Battai Sugár: Az tartotta bennem a lelket, hogy legalább csapatban vívhatok

A DEAC olimpikonja a kialakult helyzetből megpróbálta a legtöbbet kihozni. Interjú!

Hazatért Battai Sugár Párizsból, ahol a kardcsapat tagjaként a hatodik helyen zárt. A DEAC vívója – aki emellett a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar rekreáció és életmód szakos hallgatója – egyéniben nem léphetett pástra, tartalékként utazott ki, azonban a csapatküzdelmek során rögtön az első meccsen, a japánok elleni negyeddöntőben becserélte Gárdos Gábor szövetségi edző. Az utolsó asszóban, jelentős hátrányban fejezőként kellett hirtelen beállnia, és sajnos nem sikerült csodát tennie, a magyar kvartett kikapott, így elszállt az éremesély. Ezt követően jött egy győztes mérkőzés az olaszok ellen, majd az ötödik helyért egy újabb vereség az Amerikai Egyesület Államoktól. A magyar csapat a hatodik, de még pontszerző helyen zárt, a DEAC pedig büszke lehet olimpikonjára, aki még mindig csak 21 éves.

– Önmagában az is szép teljesítmény, hogy a magyar csapat kiharcolta a részvételt, ugyanakkor sokan csalódásként élték meg a szerepléseteket, hiszen kétszeres világbajnokként utaztatok Párizsba.

– A női kardcsapat most másodszor jutott ki az olimpiára, az első alkalom három éve volt Tokióban, akkor nyolcadik helyen végeztünk, ahhoz képest javítottunk. Ha innen nézzük, akkor a hatodik hely egy szép eredmény. Az elmúlt három évben ugyanakkor kétszer is világbajnokok lettünk, és emellett is sok szép sikert elértünk, így érhető az emberek csalódottsága. Mi is többet vártunk, de az olimpia teljesen más verseny. Eleve csak egyszer lehet cserélni, nekünk pedig az az erősségünk, hogy többször váltjuk egymást az alapján, ki kivel tud jobban vívni.

– Kérdéses volt, hogy lehetőséget kapsz-e az olimpián, és ha igen, mikor. Ez a bizonytalanság nem viselt meg?

– A keretedző mondta, hogy mind a négyen vívunk majd, szóval számítottam rá. Úgy terveztük, hogy a japánok ellen a három másik lány még megoldja, én pedig majd a következő meccsen állok be, ám másképpen alakult. Azért készenlétben voltam, de arra nem számítottam, hogy a fejező asszóban lépek pástra, mentálisan talán nem voltam még ott. Éreztem az ellenfelen, hogy ő már végigvívta a meccset, és már nagyon be akarja fejezni, ezért magabiztosabb teljesítményt nyújtott.

– A folytatásban jobban ment a vívás, az utolsó mérkőzésen pedig a csapat egyik legjobbja voltál.

– Amikor a japánok ellen kikaptunk, nem volt könnyű újra felpörögni egy olyan asszóra, ami igazából az alsóágon zajlik. Ezért is tartom értékesnek az olaszok elleni győzelmünket, mert talpra tudtunk állni, pedig elég erős ellenfél. Az amerikaiak ellen valóban jól ment, de a vereség miatt nem volt felhőtlen az örömöm. Sajnálom, hogy nem tudtam igazán kiélvezni a vívást az olimpián, mert az eredmények alakulása miatt görcsössé vált az egész.

– Visszatérve a japánok elleni meccsre, Pusztai Liza helyett álltál be, akinek nem ment a vívás.

– Nagyon magára vette természetesen, mindenki így lett volna vele, de ezért csapat egy csapat, mert ha valakinek nem megy, a másik hozzátesz, és próbálunk közösen nyerni. A világbajnokságon is voltunk hullámvölgyekben, amelyekből közös erővel kijöttünk. Sajnos most úgy alakult, hogy nem tudtuk visszafordítani, de egyáltalán nem hibáztatjuk Lizát, nem egy emberen múlik a siker. Kértük, hogy maradjon ott velünk, így is tett, szurkolt nekünk, így mentünk tovább csapatként.

– Nem mehetünk el szó nélkül az olimpia előtt történtek mellett. A női kardválogatott tagjai közül egyéniben te rendelkezel a legjobb eredményekkel, csapatban pedig húzóember voltál, mégis csak tartalékként utazhattál Párizsba. Hogy élted meg ezt a döntést?

– Csalódott voltam, hiszen nem így készültem, de az lebegett a szemem előtt, hogy csapatban még vívhatok az olimpián. Ez tartotta bennem a lelket. Úgy voltam vele, hogy valami miatt ennek így kellett lennie. Persze sajnáltam, és azt gondoltam, milyen jó lenne, ha mind a négyen vívhatnánk, mindannyiunkban benne volt egy jó eredmény. Amúgy szerintem szépen teljesítettek a lányok, szorítottam nekik. Hatalmas hangulat volt, örülök, hogy ezt a helyszínen átélhettem. A csapatversenyek során is odatették magukat a francia szurkolók, ennyi ember előtt még nem vívtam soha.

– Feszített volt az időbeosztásod az elmúlt években, tudtál azért az egyetemi tanulmányaiddal is foglalkozni?

– Szerettem volna, de nem annyira sikerült. Augusztus elején megpróbálok néhány vizsgát letenni, ha nem jön össze, akkor a következő fél évben jobban ráfekszem.

– Most jön a jól megérdemelt pihenés?

– Igen, szükségem is van a kikapcsolódásra, hiszen az elmúlt három év hosszú volt nekem. Megyünk a családdal Görögországba, illetve a barátommal utazunk Surányba az édesapjához, és tervezek menni a Sziget Fesztiválra is.