Cserpes Laura

Énekes, színész, a vezetékneve már-már brand, nem más, mint a debreceni Cserpes Laura, akit elsősorban a Megasztárból ismerhetünk.

Nem illik egy nő koráról érdeklődni, de ugye még egészen pici voltál, amikor jelentkeztél a Megasztárba?

Nevezzük picinek. Érdekes, hogy rögtön a tehetségkutatókról kezdtünk el beszélgetni, mert nemrég voltam egy műsorban, ahol szintén megemlítették a Megasztárt, és már nem is emlékeztem rá, hogy én melyikben voltam. Lehet, hogy azért is, mert annyi minden történt azóta az életemben, hogy talán az agyam elengedett olyan információkat, amik annyira nem szükségesek, de egyébként visszatekintve szerintem is egy jó mérföldkő volt az életemben.

Jól tudom, hogy Debrecenben születtél?

Igen, a három húgom, meg az öcsém is ott születtek. Az anyai nagymamám is Debrecenben él, és a karácsonyt is vele töltöttük, mert az elmúlt két évben nagyon féltettük őt. Nálunk Reszkessetek betörők hangulat van egyfolytában, és nem akartuk kitenni annak, hogy lefertőzhetjük. A húgommal leteszteltettük magunkat, de szerencsére negatívak voltunk, aztán fogtuk magunkat, és megleptük mamát. Először azt se tudta, hogy elájuljon vagy sírjon vagy nevessen. Mindig nagyon hálás szívvel jövök Debrecenbe, mert nekem nagyon fontos a gyökereim miatt, nagyon szeretem ezt a várost.

Hamar Budapestre költöztél?

Effektíve én soha nem éltem Debrecenben, csak amikor a mamánál voltunk nyaranta, amikor anyukám nem tanított, mert ő tanítónő egyébként. Kapuváron nőttem fel. Ott jártam általános iskolába, aztán nyolc osztályos gimnáziumba, azután tizennyolc évesen kerültem Budapestre, de mindig ide vágytam.

A Dal volt az igazi nagy mérföldkő?

Emlékszem rád, az egyik interjú során te kérdezted tőlem annak idején, hogy miért szeretném megnyerni az Eurovíziós Dalversenyt, én pedig odarohantam a menedzseremhez, Mariannhoz, hogy mit mondjak, mert én nem akarom megnyerni. A szerzők nagyon szerették volna, hogy bekerüljön ez a dal, nagyon hittek benne, én is imádtam, de inkább félénkebb, introvertált típus vagyok. A 33. lett a dal, de kiestek előttem plágium miatt, meg vissza is léptek, azután Mariann hívott a sajtótájékoztató napján, hogy Lauskám, göndörítsd a hajad, mert benne vagy a legjobb 30 dalban. Gondolhatod, hogy hogy éreztem magam, erre te megkérdezted, hogy miért akarom megnyerni. Nagyon azt éreztem egyébként, hogy enyém a dal, rólam szól, és szeretném kinyitni a szívem a közönségnek, és ez elképesztő módon működött, pontosan azért volt minden mozzanata nagyon őszinte. Azt gondolom, hogy a közönséget nem lehet becsapni, abszolút megérzik, ha valami szívből jön. A mai napig emlékszem, hogy több száz levelet kaptam egy-egy ilyen adás után, és azt írták, hogy ez a dal ad nekik reménységet, ők is fel akarnak állni a nehéz időszakból, de a mai napig kapok ilyen leveleket. Most is kiráz a hideg, ha erre a pontra gondolok az életemben, mert akkor döntöttem el, hogy énekesnő akarok lenni.

Amellett, hogy énekelsz, a színészkedés is megtalált, ez a B verzió volt?

Nem, egyébként ez lett volna az A, mert én tanultam színészetet Győrben. Teljesen beleszerettem a drámai színészetbe, nem is a zenésbe, abszolút a dráma vonzott engem. Gyakran bezárkóztam, verseket és monológokat tanultam, mindig is érezhető volt, hogy a humán tantárgyak erősebben belém ivódtak. Budapesten több tanodába is felvételiztem, a Színművészetire nem sikerült első körben. Végül is Budapesten is tanultam színészetet, de egy év után úgy döntöttem, hogy mégsem szeretnék színész lenni, és ez nagyon tudatos döntés volt a részemről. Valahogy mégsem éreztem, hogy ez lesz az én utam, utána pedig egy borzasztó nagy útkeresésbe kerültem.  Jártam kommunikáció és média szakra, és sosem felejtem el azt az érzést, hogy ott ültem politológia órán, és azt mondtam, hogy te jó Isten, én ezt nem akarom, ez nem én vagyok. Azt éreztem, hogy a kreativitás, ami bennem van, nem fog talajt találni magának. Nem is sokkal később jöttek a színészi lehetőségek, sorozatokban, színházakban. Itt volt egy pár év, ahol kerestem saját magamat is. Húszon pár éves koromról beszélünk, majd ismét jött a zene, megtaláltak a szerzők és elkezdtünk dolgozni különféle pop dalokon.

Keveseknek adatik meg, hogy a nevük egy brand egy országban, mint ahogy nektek a Cserpes tejivó. Neked mennyi közöd van ehhez? Te is fejsz teheneket?

Nem. Szerintem apukám jobban is járt, hogy nem akartam részt venni a családi vállalkozásban. Nekünk egyébként nincsenek állataink, hanem már csak a tej érkezik be a céghez, és azt dolgozza fel az üzem. Egyébként amíg otthon éltem, legalább két hetet dolgoznom kellett minden nyáron. Egyrészt edukáció szempontjából, hogy lássam, hogy mi történik ott, és a zsebpénzemet is így kerestem meg egész nyárra. Szerintem apukám ezt nagyon jól csinálta a kezdettől fogva, hogy a munkát már tinédzser korunkban szervesen behozta, sosem voltam egy elkényeztetett kislány, de sokszor találkoztam azzal a sztereotípiával, hogy velem nem lehet beszélgetni. Olyan szakmát választottam, ahol mindig nagy a megfelelési kényszer. Meg akarsz felelni a szakmában, jót akarsz a közönségnek, és nekem semmi sem volt tálcán kínálva. A szüleim először az Eurovíziós Dalversenynél mondták azt, hogy ha akarod csinálni, akkor melletted állunk.

A tejivóban kérheted a kakaós csigát, és nem mehetsz be egy másik kávézóba, mert kinéznek?

Dehogyisnem, bemehetek. Sőt, egyébként fura család vagyunk, apukám sokszor mondja, hogy inkább ne a tejivóban találkozzunk, hanem menjünk máshová. Ő nagy példaképem, de nem csak azért, amit létrehozott, hanem azért, amilyen ember ő maga.

Nem is tesztelteti veled a túrós batyut?

Elég speciális étrenden vagyok, úgyhogy nagyon-nagyon ritkán van olyan, hogy megkóstolom, de a sajtjait nagyon szeretem, a cheddar zseniális, és ez nem a reklám helye.

Mi újság veled mostanában, készülnek-e új dalok, vagy most már csak a televízió képernyőjén láthatunk?

A napjaimat a Keresztanyu forgatások teszik ki általában, amit imádok. Hámori Barbival egyébként már a Korhatáros szerelemben is dolgoztunk együtt. Az volt az első olyan munka, ahol hosszabb ideig együtt tudtunk dolgozni, és én nagyon örültem, amikor felhívott, hogy indul egy új sorozat, és hogy gondolt rám. A pandémia kellős kezdetén, nulladik kilométerkőnél voltunk, és akkor rögtön kaptam egy ilyen lehetőséget, hogy a Gálvölgyi Jánossal meg a Hernádi Judittal dolgozzak. Azt éreztem, hogy olyan érdekes az élet, én tökre hiszek a sorsban, hogy ami a tiéd, az a tiéd is lesz, ami neked van megírva, az ott lesz a megfelelő időben, amikor már jól tudsz ezzel bánni.  Soha az életemben nem fogom elfelejteni, hogy ilyen színészóriásokkal dolgozhattam.

Te vagy a fa, ami lengedezik.

Nagyon hálás vagyok ezért a Hámori Barbiéknak, hogy gondoltak rám úgy, hiszen én nem vagyok effektíve színész. Két év alatt megírtam egy kislemeznyi anyagot, ami nagyon-nagyon intimre sikerült olyan szempontból, hogy nagyon őszinte lett, tényleg teljesen elengedtem a megfelelési kényszert és a görcsöket magamból, mert nem akarok senkinek sem megfelelni. Olyan témákról írtam, olyan dalok születtek, amik vagy megtörténtek velem, vagy a saját véleményem. Az elmúlt három évben már igyekszem leülni a kis zongorámhoz, és elkezdeni ötletelni, majd elviszem a Somogyvári Danihoz, vagy amelyik producerrel aktuálisan együtt dolgozom. Mindig kell találni egy előadóművésznek újabb impulzusokat, vagy ami tényleg ő maga, mert nagyon el lehet fáradni ebben a szakmában.  Sok olyat látok, hogy kiégnek az emberek egy idő után, én fontosnak tartom, hogy ezt a kreativitást mindig tűzben tartsuk.

Tulajdonképpen akkor az elmúlt két vagy három évedet a dalaidból, a dalszövegekből fogjuk megismerni.

Te ismersz engem, én nem vagyok az a nagyon kitárulkozó típus. Kezdettől fogva ódzkodok attól, hogy én a személyes életemet kiadjam vagy átadjam, meg akkor már nem az enyém. Amikor arról kérdeznek, hogy van-e párkapcsolatom, mindig azt mondom, hogy amikor olyan életeseményhez érkezem, ami mérföldkő, azt biztos, hogy kommunikálni fogom, de az, hogy én kivel, hol vagyok, milyen étteremben, és mit eszem, hogy azt hadd tartsam már meg magam.

Végigpörgettem a social media felületeidet, és valóban nem látunk fiú mellett ébredező posztot, vagy kézen fogva a tengerpartos posztokat. Majd a dalokból kiderül, hogy éppen Tinderezel-e, vagy már van valaki.

Igen, a dalokból könnyebben kiderül, mert ott jobban ki tudok nyílni, ott jobban ki tudok bontakoztatni bármilyen érzelmet. Nem azért, mert nem vagyok a szavak embere, mert az, aki közel áll hozzám, azzal meg tudok beszélni bármit. Tehát nem vagyok egy ilyen mulya, hogy akkor fél szavakból kellene, hogy megértsenek.

Az letagadható, nem? Tehát ez csak dalszöveg.

Igen, amúgy igaz. Ez egy jó ötlet. Azt érzem jelenleg, hogy nekem ez kényelmes, én így érzem magam biztonságban. Annyian szívesen posztolnak, meg beszélnek a magánéletükről. És amikor meg ne adj isten, szakítás történik, akkor meg hagyja békén mindenki. De egyébként jól vagyok.