Wolf Kati

Wolf Kati hét éves kora óta a színpadon áll, de nem volt az a tipikus gyereksztár, az igazi siker azonban később, az X-Faktorral jött.

Apukád miatt egyértelmű volt számodra a zenei pálya?

Nem csak apukám zenész, hanem gyakorlatilag az egész család. Anyukám énektanár és karvezető, de a nagyszülők között is van színésznő, zenész, szolfézstanár. Az egyik nagyapám zongorista volt. Csak egy nagymamám nem foglalkozott zenével. Úgyhogy ebben nőttem föl, de végül is nem volt egyértelmű, hogy azzal kell foglalkozni.

Kislányként a hercegnősdi helyett fellépősdit játszottál?

Fiús lány voltam, mert mindig a két bátyámmal és a barátaikkal voltam, tehát nem voltak hercegnős játékok, de zenélős-fellépős gyakorlatilag mindig volt. Nagyon ritkán voltam egyedül otthon, de azt baromira szerettem, becsuktam az összes ablakot, és üvöltve vagy a Jézus Krisztus Szupersztárra, vagy a Macskákra tomboltam, táncoltam, énekeltem.

Édesanyád mondta, hogy tudsz énekelni?

Én nem kérdeztem senkit, hogy tetszik vagy nem, csak egyszerűen imádtam énekelgetni, meg ugrabugrálni, és mindig azt mondták az apucinak, hogy már előbb énekeltem, mint ahogy kerek mondatokban beszéltem. Nekem természetes volt, hogy énekelgetek. Hét éves voltam, amikor jött a Vuk. Az volt az első visszajelzés. Tök hamar fölénekeltük, és utólag mondták, hogy egyértelműen tiszta volt, nem kellett javítgatni, de nekem ez egy óriási móka volt, soha semmi munka jellege nem volt.

Anyukámnak mondtam, hogy veled készítek interjút, és csak annyit mondott, hogy Vuk. Neked a Vuk milyen élmény a kiskorodból?

Nekem szuper, és sokan félnek emlegetni a Vukot, mert azt gondolják, hogy biztos utálom, mint mások, akik nem szeretik visszanézni magukat gyerekszínészként. Nekem száz százalékosan pozitív élmény volt. Egyrészt azért, mert nagyon édes rajzfilm, másrészt nagyon édes dal. Én ezt egy játéknak fogtam föl, és igazából tényleg mindenki ismeri. A koncerteken a velem egykorú vagy idősebb nők, férfiak is szokták mondani, hogy ismerik, és tudom, hogy tovább adják a gyerekeiknek, unokáiknak, a következő generációnak. Ez egy 40 éves dal, de nem hagyták a szüleim, hogy gyereksztár legyek, és ilyen elvetemült életet éljek, úgyhogy ettől érintetlen dolog maradt, ezért tényleg pozitív.

Az X-Faktor előtt vokalistaként énekeltél. Az is egy tévéműsorban volt?

Rengeteg helyen énekeltem, rengeteg zenekarral léptem föl. Vokáloztam is meg szólóztam is. Aztán a Szombat esti lázban mi voltunk a háttérénekesek. Mindenféle háttérmunkát elvállaltam, de nagyon-nagyon csíptem, csak kellett valami nagyobb falat, hogy befussak. Szóval az nem elég, hogy jól énekelsz.

Komolyzenét tanultál, de soha nem gondolkodtál komolyzenei pályán?

Igen, komolyzenészként végeztem, de azt mindig tudtam, hogy nekem bugi van a lábamban, és nem fogok komolyzenét énekelni. Apukám ugyanezt eljátszotta az ő apjával. Most már őszülő fejjel komolyzenével foglalkozik, és reménykedik abban, hogy majd én is ott kötök ki, mint ahogy nála is kialakult. Ő hallott engem operát énekelni, és mondta, hogy ez csodálatos, és már ne menjek vissza a bugiba.

Az X-Faktor előtt is voltak tehetségkutatók, például a Megasztár. Miért vártál az X-Faktorra?

Az első Megasztárra jelentkeztem, és már nem voltam csitri, 28 éves voltam. Szerződni kellett volna, és bejutottam volna az élő show-ba, de leültek velünk beszélgetni, hogy gondoljuk végig, hogy tényleg akarjuk-e. Bolondokháza lesz, címlapon leszünk. Én már nagyon szerettem volna babát, és elkapott az érzés, hogy nem vagyok még kész erre, nem akartam magam címlapon látni és nem akartam, hogy rólam szóljon egy cikk. Nagyon szerettem énekelni, de ennél több vágy nem volt bennem. Megijedtem, hogy ha beleugrok, akkor nem lesz gyerekem, ezért felálltam és eljöttem. Később megszülettek a lányaim, négy és fél év van köztük, és azalatt az idő alatt, amikor otthon ültem, néha eszembe jutott, hogy mekkora barom vagyok, hogy akkor nem ugrottam bele, hiszen már befutott énekesnő lehetnék, és mellette is lehetett volna gyerekem. Volt bennem egy kis keserűség, és ha nincs az X-Faktor, és nem sikerül befutnom, nagyon mérges lettem volna magamra. Január elsején megszületett a baba, és tavasszal már mentem a válogatókra, de mondtam, hogy nekem három óránként szoptatnom kell, úgyhogy adjon egy olyan sorszámot, amivel hamar előre megyek. Úgy ugrottam bele, hogy tudtam, hogy nem állíthat meg semmi.

A végeredmény csalódás volt, vagy elfogadtad?

Az, hogy hatodik lettem? Én minden szombaton úgy indultam neki a napnak, hogy ma is kieshetek. Mentálisan nagyon felkészültem arra, hogy engem senki nem fog látni bőgni, amíg lehet, megyek, és kihasználom azt, amit ki lehet használni. Már az első adások alatt ismertek lettünk, és amikor kiestünk, már akkor megvolt, hogy ki, melyik menedzserhez mehet. Mondtam, hogy én akarok lenni az első, akinek saját dala lesz, hiszen most kell meglovagolni az ismertséget. Ekkora készült a Szerelem, miért múlsz.

Ha jól tudom, akkor még eltelt egy hónap, mire téged jelöltek az Euróvízióra.

Igen. Úgy volt, hogy akkor még nem volt kiválasztó show, hanem mindig kiírt egy pályázatot az MTVA, és beküldhettél bármilyen dalt. A Szerelem, miért múlsz című dalomnak Geszti Péter a szövegírója és Rakonczai Viktor, Rácz Gergő voltak a zeneszerzők. Amikor fölvettük a dalt, mindannyian ott voltunk a stúdióban, órákat dolgoztunk. Ültünk ott hajnalban, hallgattuk, és mondtuk, hogy sláger lesz. Viktor azt mondta, hogy gyerekek, ezzel kéne menni az Eurovízióra, és beküldte a tévéhez, és azonnal lecsaptak rá. Azt mondták, hogy kicsit bajban is voltak, mert nem érkezett olyan dal, amiről úgy érezték volna, hogy na, ezzel elindulhatunk.

Amikor te az Eurovízión felléptél, én itthon kezdő újságíróként néztem a tévét, és csak arra gondoltam, hogy miért nem vagyok ott, Düsseldorfban. Később 8-10 Eurovízióra elmentem, hiszen annyira tetszett az a különleges világ. Neked mennyire volt rémisztő vagy kedves?

Egészen döbbenetes volt látni, hogy a hozzáállásuk, a precizitásuk tele van igazi szeretettel. Kőkemény profizmussal találkoztam. Mondjuk a hangbeállás úgy volt beosztva, hogy 11 óra 00-kor bementem a szobába, ahol a fülmonitort beállítottuk a mikrofonnal, 11 óra 10 perckor kisétáltunk, 11-12-kor kellett megállni a feljáratnál. Ez egy európai megmérettetés, de mindenféleképpen azért van, hogy közel hozza egymáshoz az országokat, a zenéken keresztül. Nagyon-nagyon erős magával ragadó érzése volt kint. Úgyhogy én szuper jól éreztem magam, és tudjuk, hogy nagyon nem azt az eredményt hoztam, mint amit vártunk, és persze volt bennem rengeteg csalódás is. Ez nagyon hamar elmúlt, és járok időnként Európába, Eurovíziós klubokba föllépni, és nemcsak ezt a dalomat ismerik, hanem a magyar nyelvű dalaimat is éneklik velem, olyan rajongói közeget kaptam. Ez 11 éve volt, de a mai napig kapok olyan visszajelzéseket, hogy Katika, neked kellett volna megnyerned. Valahogy az itthoni lendületet is megdobta.

Mikor jártam Eurovíziókra, akkor minden este volt egy Eurovíziós parti, és csak Eurovíziós dalok szóltak ezekben a Euroclubokban, és mindig vártuk a magyart. Most már elmondhatom neked, összesen három magyar szám volt az Eurovízióból. Az egyik a Running, Kállai-Sounderstől, a másik a Compact Disco dala, a harmadik pedig a tiéd. Volt egy nagyon vicces szituáció, amikor az angol verziója ment a dalodnak, viszont egy olyan verzióban, ahol van benne magyar betét.

Kitaláltuk, hogy a pop nyelve az angol, de olyan szép a szövege, hogy valahogy vegyítsük.

Úgy érzed, mint a sportban, hogyha nem arany, akkor semmi? Egyszerű tévénézőként már az is nagy szám, hogy a döntőbe jutott.

Nekem elsődlegesen az volt a fő cél, hogy döntőbe jussunk, mert akkor már nagyon-nagyon sok éve nem jutott be magyar induló a döntőbe. Annyira féltem, hogy mi van, ha nem jutunk be, hogy komolyan azon gondolkodtam, hogy én nem tudok hazajönni, ha nem jutunk be. Azután a döntőbeli szereplésünk sokkal jobb volt, iszonyúan élveztem, mert leesett a teher a vállamról, de úgy voltam vele, hogy irreális volt a végeredmény. Ha mondjuk negyedikek leszünk, arra azt mondom, hogy tök reális lett volna. Nem nyertük meg, ahhoz nem tudom, mi kell, de mégiscsak ott vagyunk a topban. Amikor pontoznak, a helyszínen hallod a közönség reakcióját. A finnek nekem adtak maximális pontot, akkor fölrobbant az aréna. Az sokadlagos, hogy hanyadik helyezést hoztam haza. Az, hogy milyen nyomot hagyott az emberekben, az sokszorosa az én lelkemben.

Említetted, hogy jársz még külföldre fellépni.

Igen, amikor kint voltam az Eurovízión, akkor még nagyon kicsik voltak a lányok, ezért mondtam, hogy ne haragudjatok, de én nem merek elkezdeni egy európai koncertezést. Pár évig nem is vállaltunk semmi ilyet, mert mondtam, hogy én örülök, hogy az itthoni dolgokat meg tudom csinálni, így is rengeteg ember segített, az ex-férjem, a nagymamák, bébiszitter, tehát egy csapat dolgozott azért, hogy tudjam csinálni a karrierem. Mondtam, hogy egy olyan pálya, ami azzal jár, hogy én csütörtökön fölülök egy repülőre, és vasárnap jövök haza, az még nem az én pályám, mert egyszerűen nem akartam ennyire kiszakadni a gyereknevelésből. Ez egy közös megállapodás volt. Egy pár évvel ezelőtt viszont már úgy éreztem, hogy sokkal szabadabban tudok mozogni, ezért elvállaltunk néhány koncertet.

Még mindig várja a közönség, hogy énekeld ezt a dalt?

Nem is volt olyan fellépésem, ahol ne énekeltem volna. Tehát ez a fix dal, ami mindig mindenhol van. Annak idején Geszti Péter mondta, hogy fogod te még utálni ezt a dalt, mikor már a 84. új dalod lenne, és senkit nem érdekel, mert a Szerelem miért múlszt kell énekelni. Mondtam neki, hogy így legyen, de üzenem neki ezúton is, hogy még nem jött el a pillanat, még mindig imádom azt a számot.

Most hogyan zajlik a karriered, mit lehet éppen tudni rólad?

A covid alatt én is csináltam mást, éneket tanítottam otthon, de most új hangszereléseket kapnak a dalok, új dalok is lesznek, meg táncosok, fények, egy nagyobb show-t csinálunk, meg készülök egy új koncertre. A Big Band Budapest Jazz Orchestra-val már évek óta dolgozom együtt és csinálunk egy rock feldolgozás estet. A dalok át vannak hangszerelve az egész nagyzenekarra. John Bon Jovi, Tina Turner, Edda, Korál, dallamos rockzenék lesznek.

Ha jól tudom, akkor gyerekeknek is készítettetek egy kiadványt.

Elkészült egy gyerek album, édesapámmal, aki mindig mondogatta, hogy anya vagyok, és a Vuk volt az első ismert dolog, akkor miért nem csinálunk egy gyerekalbumot. Írt egy szuper cuki minimál hangszerelésű anyagot, ovisoknak, kisiskolásoknak, Fábry Péter isteni édes szövegeivel, Gyerekszáj a címe. Ezzel is járunk fellépni, egy bábjátékos is jön velünk, és egy gitáros. Nagyon cuki kis gyerekműsor.

Neked mi a kedvesebb, ha fellépni vagy zsűrizni hívnak egy tévéműsorba?

Tíz évvel ezelőtt úgy volt, hogy aki indult az Euróvízión, a következő évben zsűri volt, én voltam az első, akinél ezt bevezették, és utólag nagyon sok kritikával illettem magam, hiszen nagyon tapasztalatlan voltam. Nagyon örültem, hogy újra megpróbálhatom, de alapvetően énekesnő vagyok, az az én dolgom, hogy színpadra menjek. A színpadi lét egy olyan adrenalin sokk, amit semmilyen zsűri nem tud megadni. A zsűrizés nem is rólam szól, hanem a produkciókról. Az én koncertem viszont rólam szól.