Karácsony Sándor hagyatéka a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményéhez került

130 évvel ezelőtt született Karácsony Sándor pedagógiai, filozófiai író, a Debreceni Tisza István Tudományegyetem professzora, a Debreceni Református Gimnázium egykori diákja, akinek kéziratos és könyvhagyatéka a család adományaként a Református Kollégium Nagykönyvtárába került május 28-án.

Karácsony Sándor 1910-ben érettségizett a Debreceni Református Kollégium Főgimnáziumában, az itt szerzett látásmód életművében is fellelhető. Családja hűségesen őrizte a hagyatékot generációról generációra, és nemrég úgy határoztak, hogy a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményeire hagyományozzák – jelentette be Khoór Miklós unoka és Khoór Máté dédunoka.

„A kéziratokat a kézirattárban, a könyveket pedig a könyvtárban helyezzük el, és idővel elérhetővé, kutathatóvá válik. Érdekesség, hogy az öt évvel ezelőtt felállított Karácsony-dombormű annak a kézirattárnak az ajtaja mellett van, ahová most a hagyaték kerül” – mondta Győri János gyűjteményi igazgató.

Győri János kiemelte, hogy a hagyaték jól gondozott, hiszen minden könyv és kéziratköteg címlapjáról fotót készített a család, s ez nagyban segíti és gyorsítja majd a feldolgozást. „Több mint kétezer darabos könyvtárról van szó, és tizennégy doboznyi kéziratról. Karácsony pedagógiai életműsorozata kilenc vaskos  kötetben még életében megjelent, így feltételezhetően a még nem ismert levelezését és előadásainak szövegeit tárhatjuk majd fel. Eddig a szakirodalom csak a nyomtatásban megjelent munkáira hivatkozik, a kéziratok ismeretében viszont az életmű teljesebb megismerése is lehetővé válhat. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen nagyságrendű hagyatékban mindig találhatók kuriózumok is” – tette hozzá.

Karácsony Sándor szuverén gondolkozó volt, hitvalló keresztény ember, kiváló tudós. Pedagógiai-filozófiai gondolkozása erősen gyökerezik a debreceni kollégiumi hagyományokban. Az itt szerzett önképzőköri tapasztalatai egész pedagógiai látásmódját meghatározták: a tanár tekintse partnernek a diákot, ebben a szemléletben pedig eltűnik a katedra és a padok közötti különbség, és a közös munka, az együtt gondolkozás és -működés elve kerül előtérbe. 1902-ben alapította S. Szabó József vallástanár az ifjúsági gyülekezetet a Debreceni Református Kollégium Főgimnáziumában, diákpresbitereket, gondnokokat választottak, a gyülekezeti életet imitálták. Ez az élmény is meghatározó volt számára, később számos keresztény ifjúsági egyesületben vállalt vezető szerepet itthon és külföldön egyaránt. Az Erő címmel országos ifjúsági lapot alapított és szerkesztett – az önképzőköri elv itt is tovább élt, hiszen tehetséges gimnazisták műveit közölte a Csittvári Krónika rovatban, ahol diákként olyan jeles későbbi írók publikáltak, mint Képes Géza, Szobotka Tibor vagy Weöres Sándor.

Karácsony munkásságában több utalás van az irodalmi, művészeti nevelésre. Megtanította, hogy „önmagában az ember – … nem is ember. Örömünk, boldogságunk, jólétünk forrása a másik ember. Csak ketten alkotunk egyet, mert az egyik minden vonatkozásban függ a másiktól. Ebben benne foglaltatik, hogy a diák is ember, mindegyik egy másik ember, akihez a pedagógusnak úgy kell viszonyulnia, hogy megértsék, kiegészítsék egymást.”

Forrás: https://ttre.hu/