Újhelyi Kinga: „az Anyaöl számomra tíz éve is igazi ügy volt, most is az”

Februárban újra láthatja a közönség a Dancs Rózsa megrendítő regényéből készült Anyaöl című monodrámát.

A Jászai Mari-díjas Újhelyi Kinga a román kommunista diktatúra áldozatainak, fiatal anyák és gyermekeik emlékének állít mementót Szabó K. István, színházunk művészeti vezetőjének rendezésében. A színművész az előadásról így fogalmazott: „ez az előadás számomra tíz évvel ezelőtt is igazi ügy volt – most is az.”

Éppen tíz évvel ezelőtt olvasta először Újhelyi Kinga, a Csokonai Nemzeti Színház Jászai Mari – díjas színművésze Dancs Rózsa Pokoljárás című önéletrajzi dokumentum- regényét. Az írás a volt sepsiszentgyörgyi tanár drámai életét mutatja be. Dancs Rózsa mit sem sejtett arról, hogy férje 20 éven át a román titkosszolgálat besúgójaként készített róla jelentéseket Rómeó álnéven. Dancs Rózsa azonban nemcsak saját szenvedéseiről, hanem a korabeli román egészségügyi rendszer és a hírhedt abortusztörvény áldozatairól: gyermekekről és anyákról is írt könyvében. Dancs Rózsa nyolc gyermekéből is csak kettő maradt életben. Az író nagy nehézségek árán tudott velük együtt férje és a rendszer elől elmenekülni, majd Ausztrián keresztül Kanadába jutni.

Újhelyi Kinga, Jászai Mari – díjas színművész úgy látja: a művel való első találkozás óta eltelt 10 év alatt sok minden változott, de a csodálata a szerző iránt nem. „Ugyanazt gondolom most is, amit tíz évvel ezelőtt gondoltam a regény elolvasása után: ha ennek a nem akármilyen asszonynak volt ereje ahhoz, hogy ősz fejjel ezekről a rettenetes dolgokról őszintén valljon, akkor nekem kell legyen erőm ahhoz, hogy ezekről a történésekről beszéljek. Ezekről a dolgokról tudniuk kell a felnövekvő generációknak, hogy fogalmuk legyen arról, mi az, hogy „diktatúra”, mi az, hogy Isten-hit, és mi az, hogy anyaság” – fogalmazott a színművész.

„Sokat ért bennem ez a történet, sokkal nagyobb a háttértudásom, mint akkor, amikor a könyvet a kezembe vettem. Hiszen akkoriban én még nem is léteztem, még a ’89-es forradalom idején is gyermek voltam. Semmit nem tudtam az abortusz-törvényről, a diktatúrát is másként éltem meg, mint a felnőttek. Most már sok mindent másképp látok, másként értek, értelmezek és szűrök át” – vélekedik Újhelyi Kinga, aki a partiumi Sarmaságon született, majd Nagyváradon és Marosvásárhelyen tanult. „2019 decemberében mutattam be Temesváron, a ’89-es események harmincadik évfordulóján. Aztán még játszhattam belőle néhányat a Csokonaiban, de kitört a Covid- a többit tudjuk. Pályáztam egy erdélyi turnéra, ennek köszönhetően 2022 őszén játszhattam Érmihályfalván, Rózsa szülővárosában, Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Aradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Sarmaságon is, az én szülőfalumban. Döbbenetes élmény volt mindenhol nekem is, a közönségnek is. Sírtunk. Sirattunk. Élemedett korú, bölcs férfiak is, nem szégyellték. Oldottuk a sok évtizedes fájdalmakat, beszélgettünk a témáról az előadás után- hálásak voltak érte, megköszönték. Az ő tapasztalataik, beszámolóik is sokat formálták bennem az előadást, persze közvetlen módon.” – mondta a színművész.

Újhelyi Kinga arról is beszélt, hogy ugyan évekkel ezelőtt mutatta be először a darabot, a mai napig elevenen él benne. „Van, hogy naponta kétszer is elmondom a szövegét. Minden egyes alkalommal felfedezek benne olyan képeket, hangsúlyokat, játékokat magamnak, amelyek által más ízt kap mindaz, amit korábban gondoltam vagy játszottam az adott szituációban. Talán ezért is lehet izgalmas újranézni annak, aki már korábban látta az előadást. Érdekes, hogy az évek múlásával egyre jobban el tudok magamtól tartani bizonyos részeket, miközben játszom – ez elég furcsán hangzik így. Az időnek van azért pozitívuma is: gyógyítja a sebeket… – zárta Újhelyi Kinga. „Summa summarum: ez az előadás számomra tíz évvel ezelőtt is igazi ügy volt – most is az. Az angyalok üzennek. Rózsa története pedig nem egy asszony története. Sok asszonyé…”

Az Anyaöl című monodrámát 2024. február 8-án, 19 órától láthatja a nagyközönség a Csokonai Fórum Kóti Árpád termében.

Az interjút készítette: Iván Aurél

Foto: Máthé András

csokonaiszinhaz.hu