ifj. Richter József

A 30 éves ifj. Richter József Nagy-Britanniában született, Hortobágyi Károly-díjas artistaművész, a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatója és egyben a világ legfiatalabb cirkuszigazgatója, 21 éves kora óta igazgatja az intézményt. Elefánt és lovas akrobata produkciókkal az egész világot bejárták cirkuszával. Budapesten járt iskolába, a Magyar Táncművészeti Főiskola Nádasi Ferenc Gimnáziumában érettségizett, a budapesti Honvédban tornázott.

Ötévesen Flórián bátyja lovas számában szerepelt, fellépett pónilovakkal, mégis teniszezőnek készült. 16 évesen a 11. volt a korosztályos ranglistán. 2008-ban azonban visszatért a cirkusz különleges világához. Az interjúnk pillanatában nyitotta meg Nagykőrösön a Szafari parkját. Richter Joci a Címlapsztori vendége.

 

 

Most Debrecen egész közel áll a szívedhez, egy előadás miatt, hogy kerültetek éppen Debrecenbe?

Igen. 28 éve a Magyar Nemzeti Cirkusz országos turnén van, és mindig a negyedik állomásunk Debrecen.

 

Mennyire szakadsz szét az országban, éppen Debrecen, éppen Nagykőrös?

A cirkusz minden héten turnézik, vagy kéthetente más városban van, és mellette indul a Richter Szafari park Nagykőrösön, ahol a Nemzeti Cirkusz egzotikus- és vadállatai láthatóak. Itt is van cirkuszi bemutató, óriáskerék, élménypark, szóval egy picit most szétszakadok, de élvezem, hogy mindenhol sikereket aratunk.

 

Egy kicsit csapjunk vissza a múltadba, teniszcsillagnak készültél, hogyha jól tudom, ugyanakkor a vezetéknevedből két dologra tudok asszociálni, az egyik a cirkusz, a másik a gyógyszergyártás.

Sajnos a másodikhoz még nincs közöm. Az elsőhöz van.

 

Egy cirkuszi családból hogy megy az ember teniszezni?

Úgy, hogy az édesapám azt mondta annak idején, hogy amit a cirkusszal lehetett, azt ő és a bátyám elérte, és nagyon magasra van téve a mérce, és nem akar nekem csalódást okozni. Nyilván tehetséges voltam a teniszben, hobbiként kezdtem, aztán versenyszerűen teniszeztem, a korosztályomban az első nyolc között voltam, a legjobbak között, és így jött a tenisz, ez egy kis kitérő, de azt szokták mondani, hogy akinek a forgács a talpára ragad, az nem tudja onnan levakarni. Hát, én vagyok erre az élő példa. Először is szerintem amit lehetett, azt elértem cirkuszművészetben. Arany Bohóc-díjat, ugye ez az Oscar-díj Monte Carlóban, emellett kétszer sikerült megnyerni a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivált, és úgy éreztem, hogy ez még nem elég nekem, és egy újabb kihívás kellett, a Szafari park, és most úgy néz ki, hogy ez az álom megvalósul.

 

A kiskorodat úgy képzeljük el, hogy folyamatosan a porondmester környékén futkostál?

A cirkusz egy hatalmas játszótér a gyerekek számára, tulajdonképpen ott nőttem fel, láttam ezt a miliőt, és szívtam magamba a tudást. Nem is tanítottak, hanem szinte magától jött.

 

Mi az, ami akkor igazán tetszett, az artista számok, az állati számok, vagy gyerekként minden tetszik?

A cirkusznak van egy varázsa, van egy miliője. Nyilván az állatok nagyon közel állnak a szívemhez, de a legnagyobb sikereket, mint lovas akrobata értem el, a lovak hátán szaltóztam egyik lóról a másikra. Ezt már most nem tudom művelni, nem azt mondom, hogy kiöregedtem belőle, mert még 30 éves vagyok, de annyi teendőm van, és vezetni ezeket az intézményeket, mint a Magyar Nemzeti Cirkusz, a Richter Szafari Park, ez olyan feladat, ami mellett nagyon nehéz az aktív artista pálya.

 

Tulajdonképpen a neved már vitt előre, befejezted a teniszt és visszacsaptál a cirkuszba. Amikor elkezdted a cirkuszt, akkor mennyire voltál különc gyerek? Hiszen cirkuszi felmenőkkel te voltál mindig a kivétel.

Az biztos, hogy az iskolában is mindig én voltam a cserebogár, vagy nem tudom, hogy mondjam, akit kinéztek. Sose volt átlagos életem, és most sincs az. Én élvezem, hogy ez különleges Nyilván sokkal több feladat van, sokkal több megoldandó teendő és nagyon sok kihívás.

 

Már iskolás korodban is minden barátod cirkuszi volt? Emlékszem, hogy nekünk kiváltság volt a cirkuszba menni. Te meg ott éltél, akkor a közeged is csak cirkusz volt?

Abban látom az én titkomat, hogy nemcsak cirkuszi. A cirkusz ugye egy tradicionális dolog, és aki csak abban nő fel, az egy picit szemellenzővel látja a világot. Mivel én teniszeztem, úgymond civil életben is részt vettem, és jobban beleláttam abba, hogy mit akar látni az úgymond átlagos néző. Szerintem ez a sikeremnek a titka, hogy egy picit más szemszögből csináljuk a cirkuszt, a Szafari parkot, szerintem látom, hogy mire van igény.

 

Hogyan lesz az ember 21 évesen cirkuszigazgató?

Nyilván nem úgy, hogy ezt magamnak teremtettem meg. Az édesapám kezdte a Magyar Nemzeti Cirkuszt, és ő kapott egy lehetőséget, hogy a Fővárosi Nagycirkusz, az állami cirkusz igazgatója legyen, és ez azzal járt, hogy ő lemondott a magánvállalkozásról, és így lettem én a világ legfiatalabb cirkuszigazgatója.

 

Könnyen befogadtak az emberek? Gondolom, mindenki idősebb volt nálad.

Mindenki idősebb volt. Mindenki azt mondta, hogy ez a cirkusznak a végét fogja jelenteni. És pont ellenkezőleg lett, felvirágoztattam a cirkuszt és sok olyan dolgot tudtam megcsinálni, amire senki nem számított.

 

Előbb éppen arról beszéltünk, hogy hogyan zajlott a gyerekkorod, de most a napokban 30 éves lettél. Tulajdonképpen az elmúlt 30 évben szinte a cirkusz állt mögötted. Most hogyan tekintesz előre? Azt tudhatjuk, hogy egy szafari parkot nyitottatok.

Igen, ugye a Magyar Nemzeti Cirkusz 28 éve az ország legszínvonalasabb cirkusza, most is turnén van, emellett megnyílt Magyarország első és egyetlen autós szafari parkja, ami most tulajdonképpen Szadáról költözik át Nagykőrösre, sokkal nagyobb volumenben, hatalmas területen, rengeteg állattal, nagyon sok élményelemmel. Nagyon fáradt vagyok, de sikeresnek élem ezt meg.

 

Mit láthatunk a szafari parkban? Éppen elefántok mellett ülünk, de vannak itt még különböző állatok.

Közel 200 állatfaj van, elefántok, zsiráfok, zebrák, zebmárok, púpos tevék, lámák, kenguruk és még számos más háziállat. Itt egy három kilométeres útszakasz van, amit mindenki a saját autójával tud körbejárni. Egyrészt az állatok mellett, másrészt az állatok között, a szerencsésebbeknek az autójukba még be fogják dugni a kisebb állatok a fejüket, és miután leparkoltak, egy dinóparkon lehet átmenni, utána egy élményparkkal várjuk a látogatókat. Egy hatalmas, 30 méter magas óriáskerék, amire fel lehet ülni. Lesz elefántbemutató nyáron, elefántfürdetés a tóban, motoros bemutató, 20 méter magasban, cirkuszi bemutatók, tehát egy igazi egész napos elfoglaltság a családok számára.

 

Lehet itt etetni is az állatokat, répával, amit tőletek lehet beszerezni.

Pontosan, itt lehet megvásárolni és ezzel lehet etetni az állatokat. Nyilván van egy szigorú szabályzatunk, amit be kell mindenkinek tartania, és így működik a dolog.

 

Hogyan költöztek az állatok ide? Ezt hogyan képzeljük el? Nagy munkavolt?

Ez hatalmas munka volt. Egyrészt kialakítani ezeket a kifutókat, karámokat, infrastruktúrát, utat, áramot, vizet, tehát nagyon-nagyon sok munka van, talán ezt senki nem látja, hogy mi mennyit dolgoztunk ezen, hogy ez így nézzen ki. Ez egy szántóföld volt tulajdonképpen, úgyhogy ez egy igazi csoda, ami itt megszületett, és határ a csillagos ég, hogyha ezt mondhatom, mert rengeteg tervem és elképzelésem van még. Például ezek az elefántok már nem fognak a cirkuszba visszamenni, hanem ők már itt élik békés életüket. Ezeket az elefántokat Németországból, egy német cirkuszból fogadtuk be, ott nem tudták őket már tovább tartani, így kerestek meg engem, és így kerültek ide.

 

Mennyire veszélyes állatok, akár az elefántok, vagy mondjuk a zebrák. Kiszállhatok az autóból megsimogatni őket?

Van egy szabályzatunk, hogy az autóból nem lehet kiszállni bizonyos területeken. Nyilván utána a sétálóövezetben igen. Hogy mondjam, tisztelni kell egy ilyen elefántot. Nyilván mi tudjuk, hogy melyik állat hogyan reagál, mire mit lehet és mit nem, és azt be kell tartani.

 

Ti itt együtt éltek ezekkel az állatokkal?

Mondhatjuk, igen, de például ezekkel az elefántokkal a saját gondozójuk is jött, aki felügyeli őket, vigyáz rájuk.

 

Elképesztő nehéz lehet fönntartani. Nyilván rengeteg élelmiszerrel. Ezt hogyan tudjátok megoldani?

Őszintén, ez nem a pénzről szól, ez egy életforma nálam, és én mindig is azt mondtam, hogy állatok között akarom élni az életemet, és az elmúlt harminc évben ezt tettem, és remélem, hogy a következő harmincban is ezt fogom tenni, és nagyon sok vád ér minket mindig, de én úgy gondolom, hogy aki eljön ide, és ezzel a miliővel találkozik, ezekkel a hatalmas kifutókkal, az nem tud rosszat mondani rólunk.

 

Jelenleg nem tiltja semmiféle jogszabály azt, hogy állatokat cirkuszban lehessen bemutatni, de előre gondolkodsz, hogy mi történik, ha hoznak egy ilyen jogszabályt?

Abszolút, igen. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan tendencia, amit nem lehet megállítani a világban, még ha nem is értek vele egyet. És nem akartam megvárni, hogy ha ez a jogszabály bejön, akkor kétséges legyen az állatok elhelyezése, ezért léptem, és kialakítottam magunknak azt a helyet, ahol egyrészt a saját állatainkat, másrészt más cirkuszi állatokat el tudunk helyezni.

 

Szerinted miért irritálja az embereket az állatok látványa a cirkuszokban?

Én a cirkuszban is mindig arra törekedtem, hogy az állatokat jól tartsuk, jó kondiban legyenek. Sajnos voltak olyan cirkuszok, akik erre nem figyeltek, ezért az elmúlt 20 évben az emberekbe az ivódott bele, hogy a cirkuszban nem lehet jól tartani az állatokat. Ami nem így van, ez egy hülyeség, ezt mi bebizonyítottuk, de ez egy visszafordíthatatlan folyamat, amit én nem vártam meg, hogy bekövetkezzen.

 

Mennyire nehéz most laikusként egy elefántot betanítani? Hány év munka volt?

Ezeket az állatokat mi már nem tanítjuk. Nagyon sok. Nem idomításról van szó, hanem inkább szoktatásról. Tehát az, hogy megszokja az ember közelségét, azt, hogy lehessen vezetni, hozzá lehessen nyúlni, de ez az elefánttól kezdve a zsiráfon át egy lámánál, ugyanúgy működik.
 

Említetted, hogy neked a lovas szám volt a fő attrakciód, de ezt már nem csinálod, talán mondható, hogy kiöregedtél?

Nem öregedtem ki, ne használjuk ezt a szót, 30 éves vagyok, de ahhoz napi edzésben kéne lenni, hogy én mindig szaltókat ugorjak a ló hátán, nem mondom, hogy ez már soha nem fog megtörténni, de most az a legfontosabb, hogy ez a két vállalkozás minél jobban működjön és mindenki elégedett legyen.

 

Az apukádtól tanultad a lovas attrakciót?

Ez tradicionálisan apáról fiúra száll, igen.

 

Nem is volt abban semmiféle pardon, hogy mondjuk elmenj bohócnak?

Saját választásom volt, de ehhez volt kedvem, és ezt szerettem volna.

 

Pár évvel ezelőtt bejött az életedbe a bulvármédia is, amikor egy televíziós showműsorban zsűrizhettél. Hogyan fogadtad ezt a közeget, azt, hogy gyakorlatilag kinyílt előtted a bulvárvilág?

Én nagyon élveztem, megmondom őszintén, nem mondom, hogy nem fogok többet feltűnni egy ilyen műsorban. Élveztem azt, hogy általam talán egy picit jobban meg lehet szeretni a cirkuszt Magyarországon.

 

Ez vonzotta is egyébként a látogatókat? Azok is megismertek, akik csak a Fővárosi Nagycirkuszba jártak?

Nem tudom, számokban ezt nem tudjuk kimutatni, de azt, hogy engem jobban megismert az ország, az biztos.

 

Ugye nem titok, hogy a feleséged is cirkuszból való, aki ráadásul német. Ezt jól tudom?

Igen, igen, igen. Hát ugye ott ismerkedik az ember, ahol a legtöbb időt tölti el. Én a cirkuszban töltöttem a legtöbb időt, és így lett ez.

 

Ha jól tudom, akkor számtalan nyelvet is beszélsz.

Igen. A nyelveket nem az iskolában tanultam, hanem a cirkuszban. Rengeteg nemzetiségi ember dolgozik egy cirkuszban, és ugye ragad az emberre a más nyelv.

 

Hogyan látod egyébként a jövőt? Mit látsz, mi a jövő a fiataloknál, mennyire vonzó a cirkuszi pálya?

Én úgy gondolom, hogy vonzó. Mindenki, aki meghallja, hogy a Magyar Nemzeti Cirkuszban léphet fel, az örül, és úgy gondolja, hogy ez egy megtiszteltetés. A külföldi artistáknak is nagyon vonzó a mi cirkuszunk, úgyhogy erre nagyon büszke vagyok.