Mikor, ha nem most?

Mikor, ha nem most?

A napot a vasútállomáson kezdtem, kíváncsi voltam, érkeznek-e az első fecskék az idei, jubileumi, tizenötödik Campus Fesztiválra. Jóllehet, sokak már előbb megérkeztek, de én a nyitónap reggeli csúcsára voltam kíváncsi. Azt nem lehet mondani, hogy hömpölygött a tömeg, de jöttek, folyamatosan, elszórva, de érkeztek. Apropó, vissza kell menjek még a kedd estére egy kicsit, ugyanis olyan üres volt a debreceni belváros, mint csak egy-egy piros betűs ünnepen szokott lenni, a vihar előtti csend érzése járt át hirtelen. Megnyugodtam, akkora buli lesz itt szerdától, hogy még a plafon is… – mondaná az egykori internetsztár, Pepsi Béla persze, ha lenne plafon, de szabad ég alatt nincs. Nem mellesleg esőt jósolnak, ahogy olvastam, hallottam ezért meg sokan nem sok jót, de én azért úgy emlékszem, tavaly sem zavart sokakat a vihar. Én például kifejezetten élvezem, ha a nagy meleg kellős közepén érkezik a felfrissülés. A Nagyállomáson felkészült fesztiválozókat láttam, víz, esernyő, naptej, kis innivaló, hálózsák, volt náluk minden, ami kell. Persze jókedv is, bőven, és talán ez a legfontosabb. Magyarok, külföldiek, sokféle nemzet, sokakat vonz idén is az egyik legnagyobb nyári fesztivál. Ez jó, jó Debrecennek, jó a fiataloknak, egyszerűen jó, élvezzük a nyarat, a fesztivált, maszk, bezárás nélkül. Jöhet eső, jöhet hó, lehet harmincöt fok, nem számít. Miért? Mert fesztivál van!

Ahogy a Nap egyre jobban, egyre magasabbról tűzött, beljebb merészkedtem a városba, a teraszok tele, egy-egy szálloda előtt sorok, a Nagyerdőn pedig tömeg, végre. Valahogy a fesztiválozók sátorozós, „ottalvós” táborára mindig is jellemző az összefogás, az egymás iránti tisztelet, és ez most így van, eldalolásznak, eliszogatnak, és ez így van jól! Mikor, ha nem most?! Kora délután aztán magukra hagytam a készületekben a fiatalokat, megyek én is készülődni, hisz este buli! Este? Illetve már délután, valami kezdődik, nem is akármi, a jubileumi fesztivál, mely épp ettől lesz még több, ettől lesz még izgalmasabb.

A debreceniek meg bosszankodnak annyit az évben, legyen szó a parkolásról, a tömegközlekedésről, az akkumulátorgyár körüli mizériáról, a sportcsapataink szerepléséről időnként, az árak kapcsán, most engedjük el egy kicsit ezt. Hány meg hány város hány meg hány lakója örülne egy ilyen fesztiválnak, ami ott van a szájában, hazulról mehet el az ország egyik legjobban várt partijára.

Élvezzük most mi is, mikor, ha nem most, bosszankodni meg ráérünk később is, máskor is, ez a négy nap a miénk is!

^{Palánki István}

^{fotó:facebook.com/campusfesztival}