Prof. Dr. Szekanecz Zoltán

A téma mi más lehetne, mint a koronavírus, annak a szervezetünkre gyakorolt hatásáról, illetve a jelenleg elérhető védőoltásokkal kapcsolatosan beszélgettünk Prof. Dr. Szekanecz Zoltánnal a Debreceni Egyetem Reumatológiai Tanszék vezetőjével.

Mennyire sikerült az elmúlt egy évben megismerni ezt a vírust, illetve a tulajdonságait? Most hallottam, hogy talán a dél-afrikai mutáns a brittel, egy közös koprodukciót alkotva már egy újabb válfajt mutat magáról. Mennyire ismerjük ezt?

Azt kell, hogy mondjam, egyre jobban ismerjük. Egyrészt rengeteg kutatás folyik, mind a vírus, mind a vakcina területén, illetve ennek az immunológiájával kapcsolatban. Nem is lehet már követni az irodalmat. Naponta 8-10 nagyon fontos cikk jelenik meg, és nyilván mindenkit a variánsok plusz vakcina érdekel. Azt is látjuk, hogy a vakcinatagadóknak az aránya is egyre inkább csökkent, de azért még nem mindenkihez jutott el a hír. Azt gondolom, hogy egy facebookos beszélgetés, aminek legutóbb is több mint százezer nézője volt, ez segíthet. Ami a kutatást illeti, kezdjük megismerni a variánsokat. Direkt nem a mutáns szót használjuk ma már, hanem a variáns szót, és igaz az, hogy ezek a variánsok sokkal erősebben hatnak, és sokkal súlyosabb fertőzést is okoznak. Azt is kimutatták például a brit variánsnál, hogy a halálozást is fokozzák. Ezzel szemben viszont jó hír, legalábbis az mRNS vakcináknál biztosan, hiszen ott történtek a közlemények, tehát a Pfizer, Moderna vakcinánál, de ugyanúgy az Astránál, is azért elsősorban a brit variánssal szemben nagyon jó hatékonyságot mutatnak, közel olyan jót, mint az eredeti törzzsel szemben. A dél-afrikai variáns, az egy kicsit nehezebb ügy, mert az egy nagyon virulens törzs. Ráadásul még kevésbé terjedt el, ezzel kapcsolatban nem minden vakcinának van egyformán jó hatása. Az elmúlt hetekben jelentek meg olyan cikkek, ahol összefoglalóan a Pfizer, a Moderna és az Astra, esetleg a Johnson vakcináknak a különböző variánsok, és ide tartozik a brazil variáns elleni hatás is, hogy ezek azért elérnek körülbelül 50-60 százalékot. Tudni kell, hogy egy vakcina akkor tekinthető hatékonynak, ha legalább 50%-os. Hogyha a nullánál bármennyivel jobban hat, akkor azt már be kell adni. Azt gondoljuk, hogy a variáns hordozóknál is ezek a vakcinák egyelőre hatékonyak. Elképzelhető, hogy lesznek majd vakcinakoktélok, amik a különböző variánsok ellen lesznek, hogy például egyszerre két variáns terjed el. Azt gondolom, hogy mindig nagy kérdőjel az, hogy az emberi szervezetre, hogyan hat maga a vírus. Például, hogy az egyik embert borzasztóan megviseli és valaki pedig úgy vészeli át, hogy gyakorlatilag meg sem érzi. Egy kis fejfájás, egy kis orrdugulás, egy kis torokkaparás és ennyi.

Már azt is lehet olvasni, hogy attól is függ, hogy kinek milyen a vércsoportja. Mire lehet gondolni valójában? Hogy befolyásolja azt, hogy valakit mennyire visel meg a betegség?

Természetesen a géncsoporttal is vannak közlemények. Én ezt nem látnám még most bizonyítottnak. Egyértelmű, hogy nagyon sok faktor játszik szerepet. Az egyéni faktorokkal kell kezdjem, mert az embereknek az egyéni immunitása van. Az egyéb társbetegségek, a dohányzás, stb. Tegyük fel, hogy az egészségügyi dolgozók sokkal jobban bírják, hogyha a családjukban valaki beteg lesz. Valószínűleg mi elég gyakran találkozunk különböző fertőzésekkel ahhoz, hogy megerősödjön az immunrendszerünk. Egy fiatalembernek nem annyira jelent problémát, hogy ugyanabban a háztartásban, mondjuk egy COVID beteg van. Sokszor az időseknél látjuk ezt. Bennük csökken például a védőinterferonoknak a termelése. Azt is tudjuk, hogy sok olyan társbetegségük van, ami mindenképpen összefügg a COVID-nak a súlyosságával. Aztán beszélnünk kell a késlekedésről. Azt szoktam mondani ennek kapcsán, hogy a késlekedésnek is legalább ötven árnyalata van. Tehát a betegek várnak. Ismerek olyat is sajnos, aki öt-hat napig várt otthon a lakásában, mindenféle orvosi ellátás nélkül. Lázas volt, azt gondolta, hogy biztos influenza. Szegény, bele is halt. Igazából nem szabad várni, hamar el kell menni az orvoshoz. Ugye a családorvosnak nem szabad várni. Egyértelműen le vannak fektetve itthon is azok az algoritmusok, meddig lehet a beteg otthon, és mikortól kell a beteget kórházba utalni. Ha két-három napon belül nem javul az állapot, akkor vagy romlik a szaturáció, amit ugye ezzel a pulzoximéterrel mérünk. Ekkor mindenképp kórházba kell a pácienst utalni. Sokszor azt tapasztaljuk, hogy itt is van egy kis késlekedés. Természetesen az egészségügyi ellátórendszernek a súlyos leterheltsége esetében az is előfordulhat, hogy nem gyorsan és nem a megfelelő helyre kerül a beteg. Itt a Debreceni Egyetemen teljesen más helyzet. Sokkal jobbak a kezelési és túlélési adatok, mint mondjuk egy kisebb kórházban, hiszen ugye nagyon fontos, hogy milyen az ellátórendszernek az infrastrukturális és a személyi feltétele. Azt gondolom, a betegnek a tényezői, a környezet tényezői is rendkívül fontosak. Természetesen tudjuk azt is, hogy az átadott vírus mennyisége is nagyon fontos. Nem mindegy, hogy valaki csak végigmegy egy utcán és ráköhögnek két darab vírust. Vagy, hogy tömegével találkozik ezzel a helyzettel. Súlyos eseteket akkor látunk, amikor valaki olyan csoportban, olyan csapatban tartózkodik, ahol többen is betegek.

Beszéljünk egy kicsit arról, amit ön is említett. Egyre többen regisztrálnak, egyre többen választják az oltást. Megnőtt a bizalom?

Én nagyon örülök ennek és remélem, kicsit ehhez mi is hozzátehetünk ezekkel a beszélgetésekkel, mint amiben most is benne vagyunk. A következő történt. Vannak azok, akik egyből elfogadták az oltást. Ez körülbelül 30-40 százaléka a lakosságnak. Van egy 20 százalék, aki akkor sem fog átállni, hogyha bármit teszünk. Itt sajnos vannak olyan téves eszmék ugye, amik miatt nem tudunk mit tenni. Van viszont egy 40 százalék, aki az úgynevezett szürke zóna. Abban a tekintetben szürke zóna, hogy ők még bizonytalanok, ők nem tagadják a vírust, nem tagadják az oltást, egyszerűen csak kivárnak. Azt látom, és itt teljesen igaza van, hogy ezek az emberek kezdenek átállni a világos oldalra, az úgymond sötét oldalról. Ez azt jelenti, hogy ők nem látják ezeket a betegeket, tehát a járvány nem is létezik. Sajnos mindenkinek most már a családjában, baráti körében előfordulnak betegek, előfordulnak olyanok, akik a vakcina mellett jól voltak. Természetesen az egyenes, világos kommunikáció az rendkívül fontos.  Egyértelműen azt látom, hogy a bizonytalanok kezdenek szépen biztossá válni. Legyen az egy továbbképzés, legyen az egy megfelelően elsütött újságcikk. Vagy legyen egy internetes facebookos beszélgetés. Nekem is volt olyan ismerősöm és betegem is, aki a beszélgetésnek vagy egy újságcikk után odajött, hogy hát eddig ő nem akarta magát beoltatni. Azonban most már úgy gondolja, hogy megteszi. Itt az egyetemen is erről komoly információs rendszer működik. Telemedicinálisan, egyéb formában, mi is a reumatológiai tanszéken, az autoimmun reumatológiai betegeket rendszeresen értesítjük és informáljuk. Nagyon sokan vannak, akik a végén meggondolják magukat, én is ezt látom, hogy emelkedik a vakcinációs kedv, és remélem, hogy ez addig fog folytatódni, amíg ad egy megfelelő mennyiségű számot, átoltottságot ezen a téren.

Nyilván a bizalmatlanságot azért erősíti az, hogyha valamilyen vakcinával kapcsolatosan rossz hírek érkeznek. Elég sok olyan hír látott napvilágot az elmúlt időszakban is, amikor például vérrögképződéses esetekkel kapcsolatba hoztak vakcinákat. Ez nem könnyíti meg mondjuk az önök dolgát sem.

Nem szabad semmit félvállról venni és bagatellizálni. Amíg pletyka szinten ment az Astra-nál, és most már a Johnson&Johnson-nál, a vakcinával kapcsolatban ez a dolog, addig nem foglalkoztunk vele. Kétségtelen, hogy az Európai Gyógyszerhatóság, az EMA kiadta azt a közleményét, hogy valóban az átlagpopulációhoz képest, tehát a nem COVID-os emberekhez képest némileg megnövekszik ezeknek a vénás, vérrögképződéses eseteknek a mennyisége. Azért azt tudni kell, hogy 25 millió oltottból 86 esetet írtak le. Ezt mindenki gondolja át, hogy ez sok, vagy kevés. A 86 betegből egyébként 18-an haltak meg, tehát szó sincs arról, hogy ez mind halálos eset lett volna. Ez egy fontos dolog. De ugye köröz az interneten egy másik táblázat is, ami azt mutatja, hogy mennyi a trombózis készség a COVID után is. Úgy gondoljuk, hogy százszoros. Vagy mennyi akkor a trombóziskészség a dohányzással, vagy mennyi a trombóziskészség a fogamzásgátlóknak a szedésével. Ezekhez képest a vakcina által okozott trombóziskészség egy-két nagyságrenddel kisebb. Azt kell, hogy mondjam, a vakcina lehet, hogy valamennyivel több trombózisos betegséget okoz, mint egyébként megszoktuk az átlagpopulációban, de közben egyéb olyan dolgok is vannak, mint például a gyógyszerszedés, a dohányzás vagy más, ami miatt még rosszabb a helyzet. Az biztos, hogy a vakcina kevésbé okoz trombóziskészséget, mint maga a vírusfertőzés. Az EMA-nak az volt a konklúziója, hogy el kell ismerni, hogy némileg fokozhatja ezt az állapotot a két vakcina, de ennek ellenére azt az állásfoglalást hozták, hogy mivel a vakcina még mindig sokkal-sokkal több előnyt hoz, mint hátrányt, ezeket továbbra is alkalmazni kell. Itthon is teljesen zavartalanul folytatódik az AstraZenecának és a Johnsonnak is az oltása. Annyit kell még tudni, hogy egy bizonyos korcsoportú hölgyeket érintett. Akikről nem tudunk semmit. Vagyis, hogy ezekben a betegekben nem voltak-e más tényezők, amik esetleg fokozhatták a trombóziskészséget. Például, hogyha egy fiatal fiú vagy egy fiatal lány be akarja magát oltatni, én azt szoktam mondani, hogy nyugodtan válassza ezeket a vakcinákat is.

Fontos megemlíteni, hogy egyre többen gondolják azt, hogy beadatják például az AstraZenecát. Közben lehet vérhígítót fognak mellé vásárolni a patikában.

Erről szólt az egész beszélgetésünk, hogy ezt ne tegyük. Az Aspirinnek és vérhígítóknak mellékhatásai vannak, súlyos vérzést okozhatnak. Semmilyen irodalmi vagy szakmai adat nem utal arra, hogy ezt meg kellene előzni. Ráadásul az Aspirin, az az  artériás trombózisokat előzi meg. Itt pedig vénás trombózisokról van szó. A kettő közti különbség óriási. Aspirinnel nem lehet megelőzni a vénás trombózisokat, tehát felejtsük el. A heparin és a más vénás oldalon ható gyógyszereknél pedig egy elég nagy rizikó ezeket beadni. Akár problémát is okozhat, a rutinszerű véralvadásgátlást csak az oltás miatt nem ajánlják.

Hogy látja, hogy hol tartunk egyébként ebben a járványban? Lefele mennek a számok? Merre van az alagút vége?

Nehéz teljesen objektíven beszélni, de lehet természetesen. A Debreceni Egyetem Klinikai Központban kezelt és kórházi eseteknek a száma csökkenni látszik. Tudni kell azt, hogy a kórházi eset meg a halálozás, az körülbelül két héttel követi az esetszámnak a változását. Tehát az, hogy most esetleg az új esetek száma csökken, ez körülbelül két hét múlva fog abban meglátszani, hogy a lélegeztetőgépen levő, vagy az intenzív osztályokon kezelt, vagy a halálos betegeknek az aránya csökkenni kezdjen. Én is optimista vagyok, és úgy látom, elindultunk lefelé, ami a jó értelemben vett lefelét jelenti. Azonban nem szabad, hogy elbízzuk magunkat. Mert jelennek meg azért olyan közlemények, hogy egy oltás is elég, meg egy oltás után is már lehet védettség. Vannak olyan adatok is egyébként, amelyek szerint például a Pfizernél az első oltás után jelentős védettség van. Én továbbra is azt javaslom, hogy mindenki akkor tartsa magát védettnek, ha mind a két oltását megkapta, kivéve a Johnsonnál, ahol ugye egy oltás van. Tehát sokan abban a hitben vannak, hogy az első adás után már lehet menni focimeccsre, bulizni, és sétálni a Nagyerdőre. Azt gondolom, hogy ezt mindenki elmondja, hogy az első oltás után bármennyire úgy gondoljuk, hogy már jók vagyunk, még ne lélegezzünk fel, hanem mindenki menjen el a két oltására, kapja meg mind a kettőt és ha ez így lesz, akkor tényleg optimistán tekinthetünk a nyárra. Azt hogy ennek mikor lesz vége, azt nem tudom. Természetesen, mondanak ezt-azt, de aki azt mondja, hogy novemberben vagy szeptemberben vagy júliusban, az szerintem nem pontosan tudja, mert ezt nem lehet előre tudni. Vannak informatikai, matematikai számítások, akik optimista esetben azt mondják, hogy augusztus végére, szeptemberre esetleg fellélegezhetünk akár hosszabb távon is, de ez csak akkor lesz, hogyha nem lesznek újabb és újabb terhelések járványtani szempontból. Én nagyon óvatos vagyok az iskolanyitások, a sportrendezvényeknek megnyitása és az egyéb nyitások kapcsán.  Mindenkinek elege van már a bezártságból, és egyet kell azzal érteni, hogy valamifajta nyitásra szükség van, de be kell tartani a szabályokat, mert ha elszabadul újra ez az egész, akkor azért ez az optimizmus lehetséges, hogy nem lesz teljesen megalapozott.

Gábor-Vígh Vanda

Fotó: unideb.hu