Interjú - Elkezdte a felkészülést a következő szezonra a DEAC Gladiators

A Magyar Amerikai Futball Szövetség tervei szerint márciusban rajtol a Divízió I-es bajnokság, ahol a gladiátorok is szerepelnek majd.

Sok a bizonytalanság a hazai amerikai futball táján. A DEAC jelentősen átalakult kerettel és szigorú szabályok betartásával kezdte meg a felkészülést a szezonra január 11-én, vasárnap. Ebből az alkalomból beszélgettünk Gyarmati Ottóval, a csapat vezetőedzőjével, akivel kitértünk a tavalyi év viszontagságaira is.

• Emlékszem, hogy tavaly március elején, Nőnapkor a Debreceni Egyetem előtt virágot adtatok át a lány hallgatóknak. Az néhány nappal a bajnokság kezdete előtt volt, ami aztán az ismert okok miatt nem kezdődött el. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?

 

Gyarmati Ottó: - Bizakodással teli időszak volt, egy nagyon jó felkészülés után voltunk. Remek játékosokkal erősödött a keret, a Gladiators története során először igazoltunk külföldi játékosokat, rögtön kettőt (szerk.:Lennox Green, Johnathan White). Folytattuk a szokásos pályán kívüli dolgainkat, mint például az általad említett Nőnapi ajándékozás, amivel igyekszünk részt venni a város életében is. Nagyon rosszul érintett minket, hogy a bajnokságot le kellett fújni, de nem csak minket, hanem az egész hazai amerikai futball társadalmat. Végül azért sikerült a bajnokságot lejátszani, igaz, elég sok csúszással és sok kompromisszummal.

 

• A látványsportágakat is komolyan érintette a tavasszal kialakult helyzet. Mit mondhatunk a ti sportágatokról ebből a szempontból?

 

Gyarmati Ottó: - A magyar amerikai futball egy nagyon erőteljesen növekvő sportág hazánkban, elég csak a különféle bajnokságok döntőire, illetve a válogatott meccseire gondolni. Ezek mind teltház előtt zajlanak, tehát a támogatás a szurkolók részéről egyértelműen megvan. Ezáltal megnyíltak a lehetőségek a szponzorok felé is, és sok esetben önkormányzatok is beálltak a csapatok mögé. Egyre több ajtó nyílt/nyílik meg nekünk. Ezt a folyamatot jelentősen visszavetette a koronavírus-járvány, hiszen nem tudtuk olyan formában megrendezni a mérkőzéseket, ahogyan korábban. Biztos, hogy a látványsportágaknak is egy óriási érvágás volt, de egy ilyen feltörekvő sportágnak, mint a miénk több éves visszaesést jelentett ez a helyzet. Remélhetőleg ha ennek az egésznek vége, akkor a fejlődés is sokkal gyorsabban megy majd végbe, és hamarabb elérjük azt a szintet, ahol 2020 elején voltunk.

 

• Ahogyan korábban említetted, 2020 második felében sikerült lebonyolítani a Divízió I-es bajnokságot. Hogyan értékelnéd saját csapatod szereplését?

 

Gyarmati Ottó: - A játékosok oldaláról emberileg mindenkire nagyon büszke vagyok. Mindenki nagyon pozitívan állt a bajnoksághoz, mindenki kihozta magából a maximumot. A külföldi játékosoknak nyilván nagyon nehéz volt távol az otthonuktól, amit tovább nehezítettek a különféle szabályozások is. Sokkal magányosabbak voltak távol a családjuktól. Próbáltuk ezt valahogy pótolni számukra, de ez természetesen nem sikerült teljes mértékben. A bajnokságban három mérkőzést tudtunk lejátszani, két vereséget szenvedtünk, és egy győzelmet szereztünk. Ezekben voltak pozitívumuk, negatívumok, persze az eredményt nem szeretném magyarázni. Mint csapat úgy gondolom nagyon sokat fejlődtünk. Minket is visszavetett a vírushelyzet, így az erre az idényre való felkészülést már máshogyan kellett elkezdenünk.

 

• Térjünk ki a felkészülésre, amit vasárnap kezdtetek el. Milyen óvintézkedéseket kellett megtennetek, illetve ti mi alapján határoztátok meg, hogy ki vehet részt az edzésen, és ez mennyire hatott ki a résztvevők létszámára?

 

Gyarmati Ottó: - Kétfelé választanám ezt a kérdést. Egyik oldal az óvintézkedések. A csapat nagyon fegyelmezett ebből a szempontból, bárki beteg, vagy kontaktszemélynek minősül, azonnal egyeztet velem, vagy a csapatvezetővel, és megbeszéljük a részleteket. Nálunk szerencsére komolyabb probléma ebből a szempontból nem volt. Voltak nálunk is fertőzöttek, de nem vettek részt edzésen, és így folyamatosan tudtunk készülni, edzeni. A másik oldalról jogi szempontokat kell figyelembe venni, mivel csak versenyszerűen sportolók edzhetnek, így csak azok jöhettek az edzésre, akik nevezett játékosok, sportorvosi igazolással. Tehát most az újabbak és az érdeklődők sajnos nem vehettek részt a foglalkozáson. Ennek megfelelően az edzéslétszám sem volt annyira magas, mint máskor. Ettől függetlenül a keménymag azért ott volt, és együtt fagyoskodtunk, de ezt megfelelő mozgással át tudtuk vészelni.

 

• Mit jelent ez a „megfelelő” mozgás, tehát milyen feladatokat végeztetek az első edzésen?

 

Gyarmati Ottó: - Eleinte mindig erőnléti edzéseket szoktunk tartani. Szeretnénk, ha mindenki jó formába, jó fizikai és mentális formába lendülne. Ez szükséges ahhoz, hogy később elkezdjük a komolyabb taktikai edzéseket, és azért a bejglis időszak után megfelelő súlyba kerüljenek a játékosok. Mivel az első edzésen csak a nevezett játékosok voltak, akik már komolyabb rutinnal rendelkeznek, ezért több speciális elemet is bele tudtunk venni az edzésbe. Összességében kicsit vegyes volt a menü az első napon, inkább erőnléti, de igyekeztünk már focizni is egy kicsit.

 

• Ezután hogyan folytatódik a felkészülés?

 

Gyarmati Ottó: - Ugyanezzel a lendülettel, és szeretnénk, ha minél többen elkezdenék látogatni az edzéseket a játékosok közül. Illetve meg szeretnénk találni a módját annak, hogy új játékosokat is be tudjunk vonzani, ennek még jelenleg keressük a jogi lehetőségeit. Nyilván tudjuk, hogy most az egészség a legfontosabb, de ha valaki érdeklődik az amerikai futball iránt, az keressen minket bátran, és el tudunk arról beszélgetni, hogy hogyan tudja elkezdeni ezt a sportot és hogyan tud a későbbiekben csatlakozni hozzánk, akár már a bajnokságban is.

 

• Az tehát biztos, hogy elkezdtétek az felkészülést, de azt is olvastam a deac.hu oldalon, hogy rengeteg még a kérdés, hiszen a Fehérvártól érkezett játékosok visszatértek csapatukhoz, és a két amerikai játékos is távozott a DEAC-tól. Mit tudhatunk most a keretről?

 

Gyarmati Ottó: - A keret ennek fényében gyengült, bár létszámban nem vagyunk szerintem rossz helyzetben. Kiemelkedő volt a Gladiators létszáma az őszi szezonban, akár két csapatnyi játékost is ki tudtunk volna állítani. Természetesen az itt maradt játékosokat sem kell leírni, nyilván edzeni kell, fejlődni kell, és a lehetőség adott mindenki számára. Illetve a Nyíregyháza Tigers csapatával is egyeztetünk még, hogy ők hogyan tervezik a bajnokságot, de úgy néz ki, hogy tőlük is jópár játékos, akik nálunk játszottak ősszel, kiegészülve néhány új játékossal szintén csatlakozni fognak hozzánk. Ez szintén erősítést jelent nekünk.

• Ismételten a Divízió I-ben indul a csapat, amivel kapcsolatban szintén sok még a kérdés. Mit tudhatunk most a kiírásról, mi az, ami biztosnak tűnik, és mi az amiről esetleg hallani pletykákat?

 

Gyarmati Ottó: - Jelenleg sajnos semmi sem biztos. Úgy készülünk, hogy márciusban el fog indulni a bajnokság. Ha valami időközben kiderül, és biztossá is válik, tehát nem ilyen folyosói pletyka lesz, akkor annak megfelelően meghozzuk majd a szükséges döntéseket. A Divízió I. úgy néz ki, hogy a szokásos mezőnnyel fog elrajtolni. Mindig vannak feljutók, illetve kiesők, olyan csapatok, akik valamilyen okból nem tudnak a Divízió I-ben indulni, illetve olyanok, akik megfelelő erősítés után a Divízió II-ből feljebb lépnek egy osztállyal, tehát egy 8-10 csapatos mezőnnyel számolunk, ami hasonló erőt fog képviselni, mint az elmúlt években.

 

• Ha a bajnokság hasonló erőt képvisel, mint az elmúlt években, és a saját csapatod képességeivel is tisztában vagy, akkor ilyen szereplést vársz saját csapatodtól a következő szezonban?

 

Gyarmati Ottó: - Úgy gondolom, hogy az őszi szereplés nem volt rossz. Nyilván lehet magyarázni a két vereséget, a körülmények miatt, de ez minden csapatnál megvolt. Sokat erősödtünk, sokat fejlődtünk. Úgy gondolom, hogy a keretünk a DEAC támogatásával jobban tud fejlődni, mint a többi csapat. Remélhetőleg ezt a játékosok is elhiszik, és ennek megfelelően fognak edzésekre járni. A cél továbbra is a rájátszásba jutás, illetve a pozitív mérleg a szezon végén.

Fotó: Bódi Sándor