Mészáros Réka

Mészáros Réka, kulturális menedzser és közgazdász, a debreceni Főnix Rendezvényszervező Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója

 

Egy bő fél éve vagy debreceni, merthogy Budapestről érkeztél. Az egyik hírportál egy kicsit cinikus, pikírt címet adott a bemutatásodnak. Azt írták, hogy a budai elit negyedből, elit érkezett Debrecenbe, Mészáros Réka. Mit szóltál ehhez, és van-e valóságalapja?

- Valóban jelent meg ilyen cikk, én magam is olvastam. De alapvetően én felvidékinek tartom magam továbbra is. Budapesten dolgoztam, tanultam és éltem az elmúlt tíz évben, és volt egy-két külföldi kitekintés is. A budai elitet így ilyen formában, nem tudom a magaménak tekinteni, de az való igaz, hogy a vár alatt dolgoztam az Ybl Budai Kreatív Házban, és a Várkert Bazár környékén, tehát ilyen értelemben ezt tekinthetjük egy budai közegnek, de alapvetően azt gondolom, hogy nem ismerik az életutamat és a múltamat, nem debreceniként nyilván még nem ismernek eléggé ahhoz, hogy megbízhatóan alá tudják azt támasztani, hogy honnan jöttem és miként.

- Akkor mutassunk be téged most, merthogy azt mondtad, hogy felvidéki vagy, tehát egy kisvárosban, Felvidéken születtél?

- Igen, Komáromban születtem. Nagyon szeretem Debrecent, és úgy érzem, hogy megtaláltam itt a helyem, de ettől függetlenül komárominak tartom magam továbbra is.

- És hogy kerültél Budapestre? Mondtad, hogy voltak külföldi kitekintések is. Voltál Brüsszelben, az Európai Parlamentben…Vegyük sorba, hogy következtek ezek.

- Hogy történt ez a nagy utazgatás? Felvettek a Budapesti Corvinus Egyetemre, ezért is költöztem Budapestre. Nemzetközi politikai elemzőként kezdtem, aztán közgazdászként. A szakmai gyakorlatomat töltöttem először Brüsszelben, az Európai Parlamentben, aztán a mesterszakon, az Erasmus program keretében tanultam a Saint-Louis Egyetemen és akkor ismét Brüsszelbe vezetett az utam. Úgyhogy ez volt a kitekintés, utána visszatértem Budapestre, lediplomáztam, már az egyetem mellett is a kulturális szférában dolgoztam, és ez megmaradt a diplomák megszerzése után is.

- Pont ezt akartam kérdezni, hogy közgazdászként hogyan keveredtél mégis a kultúra területére?

- Az embert a szenvedélyei megtalálják, nekem a kultúra ilyen volt. Mindig is a rendezvényszervezés, az oktatás, a kulturális feladatok érdekeltek. Nem bánom, hogy ilyen sokrétűek az ismereteim, mert most azt tapasztalom vezetőként, hogy ezek nagyon hasznos alapokat és tudást biztosítottak ahhoz, hogy ellássam a feladatomat. De a kultúra az kikerülhetetlen volt, azzal fekszem és kelek azóta is, úgyhogy az egyértelmű, hogy ilyen értelemben kicsit szakmaelhagyó vagyok. Ugyanakkor az összes dolgot, amit megtanultam akár az egyetemen, akár a külföldi tapasztalataimból, azt itt hasznosíthatom.

- Tehát az, hogy közgazdász diplomád van, egy ilyen nagy intézmény élén egy jó alap.

- Egyértelműen igen, nagyon sok hasznát veszem, úgyhogy most azok a tárgyak is, amiket kevésbé kedveltem, mind meghozzák a hasznukat.

- És mit csináltál az Európai Parlamentben Brüsszelben?

- Egy felvidéki magyar képviselő gyakornoka voltam. Azoknak, akik nagy frakcióban dolgoznak, rengeteg ember segíti a munkájukat, de aki egy képviselő mellett, egy kicsit elszigeteltebb munkát végez, sokkal nagyobb feladatokat kaphat. Tehát írhattam a képviselő úr beszédeit, részt vehettem helyette az üléseken, a tanácskozásokon. Hallottam a többi kint lévő gyakornoktól, hogy nem mindenki volt ilyen szerencsés, mert sokkal többen voltak. Mi egy kis háromfős csapat voltunk, úgyhogy mindenki megosztozott mindenen. Rengeteget tanultam belőle és magából az intézmény működéséből is, alapvetően a politikai kapcsolatokból, abból, hogy tudnak az egyes döntések végig haladni a rendszer különböző szintjein, illetve elképesztően izgalmas volt egy húszas évei elején járó fiatal, egyetemista hallgatónak, hogy ezt mind közelről láthatja és tapasztalhatja.

- És az, hogy esetleg a politikai pálya irányába menjél el nem vonzott?

- Nem, az nagyon gyorsan kiderült, hogy az nem az én érdeklődési köröm. Azért továbbra is figyelemmel követem az aktuálpolitikát és a nemzetközi politikát, és azt hiszem, hogy sokat tanultam az oktatóimtól arról, hogyan is kell ezekre tekinteni, de nem, nekem a kulturális élet volt mindig az, ami egyértelműen legközelebb állt a szívemhez, úgyhogy a politika bár nagyon izgalmas, de talán másnak való.

- Amikor külföldön voltál, akkor bele tudtál valahogy tekinteni az ottani kulturális életbe? Vannak olyan tapasztalataid, amiket esetleg itt tudsz hasznosítani?

- Mind a két alkalommal, amikor Brüsszelbe sodort az élet, igyekeztem mindig belekóstolni az ottani kultúrába is, illetve az Erasmus, amit minden diáknak csak javasolni tudok, lehetőséget teremt arra, hogy számtalan különböző kultúrát megismerj. Ezek nagyon aktív időszakok voltak, illetve azt is volt szerencsém látni, hogy tud a magyar kultúra megjelenni egy külföldi közegben, nem csak rajtam keresztül, hanem akár a hivatalos kulturális intézményeken keresztül. Igyekeztem részt venni az ottani kirendeltségek programjain is, és jó volt látni az ott összegyűlő közösséget. Most, amikor meg szeretnénk érteni, hogy Debrecenben, hogy élnek a külföldiek és mik az igényeik és mi iránt nyitottak leginkább, különösen hasznos ez a tapasztalat, hogy voltam már az ő helyükben, és értem, hogy milyen az, amikor egy számodra idegen helyen próbálsz élni vagy érvényesülni.

- És mennyire izgalmas egy külföldinek a magyar kultúra, vagy mennyire kuriózum még mindig?

- Azt gondolom, hogy nagyon izgalmas, bár biztosan mindenki ezt gondolja a saját kulturális életéről. Népességszámunkat, illetve országméretünket tekintve kicsik vagyunk bizonyos nemzetekhez képest. Én úgy láttam, hogy egzotikum is lehetünk akár itt, Közép-Kelet-Európában. Nehezen tudják azért elválasztani, hogy pontosan milyen kulturális sajátosságai vannak egy magyar embernek, vagy egy szláv embernek. Ugyanakkor a globalizáció ellensúlyozására az emberek egyre nyitottabbak és érdeklődőbbek más kultúrák iránt, és mindenki olyan büszkén újságolta el, mikor valamit tudott a magyar kultúráról vagy a történelmünkről.

- A kultúránknak melyik szeglete az, amit esetleg jobban ismernek, a festészetünk, a zenei életünk, vagy egy-egy személyiség, akinek mondjuk tudják a nevét?

- Azt tapasztaltam, hogy Puskás Ferenc és a sport úgy általában, de a vízilabdás fiúkat is ugyanúgy ismerik világszerte. A sportban kiemelkedőek vagyunk, a képzőművészet, a történelem, illetve a hun örökség, kimazsolázott dolgok a történelmünkből, ami eljutott másokhoz is. Szerintem izgatottan tekintenek arra, hogy mit kínálhat még ez az ország nekik. A Balaton...

- ... meg Budapest.

- Vannak olyan kifejezések, szavak, fogalmak, amik azonnal megmozgatják a fantáziájukat.

- Hogy érzed, Debrecen hogy tud felkerülni egy ilyen nemzetközi térképre, kultúra szempontjából?

- Ezek, ahogy én látom, egymásra ható folyamatok, és amilyen gazdasági fejlődés Debrecenben elindult, és ahogy az egyetem csodálatos hírnevével már sok helyen letette a névjegyét, ezek mind-mind arra utalnak, hogy Debrecennek kulturálisan is fel kell ehhez zárkózni, és én úgy gondolom, hogy abszolút képes rá. Van egy csodálatos színházunk, ami nemsokára az új játszóhelyeivel megörvendeztet minket. Ott van a Filharmónia, ott vannak a nagy rendezvényeink, a Kölcsey Központ is elfoglalhatja a helyét, mint a legnagyobb vidéki város fő koncertszervező központja. Úgyhogy a lehetőségeink megvannak és szerintem alapvetően élünk is vele. Én a láthatóságot tartom most még egy kisebb problémának, illetve azt, hogy a nemzetközi közeghez, hogy tudunk kapcsolódni, és hogy tudjuk megszólítani, hiszen ők is itt vannak, és egy újabb színfoltot tudnak hozni a kulturális életünkbe.

- Mi volt neked a kihívás, amikor Budapestet ott hagytad, és Debrecenbe jöttél egy ilyen intézménynek az élére? Egyáltalán, hogy volt, hívtak, vagy valaki megkeresett?

- Igen, igen, megkerestek, sokat beszélgettünk, igyekeztem megismerkedni minél jobban a helyi adottságokkal, és ami számomra rendkívül vonzó volt, ez a sokrétűség, amivel a Főnix Rendezvényszervező rendelkezik. Nem mindenki tudja, hogy a Kölcsey Központ, a nagy rendezvények, az Apolló Mozi, ez mind-mind ehhez a szervezethez tartozik. És ami a legvonzóbb volt, az az, hogy úgy látom, hogy itt lehet építkezni. És hogy van egy nagyon szép cél, amihez megvannak a megfelelő eszközök, és hogy kemény munkával és stratégiai építkezéssel ezeket mind el lehet érni. Aztán megérkezve Debrecenbe, a helyi közeg megerősített abban, hogy ez egy élhető város, ez egy szerethető város, és hogy itt el lehet képzelni ezt a munkát és az elkövetkezendő éveket.

- Debrecen azért egy kicsit konzervatív, tradicionális város. Nyilván téged azzal a céllal hívtak, vagy legalábbis gondolom, hogy kerüljön föl Debrecen a nemzetközi kultúra térképére is, de őrizzük meg azokat a hagyományokat, azokat a nagy rendezvényeket, amik eddig sikeresek voltak.

- Így van, és alapvetően én is ebben hiszek. Tehát az, amikor a láthatóságról beszélünk, a nemzetköziesítésről beszélünk, arról beszélünk, hogy hogy színesítsük a már meglévő palettát, nem azt jelenti, hogy el kell felejtenünk mindazt, ami eddig meghatározó elemei voltak ennek a szférának, sőt inkább úgy gondolom, hogy ettől még több lesz az, amit eleve Debrecen nyújtani tud a saját konzervatív hagyományaiból, vagy azokból a rendezvényekből, programokból, akár az identitásból, ami már eleve jelen van. Ez talán kicsit olyan is, mint egy személyiségfejlődés, hogy magunkat mások tükrében még tisztábban látjuk, vagy jobban látjuk, és én ezt gondolom magáról a debreceniségről is, bár betelepülőként egyelőre kívülről látom. Még tisztábbak, még erősebbek lehetnek ezek az értékek, hogyha más kulturális programok mellé tudjuk állítani őket. Talán még színesebbek, még jobban tudjuk értékelni. Ez mind nem lecserélésre kerül, hanem egy nagyobb csoport részeként talán még különlegesebb lesz.

- Mondanál erre egy példát? Mondjuk itt van Debrecenben ugye a Virágkarnevál, a Katonazenekari Fesztivál, a Bartók Béla Nemzetközi Zenei Fesztivál, ezek mind nyilván megmaradnak. Itt vannak, a gyönyörű szép Nagyerdőn a különböző rendezvények. Hogyan lehet ezeket külföldiek számára is vonzóvá tenni, vagy a nemzetközi palettára feltenni és megmutatni?

- Mondjuk a Virágkarnevál esetében, ami a legnagyobb rendezvényünk és a legérdekesebb lehet, úgy gondolom, hogy minél nagyobb publicitást kap és minél több különböző szereplőt tudunk bevonni az együttműködésbe, a rendezvény színvonala annál inkább emelkedik, annál több turista jön el, annál inkább ismerik meg magát a Debreceni Virágkarnevál hagyományát, az itteni fellépőket, a magyar zenét. Tehát minél jobban ki tudjuk hangsúlyozni és ki tudjuk emelni, annál többen fogják ismerni. De ahhoz, hogy minél jobban kiemelhessük, egyre színesebb programokkal kell szolgálnunk. Vagy akár a Gourmet fesztivált. Mindig igyekszünk a debreceni vendéglátóhelyeket megszólítani első körben, de ha az ország többi részéről is megszólítunk vendéglátóhelyeket, ez hozzájárulhat a rendezvény sikeréhez, ahhoz, hogy a debreceniek minél több vendéglátóhelyet ismerjenek meg országszerte, ahova esetleg csak ezért nem utaznának el, de mi házhoz hozzuk. És ahogy ők eszmét tudnak cserélni, ahogy ők a szakmáról tudnak beszélni, az végeredményben a helyiek számára is értéket teremt, illetve a helyiek is meg tudják osztani a saját tapasztalataikat az ország más részéről érkezőkkel, és esetleg ők tanulnak tőlünk. Tehát ez kicsit ilyen egymástól, egymásról tanulás és hidak képzése, mert én végeredményben azt gondolom, hogy beszélhetünk bármilyen rendezvényről, bármilyen programról, a kultúra célja az, hogy hidat teremtsen nemcsak a nemzetek között, de magán a városon belül, az emberek között, mindenki között. Ez szerintem a legnagyobb missziónk, és hogyha megtörténik, akkor a legnagyobb sikerünk is.

^{Fotó: dehir.hu}

- Most tavasszal vagy most nyáron a különböző rendezvényeknél látni fogunk olyan fajta változást, ami már téged jelez?

- Azt gondolom, hogy nem is annyira engem, mint inkább a csapatot, mint azokat a célokat, amik felé haladunk. Megnyitottuk februárban a Bényi Galériát, ami erre például egy nagyon jó minta lehet. A Bényi Árpád Kiállítóterem 16 éve működik nagy sikerrel és szolgálja a helyieket. Ezt nem akartuk megváltoztatni és elvenni, de galériává alakítottuk. Úgy gondoljuk, hogy a kereskedelmi funkcióval még inkább szolgálja a helyi képzőművészetet. Hasonló folyamatot szeretnénk a többi rendezvénynél is. Tehát gyökeresen megváltoztatni és a helyéből kitépni nem szeretnénk semmit, csak talán hozzá tudunk adni mi is még egy kicsit, hogy még több legyen. Elindulunk egy fenntarthatóbb irányba a rendezvényeinken. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a Covid utáni építkezés, illetve a jelenlegi világpolitikai helyzet nagyon megnehezíti a dolgunkat ebben, tehát nagyon sok külföldi előadó mondta már le a szereplést éppen azért, mert tartanak attól, hogy hogy alakul ez a jövőben. Látjuk, hogy a gazdasági folyamatok sem a legkedvezőbb irányba tartanak, úgyhogy azt is hozzá kell sajnos tennem, hogy ez az év még nem lehet az az év, amikor száz százalékon tudunk működni, de mi a magunk részéről mindent meg fogunk tenni, hogy tartalmas és izgalmas nyarat tudjanak az emberek majd maguk mögött.

- A hidat, azt azért úgy is kell értelmezni, nemcsak az emberek közötti kulturális híd, hanem a meglévő intézményrendszerben, a különböző intézmények közötti híd. Tehát neked együtt kell dolgoznod nagyon-nagyon sok kulturális szakemberrel, illetve abban az intézményrendszerben, ami már megvan itt Debrecenben, vagy éppen még alakulóban van. Mennyire ismerted meg ezt a közeget?

- Szerintem már elég jól sikerült megismernünk a kezdetektől. Minden intézmény élén fantasztikus szakember áll, aki a lehető legtöbbet megteszi azért, hogy a saját intézménye prosperáljon, és sikeres legyen a maga területén. Gyakran működünk együtt, sokat kommunikálunk arról, hogy hogy tudnánk egy egységes kultúrstratégiai programot az év során felrajzolni. Lesznek is majd további lépéseink az ügyben, hogy minél jobban tudjuk tájékoztatni a programokról az embereket. Alapvetően jó az intézmények közötti együttműködés, és mindenki törekszik arra, hogy még szorosabb és még átláthatóbb legyen.

- Mi az, ami Debrecenből esetleg hiányzik? Tehát amit neked kellene majd így belecsempészni a kulturális életbe?

- Talán hiányozni semmi nem hiányzik. Mi szeretnénk reagálni a világ változásaira. Gondolok itt, ahogy korábban említettem, akár a fenntarthatóságra, a Virágkarnevál esetében szeretnénk, hogy kicsit zöldüljön a rendezvény, hogy elinduljon afelé, ami korábban a gyökereit jelentette, a helyi kertészetek és növénytermesztés fontosságát. Azt szeretnénk, hogy Debrecen elfoglalja azt a helyet, ami igazából mindig is az övé volt, és ezt kulturális szinten is meg tudjuk erősíteni, hogy az ország második fővárosa legyen, nem a Budapestet utánzó értelemben, hanem méretéből, gazdasági erejéből, lakosságából fakadóan.

- Arról már volt szó, hogy te egy bő fél éve vagy itt az intézmény élén és Debrecenben is egy bő fél éve élsz és létezel. Mennyire szeretted meg a várost? Jönnek-e ide barátaid, idecsalod-e a családodat, hogy jöjjenek, nézzék meg, hogy milyen ez a város, és mit szeretsz benne?

- Tavaly július elsejétől élek Debrecenben és valóban nagyon szeretem. Mindaz, amit hiányoltam Budapestben, az Debrecenben megtalálható, a gyönyörű zöld területek. Mindig el kell, hogy mondjam, hogy rendkívül kedves emberekkel találkozom, remek csapatot örököltem és építettünk azóta. Az élet minden területén beváltotta a reményeimet. Egész nyáron, amíg át nem vettem a Főnix vezetését igyekeztem minden hétvégén egy csoportot meginvitálni Debrecenbe, főleg azért, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen prekoncepciókkal érkeznek, illetve, hogy milyen turistaként Debrecenben akár ezt a pár napot eltölteni, vagy hogy nekik milyen visszajelzéseik vannak. És igazából nagyon sokat építkeztem belőle, mert azt a pár gyerekbetegséget, ami még megvan, így első kézből ismerhettem meg. Rendszeresen járnak hozzám a barátaim és a családom is. Mindannyian nagyon szeretik Debrecent, és nekik kellemes meglepetés. Voltak a barátaimnak fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy a debreceni váltás beváltja a reményeket, de most már szerintem minden kétség ledőlt bennük is.

- Izgultak érted, hogy jó helyen leszel-e?

- Igen, azt hiszem, kicsit izgultak értem, illetve azt láttuk, hogy Debrecenről van egy prekoncepció az emberekben, ami nem valóságos egyébként.

- Hogy egy ilyen nagy, lassú, lusta alföldi város.

- Igen, hogy egy lassú város, de ez egyáltalán nem igaz, és abban a pillanatban, hogy beteszik a lábukat Debrecenbe, ezt látják is. Én nem tudom igazából megmagyarázni, hogy mi lehet az alapvető oka. Szerintem ez még egy sok évtizeddel ezelőtti berögződés, ami valahogy nem tudott még kikopni, de azon fogunk dolgozni, hogy a belföldi turizmus is folyton erősödjön annyira, hogy megismerjék azt a Debrecent, ami valójában ez a város.

- A család mit jelent számodra, a szülőket, vagy esetleg már párod is van?

- Jelen esetben most a szülőket jelenti. Ők Felvidékről is már többször meglátogattak Debrecenben. Nyilván ők is meg szerették volna tekinteni, hogy hova költöztem, és hogy Debrecen milyen. Gyerekkoromban gyakran jártunk ide, de már régen volt az is, úgyhogy ők azok, akik most látogattak. Egyedül költöztem Debrecenbe.

- Debrecennek inkább a belvárosát ismerted meg, illetve az egyetem környékét, vagy azért kimész a külső kerületekre is, hogy úgy igazán érzékeld, hol, milyen ez a város?

- Igyekszem, amikor csak lehet a hétvégéket azzal tölteni, hogy felfedező túrákra induljak, akár városon belül, akár kicsit a tágabb értelemben vett agglomerációba. Most volt vasárnap egyébként a bringanapunk, amin több mint négyszázan bringáztak velünk a Bánki Arborétumban. Elkészült annak az útszakasznak a legújabb része.

- Bringázol akkor itt Debrecenben?

- Amikor tehetem, igen, de télen azért be kell, hogy valljam, gyakrabban választottam az autót, de igen, vásároltam egy biciklit, és igyekszem a lehető legtöbb alkalommal biciklivel menni. Nagy szerencsém van, nem messze lakom a Nagyerdőtől és az Egyetem sugárúton, mint a villám, végig tudok tekerni a Kölcsey Központba. Ahogy egyre jobb idő lesz, túlsúlyban lesz majd a kerékpározás és az autót megpróbálom, amikor csak lehet, hátra hagyni.

- És mi az, amit még szabadidődben csinálsz, vagy szeretsz csinálni?

- Be kell, hogy valljam, az elmúlt fél évben  eléggé lecsökkent az az idő, amikor valamilyen szabadidős tevékenységet végzek. Most igyekszem kulturális programmal megtölteni a szabadidőmet is, előadásokat megnézni, különböző társasági eseményekre elmenni, még azért ismerkedem a debreceni közeggel is, úgyhogy igyekszem minél több helyen jelen lenni és minél több programot megtekinteni. Hogyha marad egy kis szabadidő, akkor általában a várost szoktam felfedezni, illetve hogyha még ezután is marad egy kis idő, akkor én legszívesebben olvasok, vagy a barátaimmal töltöm az időt.

- Mennyire hiányzik Budapest? Milyen sűrűséggel mész vissza az ottani barátaidhoz?

- Budapestet nagyon szerettem, egy részem azért mindig kötődni fog hozzá, de a város úgy önmagában nem hiányzik. A barátaim és az ott kialakult közegem igen, őket azért legalább havonta egyszer meg szoktam látogatni, ahogy az időm engedi. Sok megbeszélésem köt Budapesthez is. Nyilván az ország ilyen szempontból egy picit még mindig Budapest központú, de bízunk benne, hogy ez nem sokáig lesz így. És a megbeszélések mellett azért a barátaimra is mindig szakítok egy kis időt. Sajnos nem olyan gyakran, mint szeretném, de idővel valószínűleg kicsit szabadabban tudok majd mozogni.

- Több nyelven beszélsz, angolul, franciául, olaszul is, aztán rá akartam kérdezni, de nyilván szlovákul is beszélsz.

- Igen. Sajnos az évek alatt a nyelvtudás megkopik, ha az ember nem használja. Az angol nyilván természetesen jelen van az életemben. A francia, olasz sajnos most már csak nagyon kevéssé.

- De Brüsszelben azért használtad a franciát.

- Brüsszelben használtam, illetve tanultam is, de mára társalkodási szintre csökkent vissza. Amint az időm engedi, pont a terveim között szerepel, hogy újra visszaszerezzem ezeket a nyelvtudásokat, mert azért nagyon hasznos volt, hogy megtanultam őket. A szlovák valaha nem jelentett problémát, most már meg kéne erőltetnem jobban magam, hogy szlovákul tudjak beszélni. Nyilván az elmúlt 15 évben már nem Szlovákiában éltem, úgyhogy ezeket vissza kéne valóban építeni, de bízom benne, hogy lesz rá lehetőség, és ha az alapok megvannak, egyébként is könnyebb felzárkózni, mint nulláról kezdeni.

- Nagyon fiatal vagy, körülbelül, mondhatjuk, hogy a harmincas korosztály?

- Igen.

- Az, hogy ennyire fiatal vagy, egy ilyen intézmény élén okoz esetleg problémát? Hogy viszonyulnak hozzád? A tárgyalópartnerek, a kollegák, vagy azért van annyi respekted még így fiatalon is, hogy tiszteletben tartanak és elfogadják az utasításaidat és a terveidet?

- Nagyon változó. Alapvetően a csapaton belül nincsen ilyen jellegű probléma. A korom és a nemem, előfordul, hogy a tárgyalóasztalnál hátrányt jelent. Nem szeretnék általánosítani, mindenféle tapasztalatot szereztem az elmúlt időszakban. Ha női vezetésről beszélünk, ez mindig felmerülő probléma még a társadalmunkban. Aki tudatos és jó vezető, az nem enged ilyen prekoncepcióknak, nem is bánik így egy tárgyalópartnerrel. Ha valaki ezeket nem kezeli kellő érzelmi intelligenciával, akkor elő szokott fordulni egy kis kellemetlenség, de szerintem, aki női vezetőként dolgozik, főként hogyha még fiatalnak is tűnik, akkor szerez rossz tapasztalatokat. Azon kell dolgoznunk, hogy a következő generációkban ezek már ne legyenek megkérdőjelezhető dolgok. Én bízom benne, hogy hosszú távon a kompetencia vagy az akarat, a munka, a befektetett erő és energia többet számít.

- Hogy képzeled el az életedet öt év múlva? El tudod képzelni, hogy itt Debrecenben letelepszel, és itt élsz még akkor is, ha esetleg nem a Főnix rendezvényszervezőnek vagy az ügyvezetője?

- Egyértelműen el tudom képzelni. Nagyon szeretem a város struktúráját, nagyon szeretem a Nagyerdőt, ez talán a kedvenc helyem a városban. Itt is lakom a környékén. Rendkívül zöld ez a város, élhető, a bicikliutak fejlődésével, a közlekedéssel sem lesz probléma. Alapvetően számomra a mérete is tökéletes, nincs olyan távolságban a fővárostól sem, hogy egy megbeszélésért napokat kelljen utaznunk, egy hosszú repülőútra kelljen kelnünk, mint mondjuk egy nagyobb ország esetében. Én úgy képzelem, hogy az élet, meg Isten majd eldönti, de én most úgy látom, hogy Debrecen a jövőm is. A Főnixszel kapcsolatban azért nagyon hosszú távú célokat határoztunk meg, 5-10 éves sprintekben gondolkodtunk és én úgy látom, hogy azért lesz munka bőven, amit ez alatt az idő alatt véghez tudunk vinni, úgyhogy amíg ilyen jellegű építkezések vannak, addig én szakmailag biztosan, illetve amíg a város számít rám, addig boldogan maradok. Számomra mindig ez volt a legfontosabb a szakmai életemben, hogy lehessen előre haladni, lehessen fejlődni, új dolgokat megteremteni, és a rendezvényekkel kapcsolatban is a projekt tervünket úgy építettük fel, hogy egy több éves gondolkodás, illetve fejlesztési stratégia mentén. A szépen, lépésről lépésre fejlődésben hiszünk, ez a leghatékonyabb, mert látjuk idővel, hogy melyik új ötlet vagy egyéb funkciók működnek jól, mi az, amit nem fogadott mondjuk a közönség szívesen és hogy melyik irányba menjünk a jövőben.

- Tehát van 5 és 10 éves terv itt Debrecenben, a Főnix élén.

- Van, a városvezetéssel is sokat beszélgettünk arról, hogy hosszú távon milyen kihívásokkal fog találkozni a város, akár kulturális, akár egyéb tekintetben. Ehhez igyekszünk mindent megteremteni, hogy a magunk feladatköreiben, illetve a magunk területén tartsuk a lépést.

- Előbb mondtad, hogy az élet és Isten majd eldönti. Hívő ember vagy?

- Alapvetően igen. 

- Merthogy Debrecenben, még akár a Főnixben is elég fontosak a szakrális rendezvények. Ezt te mennyire szeretnéd megtartani?

- A szakrális rendezvények struktúrájukból fakadóan nem a Főnixhez tartoznak a jövőben, lett erre egy külön osztály kinevezve, és a Főnix korábbi vezetésénél rendkívül jó kezekben is van. A saját vallási hovatartozásom és meglátásom ilyen értelemben a munkánkat nem befolyásolja, de mivel a közösség számára ez egy rendkívül fontos szempont, ezért mi is minden esetben figyelni fogunk rá, hogy kellő mértékben hozzájáruljunk ahhoz, hogy a közélet része legyen.

- Te egyébként olyan vezető vagy, aki nyitva tartja az irodája ajtaját és mehetnek a kollegák?

- Igen, ezt nagyon fontosnak tartom. Bízom benne, ha ők ülnének itt, ők is ezt mondanák. A Főnix, tevékenységéből fakadóan is egy olyan hely, ahol fontos, hogy közvetlen kapcsolatunk legyen. Kevésbé hierarchikus, sokkal inkább lineáris alapon szerveződik. Nyilván megvan a vezetés minden területen, de azt gondolom, hogy egy közvetlen, jó hangulatú iroda a Főnix irodája a Kölcsey Központban.