Fedezd fel Debrecen utcáit!

Az ország egyik legmodernebb strandjának tartott debreceni aquaparkot 2020-ban adták át, azóta nemcsak a közönség, de a szakma tetszését is elnyerte és sorra hozza el a nemzetközi építészeti díjakat. Sokak emlékében azonban még élénken él a régi Nagyerdei strand látványa és hangulata, így miközben tobzódunk a vizes élményekben az Aquaticum Strand különféle medencéiben vagy csúszdáin, bemutatjuk, hogy régen sem kellett messzire utaznia a debrecenieknek, ha hasonló nyári vizes élményekre vágytak.

 

 

Debrecen strandtörténetét kutatva meglepő érdekességek kerülnek elő. A Régi Vigadó helyén 1826-ban nyitott meg a fürdőház, ezzel kezdetét vette a debreceni fürdőkultúra, mely azóta is a város szabadidős és turisztikai programkínálatának egyik pillére. A Nagyerdei Fürdőházban volt kád-, gőz- és zuhanyfürdő, működött benne hidegvizes gyógyintézet, a fürdőkertben pedig bérelhető nyaralók épültek. A fürdőszolgáltatás mellett természetesen hamar beindult a vendéglátás is, hiszen ahogy a Nagyerdő kezdett kiépülni, a debreceniek előszeretettel látogattak ki a fürdő környékére, és ők igényelték a szórakozási lehetőségeket is.

 

Pünkösd idején valóságos népvándorlás indult meg a Nagyerdő felé, a Simonyi gát kettős akácfasora között élelemmel gazdagon megrakott szekerekkel utaztak ki a családok a Nagyerdőre, míg a tehetősebbek fiákert vagy konflist fogadtak az útra. 1884-ben megindult a városon belüli kötöttpályás közlekedés, azaz a mai villamos elődje, ami az 1-es villamos vonalán haladt gőzmozdonnyal és egy-két – nyáron nyitott – kocsival egészen a Nagyerdőig.

 

Az 1880-as évek végén a Nagyerdei Fürdőház mellett felépült a Dobos-pavilon (az eredetit az 1885-ös országos kiállításon állíttatta fel Dobos cukrász, a róla elnevezett dobostorta készítője, majd Debrecen megvette és felépíttette a Nagyerdőn), mely jó időre a város nyári szórakozóhelyévé vált.

 

A fából készült, tornyokkal megrakott „Dobos” épülete mellett egy zenepavilon és egy cukrászda is felépült, nagyjából ott, ahol ma a Békás-tavi játszótér található. Ez a környék volt a Nagyerdő egyik legnépszerűbb, főleg úri közönség által látogatott helye hatalmas terasszal, élő cigányzenével, mulatságokkal. A fürdőház és környéke tehát már a 19. század végén sem csak rekreációs és gyógyászati célokat szolgált, a szórakoztatás is fontos eleme volt. Mindennek a békés korszaknak az első világháború vetett véget.

 

A debreceni strandtörténet fontos mérföldköve volt az 1932-es év, amikor Vári Szabó Tibor városi építészmérnök tervei szerint felépült a Nagyerdei strandfürdő, melyhez a Pávai Vajna Ferenc geológus olajkutató fúrásai során feltárt hévíz biztosította az alapot. Ezzel párhuzamosan, 1932-ben megnyitott Debrecen első fedett uszodája is, 1933-ban pedig az akkor Szabadság (ma Kassai) úton pedig a népfürdő, ami egészen a kétezres évekig működött, amikor a helyén 2002-ben megnyitott a Főnix Csarnok.

 

 

De ne szaladjunk ennyire előre. A Nagyerdei Fürdőház és a Nagyerdei strand megnyitása között más fürdőzési lehetőségek is várták a debrecenieket. Telegdi Kovács László debreceni vállalkozó 1876-ban nyitott meg egy tófürdőt a nagyközönség számára szepesi tanyáján (a mai Perényi Pár Salakmotor Stadion környéke), amihez fürdőszobák, vendéglő és táncterem is tartozott.

 

A Telegdi-fürdő sorsát az pecsételte meg, hogy 1888-ban Szikszay Gyula földbirtokos és nagyvállalkozó felépítette a Margit-fürdőt a mai Füredi úton, ahol nemcsak egy patinás épület és egy csodás mediterrán park, de gyakorlatilag minden olyan szolgáltatás is várta a vendégeket, ami egy mai, modern fürdőközpontban elvárható, voltak többek között különféle medencék, orvosi rendelők és szépészeti kezelések.

 

A Margit-fürdő egy igazi földi paradicsom volt a maga idejében, ám a sors ezt sem kímélte, 1909-től munkásotthon nyílt a területén, majd 1941-ben a fürdőrészt teljesen elbontották. Ma négyemeletes lakóházak állnak a helyén.

 

Erdei Nóra, fotó: Erdei Nóra, Fortepan