyenjogúságért?

Nincsen, alapvetően pedig tök jó lenne, hogyha most már a nők fölzárkóznának, mert míg például 16 éves magyar fiúk Európában a legtöbb alkoholt fogyasztják, a lányok csak a harmadikak.

Fotó: Facebook/Dr. Zacher Gábor tisztelői

Önnek szakemberként van arra megoldása, hogy ha nem iszunk, vagy ne igyunk, mit csináljunk helyette?

Én futok, elég sokat. Rengeteg csokoládét eszem, nem dolgozom most ebben a hónapban sokat, szerintem olyan 340 óránál biztos nem fogok többet, már ahogy látom a beosztásomat. Amikor hazamegyek, akkor örülök, hogy lyuk van a seggemen. Ettől még például lehet, hogy most olyan sokat beszéltünk itt az alkoholról, hogy tényleg ha kilépek a kapun, akkor nem balra, a Szent István körút felé fogok menni, hanem elmegyek a Hegedűs 32-be és meg fogok inni egy pohár sört.
 

Csúnyán néznek önre, hogyha látják, hogy iszik egy sört, vagy bort?

Azt gondolom, hogy nem, mert nem nagyon szokták látni, hogy iszom a másodikat. Már nem azért, hogy otthon szoktam meginni a következő 37-et. Azért, mert én úgy gondolom, hogy az, hogy itt nagy absztinens lobogókat lobogtasson az ember, annak semmi értelme nincsen. Jól esik az a pohár sör, még egy ilyen kicsit őszi időben is.
 

Akiket ön kezel, hogy vannak? Mindent felülír a COVID?

Most nagyon sok mindent fölülír, hiszen belefutottunk egy olyan szituációba, amivel még soha nem találkoztunk. Tulajdonképpen mi, egészségügyben dolgozók is tanuljuk ezt a betegséget. Szóval ezt úgy kell elképzelni, hogy megyünk egy erdőben, ebben a nagy COVID-erdőben, ahol gyakorlatilag a facsoportok mögül előugorhatnak újabb történetek, újabb tünetek, újabb szövődmények. Mióta ismerjük ezt a dolgot? Ha hivatalosan nézzük, tavaly december 31-én izolálták a vírust. Mi van egy betegnél, aki átesik a fertőzésen, akkor ennek milyen kései hatásai lehetnek a szívizomzatára, a központi idegrendszerére, a légző rendszerére? Nagyon-nagyon sok mindent nem tudunk még erről az egész dologról, úgyhogy tanuljuk mi ezt is, valójában folyamatosan. Azért ilyennel, ami ilyen széles körben jelentkezett, sem a 20. század második felében, sem a 21. században nem találkozott az orvostudomány. Azok a regionális járványok, ami ennek a kistestvérei, akár a SARS-járvány, akár az ebola, ami időnként előugrott, akár a Lassa-láz, akár az egyéb más fertőző megbetegedések, azokat lehetett lokalizálni. A világjárvány az legutoljára a spanyolnátha volt, 1918-19, 40 és 50 millió halott volt. Hihetetlen módon, pofán vágott bennünket, ez a történet, és ez most tényleg sok mindent fölülír. Azt gondolom, hogy jelenleg első az emberi egészség. Ha a gazdaság összeomlik, akkor mi lesz az egészségünkkel? Nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan.
 

Domszky László