Szilágyi Áron harmadszor is az aranyért vívhat!
Sorozatban harmadik olimpiáján is bejutott a döntőbe a kardvívó Szilágyi Áron, aki magyar idő szerint 14:15-kor vív majd a fináléban, miután 15:13-ra legyőzte a grúz Szandro Bazadzét. Ha nyer akkor, egymás után harmadszor lesz aranyérmes, ami ebben a versenyszámban korábban még senkinek sem sikerült.
„13:13-nál jött a döntő pillanat, akkor éreztem, hogy lélektanilag a padlóra került Bazadze – mondta a mérkőzés után Szilágyi Áron tokiói tudósítónknak, Kovács Erikának. – Egyébként ilyen asszóra számítottam, ismerem a grúz srác stílusát – ezúttal talán nem ment túl a határon, bár amikor már a zsűrivel vitatkozott, azt már kicsit soknak találtam. A döntőben dél-koreai vagy olasz ellenfelem lesz: Kim Dzsung Hvan ellen már vívtam egy olimpiai elődöntőt – remélem, emlékszik arra a riói asszóra. Luigi Samelével még nem vívtam, mindegy, ki lesz az ellenfél.”
A 2012-es londoni és a 2016-os riói olimpia egyéni kardvívó olimpiai bajnoka, Szilágyi Áron az első fordulóban erőnyerő volt, majd a legjobb 16 közé kerülésért a venezuelai José Quinterót, a nyolcaddöntőben pedig az iráni Modzstaba Abedinit győzte le 15:7-re, míg a negyeddöntőben revansot vett a Szatmári Andrást búcsúztató, ugyancsak iráni Ali Pakdamanon, akit 15:6-ra vert meg.
Az elődöntőben a grúz Szandro Bazadze lesz az ellenfele, aki először az egyiptomi Mohab Szamert győzte le 15:10-re, majd az ugyancsak egyiptomi Ziad Elszisszit búcsúztatta (15:12) a nyolcaddöntőben, ezután pedig hatalmas meglepetésre a világbajnoki címvédő dél-koreai Oh Szang Uknál bizonyult jobbnak 15:13-ra. A másik ágon a dél-koreai Kim Dzsung Hvan és az olasz Luigi Samele csap össze.
A kard egyéni azon kevés versenyszám közé tartozik, amely eddig minden nyári olimpia programján szerepelt. Toronymagasan a magyar vívók teljesítettek benne ez idáig a legjobban, hiszen az eddigi 28 aranyéremből 14-et szereztek meg. Nem sok versenyzőnek adatott meg a címvédés, a mieink közül eddig Fuchs Jenőnek (1908, 1912), Kárpáti Rudolfnak (1956, 1960) és Szilágyinak sikerült, rajtuk kívül ugyanez a szovjet Viktor Krovopuszkovnak (1976, 1980) és a francia Jean-Francois Lamournak (1984, 1988) jött még össze. Közülük utóbbinak volt esélye harmadszor is győzni, ám 1992-ben, az elődöntőben az olasz Marco Marin jobbnak bizonyult nála, s meg kellett elégednie a bronzéremmel.