Ricsipí (Animal Cannibals)

A harminc esztendős Animal Cannibals nemrég dupla albummal jelentkezett, ez pedig nem más, mint a Gyémántlemez. Ricsipível beszélgettünk a csapatból.

Harmincéves a csapat, de mindenekelőtt tegyük tisztába a dolgokat, mert ugye ez a Gyémántlemez 1989 és 2020 közötti dalokat tartalmaz. Legjobb számításaim szerint is ez 31 év. Ettől függetlenül harmincéves az Animal Cannibals. Hogy is van ez?

Igazából 31 éves, annyi a dolog a lényege, hogy az Animal Cannibals dalokat ’90-től kezdtük el felvenni és rögzíteni. Tehát '89-ben megalakult ugyan a csapat, de akkor még nem ontottuk magunkból a dalokat, úgyhogy gyakorlatilag így jött össze a harminc év. De hogyha 31 évesnek tituláltok minket, akkor sem sértődünk meg.

A dupla albumon két és fél órán keresztül lehet a legjobb dalokat meghallgatni. Ez mindenki számára egy hatalmas öröm, nemcsak nektek, hanem a rajongóknak is.

Így van, gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy ez egy sima best of lenne, de nem az. Kezdjük onnan, hogy ugye márciusban beütött ez a karantén téma és nagyon törtük a fejünket, hogy azért valami hasznossal kellene eltölteni az időt. Persze előtte kifestettünk minden szobát, meg amit ilyenkor az emberek csináltak. Kiolvastunk minden könyvet és minden sorozatot megnéztünk a különféle videós helyeken és azt találtuk ki, hogy sok olyan dalunk van, vagy volt, akkor még tavasszal, amelyet ugye mi a kilencvenes években megcsináltunk, de akkor még nem volt technikailag olyan fejlett a világ, hogy pont úgy szólaljanak meg a dalok, amit a fejünkben kitaláltunk. Kompromisszumokat kellett tehát kötnünk az első két-három lemezen. Most ezeket a régi mesterszalagokat elővettük és gyakorlatilag a dupla lemez minden dalát újrakevertük, digitálisan felújítottuk. Volt ahol gyakorlatilag tényleg csak mondjuk a ritmus szekciót kellett picikét megtolni, hogy jobban üssön és az autóban jobban rezegjenek az üvegek. De volt olyan dal, ahol például belenyúltunk a dallamba is, mert úgy gondoltuk, hogy picikét bénácska az a dal, amit mi tizenakárhány éves fejjel kitaláltunk és megírtunk. Egy, ami fixen maradt, hogy a szövegekben sehol nem történt változás.

A hangotok változott annyit, hogy volt olyan dal, amellyel kapcsolatban azt mondtátok, hogy  ezt nyomjuk fel újra, mert lehet, hogy akkor még nagyon kölykök voltunk, amikor ez megjelent?

Képzeld el, hogy igen, azért mélyült a hangunk, főleg a Kukánál lehet egyébként érezni ezt, de az enyémen is lehet érezni azért a harminc évet. De nem akartunk ilyen szinten belenyúlogatni a dalokba, mert az emberek így szokták meg és szerencsére azért óriási nagy különbség nincs. Tehát változtunk persze, hát minden változik, de azért nem zavaró módon. Egyébként a másik érdekessége a lemeznek az maga a címe, Gyémántlemez. Itt karantén idején tényleg rengeteg időnk volt sok mindenre, rendeztük a sorainkat, például a világhálóról leszedegettük végre azokat a videoklipjeinket, amiket a rajongóink töltöttek föl még az ősidőben a Youtube-ra, akkor mi még fent se voltunk, nem volt saját csatornánk  a Youtube-on. Ezek ilyen tévéből fölvett rossz minőségű videók voltak, ezeket levettük most, aztán az új hangsávval full hd-ban felkonvertált videoklippel együtt visszakerült. Tehát egyrészt ott is rendet csináltunk, másrészt pedig megnéztük, hogy hány lemezünk van, az elmúlt harminc évben mennyit adtunk el kazettából, bakelitlemezből, CD-ből, VHS-ből, DVD-ből, és ahogy így írogattuk a sorokat, kijött az, hogy eddig 15 lemezünk volt, 11 maxink és 64 darab válogatás lemezben sikerült közreműködnünk. És az összeladása ennek a sok-sok adathordozónak idén elérte az egymilliót és gyakorlatilag az égiek azt akarták, hogy most, az egymilliós adathordozó eladás után valami ünneplést tartsunk és most a Gyémántlemezzel ünnepelünk.
 

38 dal található ezen a dupla anyagon. Amikor összeültetek és kiválasztottátok, hogy mely dalok kerüljenek az albumra, nagyjából mindkettőtöknek ugyanaz a 38 dal volt a fejében, vagy voltak azért kisebb-nagyobb viták?

Á, nagy birkózás volt egyébként ez ügyben és így is sok minden lemaradt róla, mert nagyjából olyan 120 dalnál lettünk volna mind a ketten a Kukával nyugodtak, hogy mind a kettőnknek a kedvencei felkerülnek. Mi közel 400 dalt írtunk az elmúlt harminc évben, és ezekből olyan 100-120-at nagyon szeretünk és úgy érezzük, hogy nagyon jól sikerültek, úgyhogy meg kellett vívnunk egymással a Kukával igen, tehát volt abszolút harc ez ügyben. De ahogy az elmúlt sok évben ezt már sokszor egymásnak bebizonyítottuk, azért mind a ketten hajlamosak vagyunk arra, hogy engedjünk és kompromisszumkészségből azért nekünk bőven van.

Mesélj nekünk a Dzsungel Intro-ról!

Ez a Dzsungel Intro egy érdekes dolog, ezt még valamikor 96’-ban vettük fel, de soha nem jelent még meg például lemezen. A koncertjeinknek ez az introja, ezzel szokott kezdődni. Ez soha nem jelent meg, igazából csak egyszer rátettük egy nem hivatalos kiadványra, egy koncertlemezre, de most végre hozzányúltunk, és ami már bulvárhír egyébként, hogy az az intro annyira jól sikerült, hogy Majka is már hosszú évek óta ezzel kezdi a koncertjét, úgyhogy nagyon vicces, amikor először hallottuk mi is meglepődtünk rajta. Neki is tetszik.
 

Visszakanyarodva a lemezhez, vannak olyan szerencsések, akiknek akár személyesen is kiszállítjátok, tehát házhoz viszitek ezt a dupla albumot. Hogy működik ez a gyakorlatban?

Hát igen. Mi úgy vagyunk ezzel, hogy szerencsére azért voltunk annyira ügyesek, hogy van annyi tartalékunk, hogy ha nem is óriáslábon, de azért el tudunk hetyegni egy-két hónapig még simán, talán még egy fél évig is, tehát nem lenne muszáj mindenféleképpen elmennünk dolgozni. De megmondom őszintén, hogy Kukával nézegetjük egymást egy ideje, amikor összejövünk és beszélgetünk és azért valahogy a közönség nagyon hiányzik ebből a kapcsolatból, az Animal Cannibals harmadik tagja. Úgyhogy törtük a fejünket, hogy miként fogunk mi a közönséggel találkozni legális módon és igazából ez pattant ki a fejünkből, hogy ha úgyis megjelent a CD, mi úgyis ráérünk, mert koncertek nem lehetnek, elvisszük nekik nagyon szívesen, tényleg ráérünk. Nagyon egyszerű a menete egyébként, egy darab e-mailt kell küldeni, a cím fent van a honlapunkon is meg a Facebook oldalunkon is. Akit érdekel, az küldjön egy e-mailt, és akkor ott elég részletes információt lehet kapni arról, hogy mikor merre fele járunk és mit tudunk bevállalni, mert azért igény van bőven. Mi meg szeretnénk azt, hogy minél több helyet be tudnánk iktatni a naptárba, meg hát a térképre is, föl tudnánk jegyezni, hogy itt meg itt voltunk.
 

Az elmúlt harminc évről beszélgessünk egy picit. Ti ugye a rap, illetve a magyarországi rap első hullámával érkeztetek, robbantatok be. Ennek köszönhetően maximális rálátásotok van az eltelt évtizedekre. Nyilván ez egy komoly esszékérdés is lehetne, de ha röviden össze kellene foglalni mi az, ami a műfajban változott, és mi az, ami bennetek változott az elmúlt harminc évben?

Fogalmazzunk úgy, hogy az elmúlt három évben, vagy mondjuk talán lehet, hogy öt évben azért már mi is kezdünk egy picikét lemaradni, de azért igyekszünk képben lenni. A jelenleg futó újhullámos rap, az sok esetben nekünk nem igazán a kedvencünk. Én azokra gondolok, amelyek olyan szövegekkel születnek meg, hogy nincs túl sok értelme, inkább csak ilyen hablatyolás, vagy szavak egymás után, mondanivaló nélkül. Mi ezt a fajta rapet már kevésbé szeretjük, lehet, hogy ez a korral jár. Persze ebben is vannak kivételek. De nagyon nagy szerencse, hogy a klasszikus rap vonala is azért tovább él és vannak kiváló előadók.
Hát figyelj, ez egy ilyen dolog, nem feltétlenül mindig az lesz sikeres, ami mondjuk igényes, vagy minőségi és az is igaz, hogy ezek a szabályok tudnak változni, lehet, hogy egy kis idő múlva egészen más lesz az, ami az embereket érdekelni fogja.

 

Mindenképpen meg kell említenünk a Fila Rap Jam-et, ami 1996 és 2000 között futott és gyakorlatilag mindenki erre emlékszik, ez mindenkinek megvan, miközben ti azért utána is jó pár tehetségkutatót tető alá hoztatok.

Több oka van annak, hogy erre szinte mindenki emlékszik. A legfontosabb szerintem az maga az internet, illetve a világnak meg az inputoknak a megnövekedése, tehát ahogy világ megy össze, mert gyakorlatilag minden karnyújtásnyira ott van a telefonunkban.
Manapság már semmi sem igazán nagy hír. A kilencvenes években még azért tudtak olyan produkciók meg olyan dolog születni, amik gyakorlatilag 25 évvel később is tök jól működnek, merthogy beleivódott az emberekbe, de ahogy az internet beindult, úgy egyre nagyobb kínálat jött, akár zeneileg, akár mondjuk filmeket illetően. Ma már iszonyú nehéz  ilyen átütő sikerű dolgokat csinálni. Most az a trend már nagyon régóta, hogy ha valami sikeres lesz, akkor azt nagyon felkapják, egyik pillanatról a másikra, tehát a 0-ról a 120-as fokozatra és aztán pedig úgy ahogy van el is tűnik. Tehát egészen más lett a világ. Óriási a kínálat és elvész benne az ember. Mi is kb. öt éve próbálunk új dalt kvázi így az emberek fülébe beletenni és jobbnál jobb dolgokat írunk, de egyszerűen képtelenek vagyunk olyan sikert elérni, még ha jobbak is a mostani dalaink, mint a korábbiak, merthogy akkora a kínálat, meg akkora a médiazaj, hogy ha meztelenül rohangálunk valamelyik utcán, akkor talán már az sem üti meg az ingerküszöböt az embereknél.
 

A nevetekhez nem csak tehetségkutatók, de Animal Cannibals táborok is köthetőek, amelyek a Balaton partján nagyon nagy bulik voltak. Erre hogy emlékeztek vissza?

Csak jó emlékeim vannak róla, tizenakárhány évig csináltuk. Ott gyakorlatilag tényleg megfordult az akkori rap élet apraja-nagyja. És ez is ilyen bulváros érdekesség, hogy például Fluor Tomiék se felejtették el, hogy a Wellhello, az ott alakult meg. Diaz is hip-hop ütemeket gyártó zenészként járt oda több éven keresztül, a Fluor Tomi pedig szintén egy őskövület volt már akkor is. Ezen kívül tényleg mindenki megfordult ott nálunk. Ez mindig is egy családias hangulatú, kétszáz fős tábor volt, ami egy évben egyszer odavonzotta azokat a figurákat, akik kíváncsiak voltak a többiekre. Itt gyakorlatilag arra kell gondolni, hogy az egész országból odasereglettek az emberek, sőt, határon túlról is érkeztek. Volt, hogy jó volt az idő és akkor lehetett strandolni is, de olyan is volt egy-egy évben, hogy a strandon mesélték a büfések, hogy karácsonykor melegebb volt, mint aznap, amikor lent voltunk a strandon, és hát forralt bort árultak június közepén, június végén. Úgyhogy ezer és ezer emlékünk van ez ügyben. Dalt is csináltunk a táborról, meg hát rengeteg videó és fénykép van, köztük jó pár olyan, amit jobb ha nem is kerül ki egyébként.

 

Beszéljünk egy picit arról is, hogy Debrecenhez több szállal kötődtök. Ez már így volt a múltban is, illetve sajnos most nem volt ugyan YouDay, de évek óta találkozhatunk veletek, ott kvázi műsorvezetőként, ceremóniamesterként. És azt talán a fiatalabbak kevésbé tudják, hogy az egyik (1x1) Animal Cannibals klipet a debreceni vidámparkban forgattátok annak idején.

Abszolút. Ahogy nézegettünk régi beszámolókat, már valamikor a kilencvenes évek végén is azt nyilatkoztuk, hogy nagyjából három város van, ahol mindig óriási nagy bulik vannak, hogyha arrafele járunk. Az egyik volt Sopron, a másik a Miskolc és ott volt Debrecen is mindig a top3-ban. És hát valószínűleg ezek nem véletlen dolgok. Mi is szeretjük a várost, és szerintem a városban is egész sokan szimpatizálnak velünk és ha ez a kettő megvan, akkor az mindenkinek jó. Megmondom őszintén, hogy a YouDay, az tényleg egy olyan esemény, amit az országban máshol nem lehet látni, és az tényleg nagyon hiányzott nekünk idén.
De bízunk a legjobbakban, azért 2021 őszére már szerintem minden vissza fog állni a kerékvágásba, úgyhogy jó lesz az. Sőt, én szerintem már a nyáron is lesznek nagy bulik Debrecenben is.
 

Burai Árpád és Gábor Bernadett

Fotók: facebook.com/AnimalCannibals