LOVASI ANDRÁS – VÍZTORONY, AUGUSZTUS 18. PÉNTEK

Lovasi és zenekara, a Kispál és a Borz nélkül annak idején elképzelhetetlen volt bármilyen fesztivál, miközben évenként sorra bejárták az akkor gombamódra szaporodó városi rocklubokat is. Ha már rockzenéről beszélünk, amit élő emberek játszanak hangszereken, akkor talán a Carson Coma mostani népszerűségéhez hasonlíthatnánk akkori helyzetüket.

 

A múlt század nyolcvanas éveinek második felében a pécsi Szenes nevű helyen lépett fel először a lehetetlen nevű zenekarok versenyének biztos befutója, a Kispál és a Borz. Eredetileg állítólag simán Borz volt a nevük, de amikor Kispál András beszállt hozzájuk gitározni, azt mondta, nem akar ilyen hülye nevű bandában játszani. Így egészült ki a Borz az ő vezetéknevével.

Az alapvetően a hatvanas években indult beatből táplálkozó formáció, mely először négytagú volt, aztán jött létre az ikonikus trió-felállás, olyan színt hozott a hazai zenei palettára, mely kitűnt frissességével a többi közül. Lovasi szabad asszociációs szövegei, Kispál egy hangról felismerhető gitárstílusa és Brautigam „Ricsi” Gábor lötyögős, laza dobolása unikumként hatottak.

 

Hetenként szerepeltek Nagy Feró Garázs című rádióműsorában és Feró hetente adta fel egy-egy dalszövegüket, próbálja azok értelmét kihámozni a nagyérdemű. Egyébként ő volt első lemezük kiadója is – még bőven a netes időszak és a neten terjesztett zenék előtt járunk -, a Naphoz holddal még vinilen és kazettán jelent meg.

(Azt vágjátok, hogy a cím eredetileg Napozz holddal lett volna, csak a borítót tervező arc félreértette a telefonon diktált szöveget? Ó, azok az analóg, lassan csordogáló évek…)

 

Mint írtuk, a zenekar kikerülhetetlen szereplője lett a magyar bulihelyeknek, s egy-két lemezzel be is írták magukat örökre a pop-rock kánonba. Őket sem kerülték el a tagcserék, de az alap páros, Lovasi és Kispál végig kitartottak, s egymást támogatva biztosították a zenei folytonosságot.

 

A kétezres évek elejére kifulladt kissé a lendület, s miközben még mindig sokat koncerteztek, nem születtek új dalok. Lovasi az egyik legfiatalabb alkotóként Kossuth-díjat kapott, szerepeltek Jancsó Miklós utolsó filmjeiben, az alternatív kultúra hivatkozási pontjaivá váltak, de az ifjonti hév már tovatűnt.

 

Talán ennek felélesztésére hozta létre Lovasi régi zenésztársaival a Kiscsillag nevű formációt. Kétségtelen, hogy a Ricsivel, Ózdi Gáborral és a PUF-os Lecsóval felálló csapat első albuma hozta a régen várt lendületet. A Kispál és a Borz pedig 2010-ben elbúcsúzott a közönségtől.

 

 

Lovasi a Kiscsillag mellett mindenféle variációkkal koncertezik, ad ki lemezeket. Első önálló albuma még 2001-ben jelent meg Bandi a hegyről címmel. Csinált verslemezt Lackfi Jánossal, rendszeresen feltűnik a Budapest Bár koncertjein, van egy alkalmi formációja Kispál és a Lovasi néven és tavaly reaktiválta a Kispál és a Borzot is.

 

Fanyar, ironikus lénye új szövegein is átsüt, talán csak a kor – mármint a saját kora, meg a kor, amiben élünk – miatt több bennük a szomorkás hangvétel. 2019-ben megjelent Tűzijáték délben című albumán komplexebb, a slágerformátumot tudatosan hanyagoló dalok kaptak helyet.

 

Egy ilyen szerteágazó, sokszínű életmű esetében kíváncsian várjuk, hogy mit hallunk tőle, ha kimegyünk a nagy rétre… azaz a

Víztoronyba péntek este.