Erős Antónia

A híradós népszerűsége több, mint 20 éve töretlen, az egész ország ismeri, az egyik legnépszerűbb híradós műsorvezető.

Korábban említetted, hogy a tanári pályáról küldtek híradózni, riporterkedni. Mit gondolsz, miért mondták, hogy a képernyőre való vagy?

A kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolán a magyar tanárom odaállt elém, valamikor államvizsga környékén. Viszont én már általános és középiskolában is rendszeresen jártam szavalóversenyekre, Kazinczy szép kiejtési versenyre, országos Kazinczy-díjas vagyok. Ezeket a lépcsőket megjártam, valószínűleg ebből indult ki a magyar tanárom. Sokat beszélgettünk, és ott kialakult egy élénk vitakultúra, úgyhogy lehet, hogy ez volt a másik, ami miatt azt gondolta, hogy nekem érdemes a riporteri pályát megpróbálni, tehát az ő javaslatára mentem át a városi tévébe.

Elmentél a városi tévébe, és onnan nagyon hamar eljöttél az RTL Klubba, 25 évvel ezelőtt, szinte napra pontosan. Mit szóltak a városi tévénél, hogy végre itt egy új riporter, és egyszer csak elviszi őt Budapest?

Ennyire azért nem volt gyors a dolog. Én mindig azt mondom, hogy az a szerencsés helyzet, hogyha valaki úgy kerül a híradó műsorvezetői székbe, hogy korábbi tapasztalatai vannak, végigjárta az úgynevezett szamárlétrát és kipróbált mindent. A kaposvári városi tévénél majdnem három évet töltöttem, ott valóban szinte mindent kellett csinálni, egy kicsi városi tévéről beszélünk. Egy nagyon jó gyakorlóterep volt, és onnan mentem a pécsi körzeti tévébe, ott elsősorban már a körzeti híradóba kértek fel dolgozni, mint riporter, szerkesztő, néha ugyan képernyőre is kerültem, és persze az ottani magazinműsorokban is dolgoztam, de azért ott már kezdett kialakulni az, hogy a híradó az én műfajom igazán, és újabb három év telt el, amikor megkeresett az RTL. Tehát nem egyik helyről csöppentem a másikba, hanem nagyon-nagyon sokat dolgoztam előtte riporterként, szerkesztőként, és így lehetett egyáltalán alapom arra, hogy megfontoljak egy ilyen komoly felkérést, hogy egy országos televízió vezető híradósa lehessek. A felkérés egyébként azért hangsúlyozom, mert nagyon szerencsés vagyok, hiszen nem nekem kellett kopogtatni ajtókon, hanem az RTL keresett meg. 1997 októberében indult az RTL, és én '98 márciusában csatlakoztam ehhez a csapathoz, korábban egy másik műsorvezetőnő ült a híradó székében, illetve Szellő István, ők felváltva vezették a híradót, nem páros híradó volt. Viszont miután úgy alakult, hogy a híradós műsorvezetőnő nem vállalta tovább ezt a feladatot, ezért történhetett meg, hogy fél évvel később megkerestek engem. Persze én próbáltam faggatózni, hiszen, ha jól emlékszem, valami olyasmit mondtam, hogy azért időjárás-jelentőnek nem megyek el a riporteri állásomból. Nem azért, mert ez jobb vagy rosszabb, hanem az én terepem. Aztán így alakult az, hogy '98. április 3-án vezettem először az RTL Híradót.

Pont ki is mondtad a kulcsszót, hogy a riporterkedésből tulajdonképpen beültél a képernyőre. Egészen más munka, hiszen itt a híradó szövegeit felolvasod, a híreket közlöd velünk, míg ott te készíted, jobban benne vagy a nagyon aprólékos munkában. A munkának az a része nem hiányzott?

Egyáltalán nem, mert nem is erről van szó. Az  RTL Híradó mindig is úgy működött, hogy a műsorvezető ugyanolyan része a csapatnak, mint egy riporter, vagy mint a szerkesztő, vagy akár a világosító. Ez egy nagyon komoly csapatmunka, hogyha nem teszi mindenki oda a részét, akkor nem jön létre a produkció. Ennyire egyszerű ez. Mi nem csak hírolvasók vagyunk, hanem hírszerkesztők is. Tehát itt nem arról van szó, hogy megírják a szövegeket, beülsz és felolvasod szépen, és aztán hazamész, hanem egyrészt 24 órában figyeljük mi is a híreket, tehát pontosan tisztában vagyunk a napi történésekkel, mire fizikailag bejövünk dolgozni, addigra azért a fejünkben már ott van, hogy körülbelül mi lesz a mai híradóban, ha szükséges, akkor napközben is persze egyeztetünk a kollégákkal. A riporter az, aki az adott helyszínről elhozza az információkat, aztán megírja a tudósítást, és sokkal több információ áll rendelkezésre. Ezt közösen szűrjük meg, mi az, ami bekerül a felkonferáló szövegekbe, mi az, ami magába a tudósításba vagy a riportba kerül be, ezzel dolgozik a riporter, a műsorvezető és a szerkesztők, és a felelős szerkesztők is, így áll össze a végeredmény, aminek a zanzáját, a hírt magát, azt a lehető legvilágosabban, legtömörebben és legobjektívebben mi mondjuk el, de ezt is mi magunk írjuk. Tehát ez egy folytatása vagy kiegészítése a riporteri munkának, egyik sincsen meg a másik nélkül. 

22 évvel ezelőtt, amikor elkészítettem veled életem első interjúját, akkor mondtál egy mondatot, ami a mai napig elkísér engem. Azt mondtad, hogy a híradózás a televíziózás csúcsa, de ugyanakkor te vágytál már korábban arra, hogy az egyik legismertebb arc legyél Szellő István mellett?

Egy tízezres kisvárosban nőttem fel Szigetváron, ott nem nagyon álmodoztam arról, hogy valaha egy országos híradót vezetek. Bár nagyon vicces, de pont néhány héttel ezelőtt jött fel valamilyen beszélgetésben az az emlék, hogy ülök otthon, ráraktam papírokat a dohányzóasztala, a 70-es években. 3-4 éves lehettem, nem tudtam még olvasni. A szüleimnek volt egy vázája, ami hasonlított egy mikrofonra, és abba a mikrofonba mondtam én a híreket, és elképzeltem, hogy ott ülök az egyik hírolvasó, például Ipper Pál mellett. Na de a játékon túl nekem soha nem voltak ilyen ambícióim. Azt sem gondoltam, hogy én valaha elköltözöm Szigetvárról, és aztán nemhogy még Pécsről Budapestre. Persze, amikor már Pécsen a körzetiben riporterként, szerkesztőként dolgoztam, időnként képernyőn is voltam, és vezettem a körzeti híradót, akkor már éreztem magamban azt az elhivatottságot, azt az erőt, hogy ezt én egyébként szeretném és meg is tudom csinálni. Tehát én azt gondolom, hogy jó, hogy így alakult, jó, hogy fokozatosan kaptam ezeket a feladatokat, és nem szakadt egyszer csak a nyakamba, egészen tapasztalatlanul, mert így 28-29 évesen, vagy 27 évesen, amikor az RTL szerződtetett, megvolt az alapom arra, amire tudtam építkezni, és odaülhettem a Híradó műsorvezetői székébe, hogy merjem hitelesen elmondani ezeket a híreket. Szerintem ilyen háttér vagy ilyen gyakorlat nélkül nagyon nehéz hitelessé válni. Hogyha nem tudja, hogy hogyan készül el egy híradó tudósítása, életében nem készített riportokat, nem gondolta végig, hogy hogyan tudja nagyon tömören elmondani azt, ami a legfontosabb, ha nem tanulta meg azt, hogy hogyan lehet egyensúlyozni, hogy minden oldalt megszólaltassunk egy-egy tudósításban, és ez markánsan megjelenjen, ha nem tanult meg hírt írni, sorolok ilyen apró lépéseket, fogásokat, akkor nem lesz hiteles a képernyőn.

Nem kacsintgattál át a show műsorok vezetésébe?  Mondjuk az X-Faktor lépcsőjén lejössz és te konferálsz?

Nagyon nehéz elképzelni, hogy lejöjjek az X-Faktor lépcsőjén és konferáljak. Bár szerintem ezt is meg tudnám csinálni, hiszen egy televíziós műsorvezetőnek van annyi gyakorlata, hogy végeredményben bármilyen műsort el tudnánk vezetni, de azért azt is látni kell, hogy kinek mi áll jól, hogy milyen típusú feladat az, amit egyrészt szeretnél, meg mi az, ami még belefér. Mert a híradó azért egy nagyon szigorú, kötött műfaj. Tehát, hogyha ebből kikacsintgatsz, akkor jól meg kell gondolnod, hogy nehogy hiteltelenné váljon a híradós munka. Tehát ezért nem mindegy, hogy mit vállalsz a híradó mellett. Egyrészt a különböző rendezvények vezetése mindenre ad lehetőséget. A televíziós showműsoroknak a vezetése egy más attitűdöt igényelt. Nem véletlen, hogy generációkat nevelünk ki, ahogy a képernyőn vált showműsorvezetővé Istenes Bence, vagy ahogy most válik showműsorvezetővé Miller Dávid, sorolhatnám a neveket. Szerintem ez egy másik fajtája a televíziózásnak, és másképpen kell kondicionálni magadat és az agyadat is. Korábban, amikor átvettem az Akták című műsor vezetését, akkor azt mondtuk, hogy ez a Híradó mellett tökéletesen megfér. Tehát ami hír alapú műsor. Ugyanúgy fontos az, hogy kiegyensúlyozott legyen az, ami ott megjelenik, vagy olyan típusú műsor legyen, amiben igyekszünk tágítani az embereknek a tudását, vagy eloszlatni a tévhiteket, tehát ami közel áll a híradós munkához, az mind beleférhet. Ezért említettem az Aktákat, mert az egy háttérműsor volt, ez is működhetett a Híradó mellett. Egyébként pedig szinte nincs az RTL-nek olyan műsora, amibe ne kaptam, vagy ne kaptunk volna meghívást, hiszen a saját fikciós sorozatainkban, a Barátok köztben, különböző filmekben is felbukkanunk, persze, mint híradósok általában, tehát nem kell belebújni egy teljesen más szerepbe, én is szerepeltem már saját showműsorainkban, Konyhafőnökben, tehát szinte minden műsorban, ami az RTL képernyőjén megjelenik. Nyilván mondjuk a Való Világban nem, persze, de az már az a határ szerintem, ami nem biztos, hogy a Híradónak jót tenne.

Milyen nő a mindennapokban Erős Antónia? Van olyan, amit nem tehetsz meg, hiszen híradós vagy? Elmenni egy buliba?

Buliba bárki elmehet, hiszen látjuk, hogy a finn miniszterelnök is elmehetett buliba, és ez micsoda ostobaság, hogy valaki ne bulizhatna attól, hogy politikus vagy akár híradó műsorvezető. Ugyanakkor igen, nyilván a híradó bizonyos korlátokat is állít. Ha hiteles akarsz maradni a képernyőn, akkor a magánéletedben is arra kell törekedni, hogy ezt a képet ne törd össze, ne sérüljön ez a kép. Nem baj az, hogyha egy híradós a magánéletben is visszafogottabb. Én is szoktam bulizni, táncolni, akár énekelni is, de az nem venné jól ki magát, ha botrányt csinálnék egy szórakozóhelyen.

Hogyan viseled, ha egy plázában odaszaladgálnak hozzád?

Én régen is azt mondtam, hogy a képernyős szerepléshez hozzátartozik ez is. Készülj fel, hogyha megjelensz a képernyőn, megjelensz a közösségi oldalakon, a social médiában, egyáltalán a nyilvánosság előtt, akkor az is elképzelhető, hogy odalépnek hozzád, megszólítanak, mint ahogy kommentelnek, mintha ezer éve ismernének, pedig soha nem találkoztunk. Tehát ezekre valahogyan fel kell készülni. Nekünk könnyebb helyzetünk volt, '98-ban, 2000-ben indultak az úgynevezett bulvárlapok, a sztármagazinok. Nagyon fokozatosan váltunk ismertté, vagy közismertté, és aztán közkedveltté, ez egy folyamat volt. Ma három perc alatt válik valaki ismertté, vagy negatív vagy pozitív értelemben, és sokkal nehezebb ma egy fiatalnak felkészülni arra, amikor hirtelen rászakad ez az ismertség és népszerűség. Engem ez nem zavart soha. Egyébként nem értek inzultusok.

Én 22 éve úgy hívtam fel az RTL Klubot a Matávosról, hogy a portát kapcsolták, majd téged kértelek, és kapcsoltak. Akkor még nem volt a sajtósnak is sajtósa, meg annak is egy menedzsere. Te elérhető vagy az emberek számára, akár egy cukorbeteg akar veled beszélgetni, akkor te szívesen megállsz beszélgetni?

Persze. Számtalanszor előfordul, hogy az utcán megállítanak, hogy cukorbetegséggel kapcsolatban szeretnének kérdezni. Nagyon sokan írnak. Annak idején nagyon-nagyon sok levelet kaptunk, és esküszöm, hogy igyekeztem nagyon becsületesen válaszolni is mindegyikre, noha biztos nem sikerült az összesre. Most egy kicsit egyszerűbb a helyzet, hiszen csak meg kell nyitni a kérdéseket, és már rögtön tudsz válaszolni a telefonodról, a gépedről, bármilyen helyzetből, ezért sokkal gyorsabban tudunk kommunikálni mindenkivel. Én azt gondolom, hogy egy nagyon könnyen elérhető ember vagyok most is, mert vagy itt keresnek, vagy az alapítványnál. Ha elég időm van, akkor viszonylag gyorsan és szinte mindenkinek válaszolok. Akinek nem, attól elnézést kérek, mert nyilván mindenre én sem figyelek oda, de ez a mostani technikai háttér, ami rendelkezésünkre áll, szerintem nem eltávolította, hanem igazából teljesen közel hozta az embereket, mert bárki bármilyen kérdést feltehet.

Három évvel ezelőtt megszűnt az életmódmutató, videóvlogod a Youtube-on, de ez nem azt jelenti, hogy már nem sportolsz, az életmódot ugyanúgy tartod.

Hogyne. Az a bizonyos Youtube-vlog, amire utalsz, az tulajdonképpen egy féléves együttműködésnek volt a gyümölcse, egy életmód megoldásokat kínáló programot teszteltem akkor, és mivel nagyon kíváncsiak voltunk az eredményekre, ezért folyamatosan próbáltuk ezt megőrizni, vagy láthatóvá tenni az emberek számára is. Ezt fél év alatt egészen jól meg tudtuk mutatni. Egyébként egyáltalán nincs kizárva, hogy lesznek újabb tartalmak, felületek, ahol meg fogok jelenni. Tehát ilyen tervek, meg ötletek vannak. Az életmódot pedig egyáltalán nem hagyta abba. Tulajdonképpen akkor is csak annyi történt, hogy fél éven keresztül meg is mutattuk, mert én előtte is mozogtam, meg figyeltem a táplálkozásra, meg azóta is, ami azt jelenti, hogy hetente kétszer-háromszor mindenképpen tornázom. A garázsban meg otthon tornázom, de most már azért tervezem, hogy visszamegyek az edzőterembe, mert az azért mégiscsak professzionálisabb.

A cukorbetegeknek akkora mankó vagy. Ezt te megérzed a mindennapokban?

Persze, nyilván azt feltételezik, hogy én mindent nagyon jól csinálok, és minden nagyon rendben van. Azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem állandóan tökéletes a cukrom. Most is voltam cukorbeteg gyerekekkel egy táborban, és persze ők is megkérdezik, hogy na, és mennyi a hemoglobin a1c-d, az ugye háromhavi átlagértéket jelent a vércukorszintben, és ilyenkor szerintem kicsit félnek is, hogy azt fogják hallani, hogy tökéletes, meg határérték alatt van, és most is elmondtam nekik, hogy most az enyém se volt annyira acélos, és akkor egy kicsit meg is nyugszanak.