Zene nélkül mit érek én?

Ezt a kérdést valószínűleg naponta feltehetnék maguknak azok, akik a popmuzsika rendszeres hallgatása nélkül el sem tudják képzelni az életüket. Mivel mi is ezek közé az emberek közé tartozunk, már nagyon készülünk a szerdán kezdődő Campus Fesztiválra. Eddigi cikkeinkben már jópár fellépővel megismerkedhettetek, de a sor még korántsem teljes. Szemezgessünk most is egy kicsit!

Szemenszedett hazugság. Mármint az, hogy a most feltűnő, a régi nagyokat lassan nyugdíjba küldő előadókat csak a saját korosztályuk hallgatja. Itt van például AZAHRIAH. Konkrét információnk van arról, hogy az egyik debreceni idősotthonban néhány ott élő nyolcvan felett lévő hölgy megalapította az Azahriah Rajongó Nyugdíjasok Egyesületét. Épp most indítanak több oldalt az ismert netes közösségi felületeken, s ezeken részletesen beszámolnak majd arról, mit is bírnak annyira ebben a kamaszkorból éppen csak kinőtt srácban.

A sikert sikerre halmozó zenész neve egyébként Baukó Attila és először a Paul Street néven futó, rejtélyes, misztikus dolgokat taglaló és tárgyaló youtube-csatorna arcaként tűnt fel. Manapság már nem úgy működnek a dolgok, mint a popzene hajnalán, amikor elég volt, ha egy zenész dalokat ír és legjobb tudása szerint próbálja azokat interpretálni. Azahriah tipikusan mai, több mindennel foglalkozó arc, aki láthatóan – hallhatóan? – nagyon tudatosan építi a pályáját. Olyannyira, hogy túl van már első teltházas Aréna buliján. Hazánkban még sok kipróbált, régi rókának sem adatik ez meg, nemhogy egy kvázi pályája elején járó, húszéves tacskónak.

A vicc az, hogy a popelőadónak elkönyvelt Azahriah eredetileg metálarc, kedvencei a Slipknot, az Iron Maiden vagy épp a hard rock alapzenekara, a Led Zeppelin. Talán némi párhuzamot vonhatunk közte és Post Malone között abban az értelemben, hogy mindkettőjük dalai agyonpolírozott, elektronikus megfejtésekkel telepakolt szerzeményként lopják, lopták be magukat közönségük szívébe. Közben pedig, ha lecsupaszítjuk ezeket a számokat, remekül megszólalnak egy szál gitárral, folkos-bluesos hangszerelésben. Csak hát az most kevés, kell a körítés, ami jobban eladhatóvá teszi a produktumot. Azahriah jelenleg megállíthatatlannak tűnik és minden arannyá válik a kezében, amihez nyúl. Ha ügyesen gombolyítja tovább karrierje fonalát, jó eséllyel egy lehet azok közül, akik még húsz év múlva is meghatározói lehetnek a popműfajnak.

Bár egy tízessel idősebb Azahriahnál, még mindig a fiatal előadók közé sorolhatjuk rapper, producer, szövegíró BETON.HOFI-t. Vajon rajongói közül hányan vágják azt, hogy a hazai vicceseket mondó, közben oda- és beszólogató stand up műfaj egyik úttörője, Hofi Géza ihlette Shwarcz Ádám művésznevét? Valószínűleg kevesen, hiszen sokan közülük még nem is éltek, amikor az eredeti Hofi már elhunyt.

Amúgy ha jobban utána nézünk, Hofi csak az egyik ihlető, a másik a betonszofinak becézett egyik hazai cigarettamárka. Beton.Hofi, aki a Józsefvárosban nevelkedett egyszerre akar szólni szofisztikáltan és ha a helyzet úgy kívánja, kocsmanyelven. Félprofi futballkarrierjét törte meg a sok sérülés és jópár műtét, s amikor abba kellett hagynia a sportolást, iszonyú űrt érzett legbelül. Ekkor jött a rap és a többi már poptörténelem.

A neten ezt olvashatjuk róla: „A futballt maga mögött hagyva szabályosan berobbant a hazai újhullámos hiphop világába: Beton.Hofi néven publikált rap számai hamar egyértelművé tették, hogy az elkövetkezendő évek meghatározó előadója lesz a szakmában. Megnyerte a rapID nevű tehetségkutató versenyt, azóta pedig folyamatosan jelenteti meg új szerzeményeit. Egyedi hangzásvilágával, ötletes, erős mondanivalóval bíró szövegeivel hamar bebiztosította helyét a hazai újhullámos rap világában. A zene és szöveg mellé pedig hasonlóan színvonalas képi világ társul: a Kriminal Beats-alapító Miki357 már-már joggal nevezhető Beton.Hofi vizuális partnerének, több számhoz is készítettek együtt videoklipet. 2021 júniusában hozta ki első mixtape-jét, a comic sinst, amely az elmúlt évek egyik legerősebb album debütálásának bizonyult a hazai hiphopban: rekordgyorsan a zenei toplisták élére került, ezzel hetek alatt óriási rajongótábort szerzett. 2022-ben Fonogram díjat nyert az év hazai rap vagy hip-hop albuma vagy hangfelvétele kategóriában. Bízzunk benne, hogy Campusos fellépése úgy lesz lehengerlő, hogy közben nem döngöl a betonba bennünket.

Az új színrelépők után jöjjön egy mára már veteránnak számító társulat, az idén harminc éve működő ANIMA SOUND SYSTEM. Az eltelt évek alatt rengeteg zenészt foglalkoztató és rengeteg zenei hatást magába olvasztó zenekar alapembere Prieger Zsolt. Tulajdonképpen ő az egyetlen, aki kezdetektől fogva folyamatosan jelen van az Anima-sztoriban, ő írja, alakítja a forgatókönyvet és helytől és időtől függően vesz maga mellé társakat.

A kilencvenes évek elején Szombathelyen indult csapat úttörő volt itthon az élő, hangszeres és elektronikus zene keverésében. Dub alapú muzsikájukba jó ízléssel integráltak látszólag távolinak tűnő stílusokat. Szikár, gépies alapokon nyugvó hangszereléseikbe szépen simultak a magyar népzene, a klezmer muzsika vagy épp a cigányzene motívumai. A kezdő Anima többet járt át Bécsbe koncertezni, míg végre itthon is felfedezték őket. Azután viszont nem tartottak nélkülük partit, a kétezres évek beköszöntéig letartolták az országot. Akkor történt némi bicsaklás, ami talán annak is betudható volt, hogy az elveihez makacsul ragaszkodó, maximalista Prieger mellett egyre sűrűbben cserélődtek a zenésztársak.

A közönség nem szereti, ha nem tudja állandó felálláshoz kötni kedvenc zenekarát. Ráadásul akkoriban tűnt el a forradalmi újdonság, ami addig jellemezte az elektronikus zenét, s a kifulladni látszó szcéna addigi hallgatói új inspirációk után kezdtek kutatni. Ily módon az Anima eltűnt kissé és azóta sem talált vissza abba a meghatározó pozícióba, ami korai éveit jellemezte. Mindez Prieger főnököt azonban a legcsekélyebb mértékben sem zavarja, egymás után készíti a zenei kollaborációkon alapuló dalokat és lemezeket. Sok, koncertmentes év után az Anima Sound System újra aktívabb korszakát éli, kíváncsiak vagyunk, milyen műsort hoznak a Campusra.

Vegyünk elő még egy igazi veterán bandát! Érkezik a sok évi tetszhalott állapotából újraéledő TAKÁTS TAMÁS DIRTY BLUES BAND is. Takáts a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján nagy sikereket arató, hard rock elemekből táplálkozó Karthago nevű zenekar énekeseként vált ismertté a honi pop-rock szakmában. Az akkor még húszas éveit taposó énekes anyazenekara azonban a kilencvenes évekre kifulladt, az évi többszáz koncert után évi pár bulira, majd leállásra kényszerült.

Takáts nem akart otthon unatkozni a négy fal között, így összehozott egy blues bandát, amely állandó klubjában hetente játszott maroknyi közönségének. Nem volt ez túlgondolva, egyszerű dalok, zömében feldolgozásokkal, majd egyre bővülő saját repertoárral. Olyan slágerek fűződnek a nevükhöz, mint a Zakatol a vonat vagy a debreceni blueslegendától, Boros Gyuritól megvett Pocsolyába léptem. A TTDBB megkerülhetetlen zenekara lett a gombamódra szaporodó fesztiváloknak, aztán másfél évtized intenzív jelenlét után behúzták a féket. Takáts Tamás közben a progresszív rock East dalnokaként is szerepelt, megtért és próbált felhagyni addig rock and roll életmódjával.

Mindez több-kevesebb sikerrel ment is neki, és a hazai zenei színér finoman szólva sem az ő jelenlététől volt hangos. Aztán most, a keresztül-kasul mindent behálózó műfajok szövevényében , amolyan búvópatakként újra csörgedezni kezdtek a hírek az egykor oly népszerű bluesbandáról. Sokat nem tudunk róluk, de feltehetőleg nem állunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy Debrecenbe elhozzák régi, ismert dalaik legjavát. Hajrá táncoljon, aki bír, aki tud!

Poszáta Péter