Ákos

Ákossal legutóbb októberben beszélgettünk, akkor dupla DVD-n jelentette meg 2019-es dupla teltházas Aréna-koncertjét. Közben a nagysikerű „Idősziget” című albuma dupla platinává érett, majd idén januárban Nagy Feró munkássága előtt tisztelegve mutatta be „Jerikó” című feldolgozását, ami szintén rövid időn belül közönségkedvenc lett. Az énekes-dalszerző most saját szerzeménnyel tért vissza, a „Fel a szívekkel” egy igen aktuális témát, a remény kérdését feszegeti.

Azt, hogy pontosan mit is kell tudnunk erről a most megjelent hét számos kiadványról Ákos mondta el nekünk.

Nemrég töltötted be az 53. életévedet. Hogyan ünnepeltétek?

Koccintottunk rá otthon a kis családommal, de mivel évek óta ennek az alkalomnak a környékére szoktam kiadványt időzíteni így csak este volt rá alkalmunk. A kiadványok születésnapi publikálása ahhoz hasonlatos, amikor az emberek meghívják a barátaikat kocsmákba vagy hasonló helyekre, hogy együtt legyenek, beszélgessenek. Valami hasonló ez nálam, hiszen sokan értékelik, reagálnak rá és nagyon szép fogadtatásban részesült például az új dalunk is, aminek együtt néztem a premierjét a Youtube-on az érdeklődőkkel. Ilyenkor szoktunk beszélgetni egymással, és szerintem egy roppant érdekes dolog az, hogy együtt hallom az új dalt az emberekkel. Közben pedig már kint a konyhából ordítottak a gyerekeim, hogy apa gyere, köszöntés! Julika lányomtól egy fantasztikus fotómontázst kaptam, amin olyan családi képeink szerepelnek, amelyeken ketten vagyunk rajta. Kata lányom egy verssel készült, hiszen jól tudják, hogy én nem nagyon ünneplem a saját születésnapomat, hacsak ez a munka nem számít ünneplésnek. Azzal is tisztában vannak, hogy semmilyen ajándékot nem szoktam kérni, és elvárni sem, hogy vegyenek valamit, ezért kis műremekekkel szoktak készülni. A feleségemtől a kedvenc süteményemet kaptam, a darázsfészket, amit még annak idején édesanyám készített mindig a születésnapomra.

A Fel a szívekkel egyik érdekessége, hogy a címe már korábban, a tavalyi karantén-napló összes hírében szerepelt. Mikor dőlt el, hogy ezt a címet adod az új dalnak?

Már tavaly év végén éreztem. Ez a mondat gyakran előkerült és olyan pozitív hatása volt rám és a közönség egy jó részére is, hogy azt éreztem ebből talán egy dalt kellene írni. Aztán kaptam egy demót a producertársamtól, aki egyébként zenél a zenekarban is és nagyon régi barátom. A demóra viszonylag rövid idő alatt megírtam a szöveget, lényegében az utolsó pillanatban, hogy még a kiadáshoz szükséges határidőbe beleférjünk. Eredetileg csak a Csend leszek remixei lettek volna ezen a kiadványon, de elmondhatjuk, hogy a Fel a szívekkel maxin hét felvétel van. A címadó dalnak két verziója található rajta, amelyek az utolsó pillanatban készültek el, illetve azok az újraértelmezések a Csend leszek-ből, amelyekről már többször is hírt adtam a közösségi médiában. Ezeknek az az érdekessége, hogy Menczel Gabi barátom, aki annak idején a Bonanza Banzai oszlopos tagja volt, és lényegében az utóbbi 20 évben nem igazán jelent meg zenészként, nem élt publikus életet, két újraértelmezéssel és két remixel is megjelenik majd ezen a kiadványon.

Hogyan tudjuk beszerezni ezt a kiadványt?

Az akos.hu webáruházunkban lehet megrendelni, illetve online is hozzáférhető az összes általunk ismert streaming és egyéb platformon az ITunes-on, Deezer-en és Spotify-on keresztül is.

A következő albumon szerepelni fog a Fel a szívekkel?

Remélem, hogy igen és egy folyamat elindul ezzel. Aki figyelmesen követi a tevékenységeimet az láthatta, hogy az elmúlt évben, amikor nem lehetett koncertezni, akkor sem állt meg a stúdióban a munka nálam. Többek között Debrecenben is jártam a koncert dvd bemutatójával, egy nagyon jó hangulatú közönségtalálkozón vehettem részt. A helyzet az, hogy most még nem kezdhetünk el koncertezni, pedig már rettenetesen hiányzik a közönségnek és nekünk is, de azért teendő akad bőven. Most jelenleg egy novelláskötet rendezünk sajtó alá, illetve egy rövidfilm elkészítésében is részt vállalok forgatókönyvíróként és rendezőként. Ezzel párhuzamosan pedig szeretnék koncert felkészüléssel is foglalkozni, mert én már nagyon sok reményt fűzök ahhoz, hogy a nyár végén talán koncertezhetünk és ha ez így lesz akkor azért lesz mit bepótolni, mert húsz nagyszabású előadásunk maradt el a tavalyi évben. Ha mindezek mellett még marad energiám, akkor pedig őszre szeretnék egy középlemezt készíteni, amelyre 4-5 dalt rakunk össze, hogy aztán december 11-én az Arénában új dalokat is bemutathassunk a régiek mellett.

Ahogy említetted a maxi CD-n Menczel Gábor is jelentkezett remixekkel. Hogy találtatok ismét egymásra? Terveztek esetleg további együttműködést?

A helyzet az, hogy a mi kapcsolatunk nem szakadt meg a zenekar felbomlása után sem. Bár már lassan 27 éve nincs Bonanza, de attól az emberi kapcsolatunk megmaradt. A jubileumi, Ákos 50 című 2018-as koncertsorozat záró előadására meghívtam Gábort a Budapesti Erkel Színházba, aki természetesen eljött, és nagyon jól érezte magát. Sokat beszéltünk arról, hogy mi lenne, ha ő is újra zenélne. Ő megjegyezte, hogy bár nem publikusan, de szokott  még zenélni és így szóba jött, hogy ha lesz egy olyan dal ami neki is szimpatikus, akkor készítsen belőle egy remixet. Megtetszett neki a Csend leszek című dal, az Idősziget albumon, talán azért, mert alapvetően egy szintis hangszerelésű nóta, a közönség is nagyon szereti és ebből készített egy átértelemezést, ami nekem nagyon tetszett és biztattam, hogy csináljon még egy vadabb verziót is, így került mind a két verzió a kiadványra. Szerintem azzal, hogy ő újra aktivizálta magát, ráadásul mellettem, ezen úgy felbuzdult, hogy már küldött azóta új zenéket is, demókat, amikből aztán lehet majd dalt készíteni. Úgyhogy én nem tervezek hosszútávra, és soha nem szeretek nagyralátó terveket szövögetni, főleg amikor még csak csírájában létezik az együttműködés. Mindenesetre nagyon örülök, hogy Gáborral újra egymásra találtunk és az sem lehetetlen, hogy valamelyik koncertünkön vendég lesz. Ő már főállású zenész nem szeretne lenni, de biztos vagyok benne, hogy az a lehetőség, hogy a vendégünk legyen az egyik előadáson, az nagyon kedvére való lenne. Meghívottként szeretném ha fellépne velünk, de ennek akkor van értelme, ha valami új, releváns, aktuális mondanivalónk van együtt és ezért bíztattam arra, hogy küldjön demókat, amiből aztán dal lehet.

A Fel a szívekkel c. dalban basszusgitáron is játszol.

Igen, a basszusgitározás számomra elég izgalmas, viszont inkább csak hobbi szinten érdekel. Az Idősziget több dalában is basszusoztam, illetve az Ákos 50 programban egyszer láthattak a színpadon is a nézők basszusgitárral. Ez valószínűleg csak számunkra, zenészek számára vagy a zene iránt aktívan érdeklődő emberek számára lehet érdekes. Ez egy jó játék, nagyon élvezem ezt a hangszert, bár a mestere nem leszek és nem veszélyeztetem a basszusgitárosok állását, de nagyon sok örömet okoz, amikor a stúdióban lehet kísérletezgetni rajta.

Folyamatosan reflektálsz a világ történéseire, és tulajdonképpen ez a dal is egy szebb jövő reményében született. Azt tudhatjuk, hogy te magad is átestél a koronavíruson, és meg is szenvedted ezt az időszakot. Feltételezem, hogy ez a járványhelyzet egy nagyon erős lenyomat lesz az új dalok tekintetében. Mire helyeznéd a hangsúlyt, a pozitív vagy a negatív hatások megírására?

Én azt hiszem, hogy ez a helyzet olyan sötét, hogy ezt már nem kéne lenyomatként megőrizni, ez bennünk lesz anélkül is, hogy megörökítenék. A magam részéről a reménység vezeti az életemet, és a reménységre szeretnék rámutatni egy olyan világban, amikor nem is mindig van az embernek reménye, amiből adhat másnak. Ódivatú vagyok, ezt vállalom, de úgy tanultam azoktól a szerzőktől, akikre felnézek, és vezettek engem ezen az úton, hogy a reményre illik rámutatni. És az a mű, amiben nincs remény, az nem tudom, hogy mit mondhat el az olvasójának, hallgatójának vagy nézőjének. Mert ha nincs remény, akkor mi értelme az életnek? Ez egy szörnyű időszak, nekem is van olyan barátom, akit elvesztettünk. Akinek van kedve olvassa el a szöveges videó leírást, hiszen ott van benne Horváth Attila, aki 2003 óta gyártásvezetője volt az összes koncertfilmünknek, rengeteget forgattunk együtt. Egyidős volt velem, az ő emlékének ajánlottam a videót. Ugyanakkor ha folyton a veszteségről beszélnénk, akkor soha nem lábalnánk ki ebből a dologból. Igen, van veszteség, és ezt meg kell tudni élni és valahogy rendezni magunkban, de csak úgy lehet az én meglátásom szerint, hogy a remény felé megyünk.Lehet, hogy ez hiú ábránd, de talán ez a dal is hozzájárulhat ahhoz, hogy a remény felé húzzon minket. Nem tudom ezt kevésbé misztikusan megfogalmazni, és talán elnézést is kell kérnem néhány olvasótól, de engem ebben a sötétben az érdekel, hogy majd milyen fény vezet ki belőle bennünket.

Említetted, hogy egy novelláskötettel is készülsz. Erről mit tudhatunk?

A napokban kell leadjam a kiadónak az általam véglegesnek ítélt szöveget. Hosszú esztendők óta írok a dalszövegek mellett verseket is, jelentek már meg köteteim is. Prózával csak inkább mutatóban találkozhatott ezekben a kötetekben az, aki olvasta, viszont sok-sok éve gyűlnek ezek az anyagok, amelyeket most rendezek sajtó alá. Kicsit a járványhelyzet is hozzájárult ehhez, mert ha az ember koncertekre készül és nagyszabású előadásokon lép fel, akkor ilyen koncentrált, sok ideig egy dologra fókuszáló munkát kevesebb eséllyel tud végezni. Úgyhogy az, hogy nem voltak koncertek, hozzájárult ahhoz, hogy egy kötetre való novella összegyűlhetett. Egy komoly, nagymúltú és jónevű kiadó érdeklődik iránta, és ez nekem nagy megtiszteltetés. Ebből már egy novellát megismerhetett az, aki a tavalyi Karantén-napló sorozatunkat szorosabb figyelemmel követte a Youtube csatornánkon. Nagyon érdekes, jó hangulatú kis karantén adások születtek, és itt egy saját novellát is felolvastam, a karantén-napló sorozat utolsó darabjában. Ha az olvasók közül valakinek kedve támadna utánanézni, akkor ezeket megtekintheti most is a karantén-napló sorozatban, és ízelítőt lehet kapni abból, hogy milyen típusú próza az, amit én írok.

Egy rövidfilmet is említettél.

Sajnos azzal, hogy a gyártásvezetőnk már nincs velünk, így nehezebb helyzet állt elő és valószínűleg a nyár elejére tolódik a forgatás. Szorosan összefüggenek a kisfilm történetei a novellákkal, mert a novelláim közül egyet olvasott el Hábermann Jenő filmproducer, és ő mondta, hogy ezt forgatókönyvi formában adjuk be kisfilm pályázatra. Hábermann Jenő nevét azért a magyar filmes világ nagyon jól ismeri, ő egy nagyon komoly veterán szereplője a hazai filmművészetnek. Talán elég ha csak annyit mondok, hogy ő volt a Hídember producere is. Nekem az is megtisztelő, hogy egy ilyen komoly ember, aki már rengeteg filmen túl van, és sok filmkészítővel dolgozott együtt, fantáziát látott ebben a novellában, ami bekerül a kötetbe, és a novellából készített forgatókönyv alapján fogunk forgatni. Nagyon remélem, hogy ezt a nyáron leforgathatjuk és valamikor jövő ilyenkor a közönség elé kerülhet ez a kisfilm.

Burai Árpád & Gábor Bernadett

Fotó: Juhász Viktor