Horváth Boldizsár

Nemrég a TV2 Sztárban Sztár című műsorában szerepelt, többen ezáltal ismerhették meg Horváth Boldizsár nevét. Zenekara 2013-ban alakult, ma pedig már a fesztiválok megkerülhetetlen fellépője a Kelemen Kabátban. Boldi a zenekar énekese, az interjúban is elmondja, hogy honnan ered a formáció névválasztása.

Véget ért a Sztárban Sztár adása, ez milyen változásokat hozott neked az életedben?

Attól eltekintve, hogy nekem ez egy óriási élmény volt, szerintem szakmailag is nagyon sokat tudtam fejlődni ez alatt a 11 hét alatt. De emellett, ha lehet egy kicsit szakmázni, akkor ebben a stratégiai megfontolás, vagy az amiért én nagyon örültem ennek az az, hogy azt vettük észre a zenekarral, hogy a nevünket, azt, hogy Kelemen Kabátban elég sokan ismerik, a dalainkkal is hasonló a helyzet, mert szerencsére a rádiók kedvelik és szeretik játszani őket. Viszont nem nagyon tudja a közönség archoz kötni a produkciónkat, és szerintem a magyar közönség nagyon szereti, amikor valakinek van egy karakteres frontembere. Itt már inkább milliós, mint százezres nagyságrendben nézték átlagosan az adásokat, ebben benne van egy elég nagy része a közönségünknek is, meg szerintem nagyon sok új potenciális közönséget tudtuk ezzel szerezni. Illetve tényleg kicsit jobban tudják értelmezni a zenekart, és azért attól függetlenül, hogy ebben a műsorban más előadók bőrébe kellett bújnom, ezen kívül nagyon sok mindent meg tud ilyenkor magából mutatni az ember. Szerintem volt bőven elég olyan előadó, ami az én zeneiségemhez közel áll, és végül is egy önazonos képet tudtam az előadások során mutatni. Úgyhogy kizárólag pozitív kimenetele volt ennek a műsornak, és szerintem a zenekaron is lendített egyet.

 

Ketten vagytok a Kelemen Kabátban, a testvéreddel. Az szempont volt, hogy te énekelj, vagy azért alakult így, mert ő nem tud így énekelni?

Már 2013 óta büszkén zenekarnak nevezhetjük magunkat, tehát mi alapvetően hatan állunk a színpadon, és az általad említett testvérem, Gáspár a zenei producerünk, aki a dalszerzési folyamatban a hangszerelésben, és a keverésben szerepel. De valóban a szerzőmotorja a zenekarunknak, azok mi vagyunk ketten. Viszont ő alapvetően egy dalszerző, zenei producer, illetve neki van egy másik saját zenekara, az Irie Maffia, amiben pedig billentyűsként lép fel, úgyhogy az fel sem merült, hogy ő énekeljen. Egyébként szokott vokálozni, sőt sok Kelemen felvételen hallható a hangja, de ő nem egy énekes alkat.

Már hét éves a zenekarotok. A Nyári dallammal robbantatok be, aminek már több mint kétmilliós nézettsége van a Youtube-on. Ez egy poénnak indult, vagy ezt teljesen véresen komolyan vettétek?
 

A rövid válasz az az, hogy egyáltalán nem vettük komolyan, ugyanakkor a dalnak szerintem tudatosan volt egy kritikai felhangja, tehát egy komoly üzenete, amiben a kilencvenes évek zenei világát kifigurázzuk, és azt üzenjük, hogy akkoriban elég értékelhetetlen dalok születtek. Egyáltalán azt, hogy egy olyan országban, ahol ennyi tehetséges zenész és előadó, dalszerző van ez hogyan jöhetett létre. Úgyhogy nyilván egy stílusparódia, de azóta eltelt annyi idő, nekünk pedig sorra jelentek meg újabb dalaink, és szerintem most már a közönség ezt a helyén tudja kezelni és kontextusába tudja helyezni, hogy azért a Kelemen Kabátban az sokkal többről szól, mint az a dal. Illetve ez inkább egy ilyen internetes vírusvideó volt, de amivel igazán nagyot ugrott a zenekar, ami már sokkal komolyabb hangszerelésű, az a Maradjatok gyerekek. Azért örülünk, hogy nem ez az első poénkodós énünk maradt előtérben. Megmondom őszintén, hogy mi nagyon-nagyon sokat küzdöttünk, és talán még a napig dolgozunk azért, hogy ne az jusson az emberek eszébe, hogy egy fürdőnadrágban ugrálunk a tengerparton. És azért ez alapvetően szerintem sikerült, elmúlt, és 2013 óta mi zenekarrá avanzsáltunk és felléphettünk városnapokon, zenei fesztiválokon, ami miatt elég sok ember láthatott minket és tudják, hogy ez persze fontos, de csak egy nagyon vékony szelete a zenekarunknak, amikor bolondozunk. Ugyanakkor mindig óriási buli van, tehát tök büszkén vállaljuk, szerintem fontos az, hogy az ember vállalja, hogy milyen úton indult a zenekar, és büszke arra, hogy mit csinált 25 évesen, ugyanis például koncertszituációban nagyon jól tud működni egy ilyen dal.

Fotó: facebook.com/kelemenkabatban

A közönségetekben változtatott az valamit, hogy elkezdtek komolyodni a dalaitok, vagy akár a Sztárban Sztáros szereplésed, amiben ténylegesen komoly voltál változtathat a közönségeteken?  

Azt gondolom, hogy igen változott. Mi a tini és egyetemista korosztálynál kezdtünk népszerűek lenni amikor indultunk, mára pedig már szélesebb az összetétele a közönségünknek, de ez persze több dologból is fakad. Egyrészt a mi korunkból is, én úgy érzem, hogy a közönségünk érik velünk együtt, de most már egyértelműen a 25 és az akár 50-60 évesek is hallgatnak minket. Legalábbis úgy érzem, hogy ezeknél a korosztályoknál tudunk jól működni. Illetve a Kelemen egy nagyon családbarát zenekar, persze nem mondom, hogy nincsen egy-egy csúnya szó, mert nyilván sok dalt megírtunk már és ezekbe belecsúszhatnak ilyenek. Néha az ember szándékosan egy kicsit határozottabban fejezi ki magát, de azért a dalok túlnyomó többsége olyan, ami különböző jelentésrétegekkel bír, és hogyha nem a szövegre koncentrálunk, akkor tökre tudják élvezni gyerekek is. Szeretik a gyerekek is a zenekarunkat, de tökre élvezik tényleg akár 60 éves emberek is. Egészen meglepő visszajelzéseket kapunk akár személyesen, akár közösségi média által, arról, hogy milyen különleges élethelyzeketben hallgatják a dalainkat. Persze az egyetemista rétegben is van közönségünk, de náluk azért a nagyon pörgős meg kirívó, ingerküszöböt átütő dolgok működnek, mi pedig erről a vonatról már leszálltunk egy pár éve. 
 

Amikor kitaláltátok, hogy az egyik osztálytársatokról nevezitek el a zenekart, aki ráadásul kabátban is van, akkor egyöntetű volt a bólintás, hogy legyen ez a nevetek, vagy egyszerűen nem jött jobb ötlet és gyorsan kellett egy név?

Az az igazság, hogy ezen nem sokat gondolkoztunk. Bennem már körvonalazódott addigra, hogy zenével szeretnék foglalkozni, sőt már zenéltem is, különböző formációkban élő zenével foglalkoztam. De azt, hogy a Kelemennek egy ilyen hosszú útja lesz és, hogy milyen irányba fog elmenni mire 30 évesek leszünk azt nyilván nem tudtuk előre, tehát ez egy ilyen ösztönös, 16-17 éves húzás volt. Most visszagondolva már nyilván nagyon vicces ez a dolog. Azonban én továbbra is tartom azt, hogy egyrészt Magyarországon nagyon nagy kultúrája van a furcsa neveknek, például ott a Halott Pénz, a Vad Fruttik, meg a Kispál és a Borz. Szerintem inkább egy idő után az emberek már azt vizionálják, hogy mi van a zenekarnév mögött, és nem pedig magát a nevet. Másrészt pedig fontosnak tartom a hitelességet, és nem szerettem volna azt megcsinálni amit többen, hogy amikor új korszakhoz érnek akkor nevet változtatnak. Én szeretem ezt a nevet, csomó mindent jelent, és úgy érzem, hogy a közönség is nagyon szereti azt a fajta zenei, szövegvilági sokszínűséget, ami a koncertjeinket jellemzi. Ez egyébként egy kicsit a Sztárban Sztárhoz hasonló, érzelmi hullámvasút. Egy Kelemen Kabátban koncerten a nagyon limonádé pop, három akkordos, kilencvenes évek Nyári dallamtól kezdve egészen lassú szerelmes számokig jutunk, amit tök őszintén például a feleségemnek írtam. Tehát nagyon sok pont megfigyelhető a munkásságunkban és én ezt nagyon szeretem, és úgy látom, a közönség is.

Kelemennel beszéltetek azóta, hogy ez lett a zenekar neve, tudja, hogy róla neveztétek el?

Tudja igen, és állítása szerint figyelemmel is kíséri a munkásságunkat. Alapvetően jó viszonyban vagyunk, de nem tartjuk vele rendszeresen a kapcsolatot, ha véletlenül összefutunk vagy valamilyen sulihoz kapcsolódó évforduló van, akkor szoktunk találkozni, beszélgetni. De neki azon kívül, hogy akkor ott ránéztünk és elhagyta a szánkat, hogy ott van Kelemen kabátban, és akkor villámcsapásként ért minket, hogy ezen a néven kellene valamit csinálnunk, nem sok köze van a zenekarhoz.
 

A vírus hogy viselt meg titeket, milyen érzés volt nem a színpadon, fesztiválokon lenni, hanem otthon?

Sajnos szerintem mondhatom azt a magam és sok zenésztársam nevében is, hogy életünk legnehezebb időszaka ez. Sokáig lehetne azon gondolkozni, hogy milyen szempontból a legnehezebb, mert nyilván gyakorlatilag minden szempontból, de talán lelkileg nehezebb, mert nem tudunk találkozni a közönségünkkel, nem koncertezünk és a mai napig ritkán találkozunk egymással is. A legrosszabb része pedig, hogy az ember nagyon nehezen ír dalokat, vagy nem is az, hogy nehezen ír dalokat, de általában azok nagyon negatív, nagyon borúlátó dalok, amiket nem feltétlenül Kelemen néven jelentetnék meg. Mivel mi egy alapvetően pozitív zenekar vagyunk, ezért nem szeretnék negatív dalokat írni, de most sajnos főként ilyenek jönnek belőlem.  A legújabb dalunk is egy kicsit borúlátó dal, de végül egy pozitív végkicsengést sikerült adni neki, ami jó irányba tolta el. De visszatérve az eredeti gondolatmenetre, az a legnehezebb, hogyha még az ember ki is ad egy dalt, vagy akár nekem itt a Sztárban Sztár ugye, amivel jól be lehetett reklámozni a zenekart, mégis kilátástalan a helyzetünk. Tehát hiába készülünk új dallal, vagy ismertek meg többen a műsor kapcsán mégsem tudunk előre lépni, hisz mindegy, hogy népszerűek vagyunk, nem tudunk koncertezni. Emellett pedig nyilván nem árulok el nagy titkot, hogy kis túlzással, de megélhetési gondjai vannak az egész produkciónak. Nálunk ez körülbelül 15 főt érint, hiszen nyilván csinálunk videoklipet, van grafikai stábunk stb. és ez a koncertek nélkül azért mindenkin lecsapódik. Úgyhogy ez is borzalmasan rossz, próbáljuk elterelni valamivel a gondolatainkat és számoljuk a másodperceket, hogy mikor lesz valami előrelépés. Az az igazság, hogy nálunk úgy néz ki az alkotási folyamat, hogy folyamatosan íródnak dalok, és ha elkészültek, akkor egy három-négy napos alkotótábor során demó szintre szoktuk fejleszteni őket. Mivel nekünk tavaly ősszel volt egy ilyenünk, ezért volt még egy pár olyan dal, ami elkészült, csak még meg kellett precízebben hangszerelni és felénekelni. Írunk dalokat folyamatosan, de tényleg egy olyan lelki állapotban vagyunk, hogy nem igazán megy, mert csak nagyon borúlátó, szomorú dalok jönnek, ezeket pedig nem feltétlenül szeretnénk kiadni, hanem inkább megvárnánk, hogy vége legyen ennek a helyzetnek.

És most, hogy már egy ideje vége a Sztárban Sztárnak, mivel töltöd az idődet azóta?

Azóta többet tudok foglalkozni a családommal, hiszen azért ezeknek a televíziós műsoroknak van egy hátulütőjük. A Sztárban Sztár ugyan szinte csak pozitív kimenetelű volt, de családilag azért egy picit negatív is, hisz nagyon kevés időt tudtam velük tölteni. Ráadásul ez alatt az időszak alatt az ember stresszesebb, feszültebb, ez pedig a családi életnek annyira nem kedvezett. Azóta a zenekarral is vannak feladataink, amik alapvetően az én feladataim lennének, ezek háttérbe szorultak, de a jövőbe tekintve gyártunk egy videoklipet az egyik dalra, ami tök pozitív zene lesz még korábbról. Azt elárulhatom, hogy ez egy Nagy Feróval közös, rockos, bulis nóta lesz. Ehhez forgatunk egy videoklipet, de ezt csak akkor fogjuk megjelentetni, amikor már vége van a kijárási korlátozásnak, illetve már lehet koncertezni. Ilyen kisebb feladatok azért akadnak, emellett nekem az életemben a Kelemenen kívül más is van, de ezekről még nem szívesen beszélek, viszont nagyon úgy néz ki, hogy mostanában ezek fognak előtérbe kerülni, amíg nem tudunk visszatérni a hivatásunkhoz.

Domszky László & Csoma Szandra