Elfeledett kedvencek: Egy perc Till Lajossal

A nyolcvanas évek Lokijának belső védője volt. Szerették sallangmentes játékát, az ellenfelek is tisztelték. Saját nevelésű labdarúgóként, nem engedett a csábításoknak, mindig Debrecenben maradt.

Nagyon régen hallottunk Önről.

Pedig meg vagyok. Hajdúszoboszlón élek, ingatlan szakértőként dolgozom.

És a foci?

Évek óta kimarad a napi tevékenységek közül. Tudja, nem esik jól, hogy én, aki annyi évet lehúztam piros-fehér mezben, még egy meghívót sem kapok senkitől, ha van valamilyen esemény a klubnál. Régóta mondogatjuk egymásnak néhány hajdani csapattársammal. Az egyik leggyorsabb jobbszélső volt Magyar Zsolti. Ő is hiányolja a törődést. Nem lelkizni akarok, de jól esne néha egy belépő, egy telefon, egy köszöntő. Más világ van. Azt sem tudom, hogy például ki manapság a tulajdonos. Mindössze az edző tevékenységét kísérem figyelemmel.

Lát benne fantáziát?

Jó amit csinál Látszik a jelenlegi eredményeken. Más kérdés, hogy magyar játékos alig van a kezdőben. Debreceni nevelés, meg szinte senki. Talán Ferenczi Janika.

A Nagyerdei Stadionban járt már?

Hivatalosan nem invitáltak. De majd felhívom Horváth Bélát, ő ott van a tűz körül. Jó srácok voltak a társak. Mondok néhány nevet, akikkel vertük a mezőnyt a nyolcvanas években: Mező Józsi, az előbb említett Horváth Béla, Kiss Jani, Szigeti Bandi, Fodor Peti Tóth Ernő, Supka Attila, Bücs Zsolt, Mörtel Béla, Kerekes Gyuri, Bodonyi Béla. Nagy György edző vezetésével volt olyan őszi szezonunk, hogy a második helyen álltunk a tabellán.

Húsz éve hagyta abba az aktív pályafutását. Van Önben hiányérzet?

Nekem nem szóltak soha. Húsz éve nem csörgött a telefonom, hogy a vonal végén egy DVSC vezető felajánljon egy jegyet. Még állóhelyre is mentem volna. Pedig Loki mezben öt évet szerepeltem. Aztán jött a DUSE, a DMTE, majd Szoboszló, meg a megyében Püspökladány és Biharkeresztes. Védőként 14 gólt lőttem.

És miért jöttek hajnalban a rendőrök?

Ja, a bundaper! Én kimaradtam belőle, ha egyáltalán volt ilyesmi, de felkeltettek, kihallgattak, és annyi. Az emlékezetes DMVSC – Honvéd 1:1-ről van szó. Írtunk alá prémium kifizetési papírt, ezt kérdezték tőlem. Bár az gyanús volt, amikor Détári rúgott egy hatalmas bomba gólt és Nagy Anti szólt neki, hogy Döme kicsit örülj. És őrült. Ugrált, mutogatott, majd öt perc múlva egyenlítettünk.

Hajdúszoboszlón él. Oda sem jár, ha az Aqua Generál játszik?

De, néha kimegyek. Tumbász Józsiék nagyon kedvesek, de ez a foci is másmilyen már. 58 éves vagyok, öt gyermekem van, egészség rendben, és ez a legfontosabb.

Ha most, az interjú után Horváth Béla felhívná, hogy gyere Lajos, itt a helyed, jövő héten jön a Puskás. Beül a kocsiba?

Természetesen. Két évtizede várok erre.

W.Gy.

debsport.com