Az a jó,ha megoldásként tekintenek rám

Ugrai Rolandot a debreceni pályafutásáról, a gólkirályi címről, az öltözőn belüli szerepéről, csapatváltásairól és egy esetleg külföldi megkeresésről beszélgettünk.

Idén márciusban nagy célokkal érkezett Debrecenbe Ugrai Roland, akivel elsőként az NB II-es szezon végéig írt alá a DVSC klubvezetése. Miután hivatalossá vált, hogy a Loki egy év után ismét a legjobbak között szerepel, a 29 esztendős Ugrai Roland további 1+2 évre kötelezte el magát a cívisvárosban, melynek színeiben remek fél évet tudhat maga mögött, hisz 17 mérkőzés alatt 9 gólt szerzett, mellyel vezeti a házi góllövőlistát.

– Őszintén szólva, felemásra értékelem a mögöttem álló időszakot. Jól kezdtem az elején, utána viszont egy kissé megállt a „történet”, ám ettől függetlenül azt gondolom, nem sikerült rosszul. Ahhoz képest, hogy nem vagyok vérbeli csatár, elfogadható a 9 gól. Tisztában vagyok vele, hogy voltak olyan mérkőzések, melyeken nekem sem ment úgy a játék, de mindig van hová fejlődni. A találataim számával elégedett vagyok, a gólpasszok terén viszont van némi hiányérzetem. Ami a csapatunkat illeti, a keret minősége alapján elérhető lenne a középmezőny. Az elején gólzáporos meccseket játszottunk, utána viszont kissé megtorpant a támadójátékunk. Voltak olyan találkozóink, melyeken nem tudtunk betalálni, úgyhogy ebben is előre kell lépnünk az eredményesebb szereplés érdekében. Ettől függetlenül azt gondolom, képes a csapat a fejlődésre, és az elmúlt félév során több olyan dolgot is mutattunk, amiből lehet építkezni.

Mikor ideigazoltál, azt nyilatkoztad, nagy várakozással tekintesz az előtted álló időszakra. Beigazolódott?

– Ha az NB I-et nézem, egyértelműen igen a válasz, viszont a másodosztály több okból sem úgy sikerült, ahogy terveztem. Az egész ott kezdődött, hogy 2020 novemberében átestem a koronavíruson, így nem tudtam játszani a Honvédban, majd körülbelül 5 hónapig csapat nélkül voltam, így érthetően komoly játékhiányban szenvedtem. Hiába edzettem, nagyon sokat számít, hogy meglegyen a kontakt a labdával. Az NB II stílusa sem feküdt igazán, szerintem az ellenfelekből több olyan játékos is volt, akinek az otthonában Dzsudzsák Balázs, Varga Józsi vagy én voltam a falon egy darts-tábla célkeresztjében, és arra vártak, hogy megmutathassák ellenünk, mire is képesek. Az NB I viszont már más, hisz itt minőségi játékosokkal találkozik az ember. Visszatérve a találataimra, egyszer már volt egy 9 gólos félszezonom Diósgyőrben, az akkor válogatottságot ért. Jó lenne ismét magamra húzni a nemzeti címeres mezt, de tisztában vagyok vele, hogy jelenleg nem én vagyok a megfelelő játékos a kapitány koncepciójában.

Szép számban termeled a gólokat, viszont komoly vetélytársaid is akadnak. Hogyan látod, be lehet érni a jelenleg 15 gólos Ádám Martint?

– Ha 10 gólos hátrányban lennék, nem lenne miről beszélni, de persze amíg van remény, erre törekszem. Azt viszont látni kell, hogy a Paks teljesen más futballt játszik, ilyen téren tehát előnyben van Ádám Martin. Minden mérkőzésen van két-három százszázalékos lehetősége, ráadásul a büntetőket is ő lövi. Nyilván az a négy-öt-hat tizenegyesgól is sokat dob a számára, de természetesen mindent megteszek, bár számomra tényleg a csapat eredményessége a legfontosabb. Egyáltalán nem leszek csalódott, ha más szerzi a gólkirályi címet, de a középmezőnyben zárjuk a 2021/2022-es bajnokságot. Egyébként reálisan látom magamat. Lehet, hogy rosszul tekintek valamire, de pontosan jól látom a hibáimat. Persze tisztában vagyok az erősségeimmel is, véleményem szerint az egy az egy elleni küzdelemben ott vagyok a legjobb három játékos között az NB I-ben. A meccseken is ezt szeretem forszírozni, és frusztrál, ha nincs lehetőségem megpróbálni. Amikor nem sikerül, sokszor hallom, hogy önző vagyok és elszórakozom a csapat támadásait, azonban, ha egy védő előrevágja a labdát, és a támadó nem tudja megtartani, ugyanolyan labdaeladást jelent. A gólok nagy része abból születik, ha megbontjuk az ellenfél védelmét, az egyik csapattársnak pedig korrigálni kell a másik hibáját. Ezekből a szituációkból nagy lehetőségek adódhatnak. Azért szoktam sűrűn alkalmazni az egy az egy elleni játékot, mert tudom, hogy képes vagyok rá.

Szép eredményeket értél el eddigi pályafutásod során, gólt lőttél a magyar válogatottban, ráadásul nemzetközi tapasztalattal is rendelkezel. Elismert játékosként milyen szerepet töltesz be a DVSC öltözőjében?

– Inkább a hangulatért vagyok felelős, a szakmai dolgokba ritkábban szólok bele. Ha úgy érzem, mindent megtettem a pályán, inkább csendben maradok, ha pedig nem, elsőként igyekszem magam körül rendet tenni.

Volt viszont olyan öltöző, ahol nem töltöttél sok időt, mondhatni, elég vándormadár életmódot folytattál karriered eddigi részében…

– Valóban, és ennek több oka is van. Azzal kezdeném, hogy nagyon ambiciózus ember vagyok. Ha úgy érzem, hogy valahol nem megoldásként tekintenek rám, és a problémákat szeretnék kihozni belőlem, egyszerűen nem tudok jól teljesíteni. Pályafutásom során két ilyen klub volt, ahol már nagyon nem volt jó a vége. Sikerre éhes játékosnak tartom magam, ebből kifolyólag valamennyi együttesemnél maximálisan elvégeztem az edzésmunkát és a tudásom legjavára törekedtem. Minden gárdámnál voltak és vannak egyéni és csapatcéljaim, szeretek önmagam lenni, és élvezni azt, amit csinálok. Nem munkaként tekintek a futballra, de ha valami akadályba ütközik, az nehézséget okoz. Korábban több olyan cikk is megjelent, hogy voltak öltözőn belüli balhéim, de ez nem igaz. Konfliktuskerülő ember vagyok, mint említettem, inkább a hangulatért voltam felelős minden öltözőben. Azt viszont leszögezném, nehéz mind a 25 csapattárssal megtalálni a közös hangot, de ez természetes, és mindenhol így van.

Nemrég edzőváltáson esett át a DVSC, hogyan jössz ki Joan Carrillóval?

– Sok csapatban futballoztam, és sajnos nagyrészt alsóházi pozíciókért küzdöttünk, így én is átestem már jó pár edzőváltáson. Ez benne van a labdarúgásban, így nem kell vele különösebben foglalkozni. Huszti Szabolccsal is szerettem dolgozni, de Joan Carrillóval is jóban vagyok. A saját filozófiája nyilván nem teljesen az, amit most játszunk, hiszen eredménykényszer van a csapaton, de alkalmazkodunk hozzá. Szimpatikus számomra az a spanyol mentalitás, amit képvisel.

29 éves vagy, bőven lehetnek még jó éveid a futballban. Egy országon kívüli megkeresés esetén belevágnál újból a külföldi karrierbe?

– Ha azt vesszük, mi játékosok áruk vagyunk. Ha olyan ajánlat, lehetőség érkezik, melyen el kell töprengeni, megteszem, de minden a klubtól függ. Jelenleg viszont szeretnék egy kicsit megnyugodni, és nem évente költözni és csapatot váltani. Ez azért a párommal és a kisfiammal már nem egyszerű. Úgy érzem, nyugodtabb és megfontoltabb vagyok, mint néhány évvel ezelőtt. Nem szeretnék belevágni semmi olyanba, ami rizikósabb. Ha Debrecenben találom meg a nyugalmat, nagyon örülök neki, ha viszont máshol, akkor azt kell elfogadnom.

Forrás: dvsc.hu