Tornászunk nagy célt tűzött ki maga elé

A DEAC 2010-es születésű tehetsége, Kovács Ármin egyszer olimpiai bajnok szeretne lenni.

Nemrégiben újabb szép sikereket ért el tornászunk, Kovács Ármin, aki egyéniben vidéki bajnok lett a DEAC-ot képviselve, a Budapest Bajnokságon pedig – csapatban – 2. lett a Budapesti Honvéddal.

Fiatal versenyzőnk régóta sikert sikerre halmoz, le is ültünk vele, edzőjével, aki egyben a tornaszakosztályunk vezetője is, Lakatos Istvánnal, illetve Ármin édesapjával, Kovács Imrével beszélgetni.

– Ármin még óvodás korában kezdte el a tornát, azaz hosszú éveket kellett szorgalmasan végigdolgoznia ahhoz, hogy a mind magasabb szinteket tudja teljesíteni – kezdte Lakatos István. – Ehhez természetesen támogató háttérre volt szüksége, illetve megfelelő testi adottságokra. Mint ismert, a torna pontozásos sportág, korosztályonként előírt gyakorlatokkal, és igen szigorúan bírálják el a kivitelezésüket. Ez Ármin esetében kiemelkedő képesség, hiszen nagyon szép tartással, és nagyon jó technikával mutatja be a gyakorlatokat. Ám ez csak mérhetetlen szorgalommal, maximális odafigyeléssel alakulhatott ki, mert az edző csak megmondja, mit és hogyan kellene csinálni, a végrehajtás a tornászon múlik – fogalmazott a szakember, aki így folytatta:

– Nyilván van benne genetika is: antropometrikai adottságok, megfelelő testalkat is szükségeltetnek ahhoz, hogy valaki jó legyen ebben a sportágban. A vékony testalkatú, megfelelő izomzatú gyermekek előnyt élveznek a tornában. Ugyanakkor kell hozzá megfelelő fizikai képesség, mozgáskoordináció. A másik, amit én látok Árminban, hogy nem adja föl sosem, addig gyakorol egy-egy elemet, amíg nem sikerül. Fejben nagyon “ott van” az edzéseken, egyértelmű, hogy számára a torna a legfontosabb. Gondolkodásában máris profi, csak így tudott ilyen szintre eljutni. Kiemelném a szülői hátteret is, anélkül nem tudna ilyen teljesítményt nyújtani. S az is lényeges, hogy 2017 óta a Debreceni Egyetem modern edzőtermében készülhetünk, azaz a lehetőségeink javultak – mondta a tornászok “atyja”.

Kovács Imrétől megtudtuk, hogyan kötött ki ennél a sportágnál 2010-es születésű fia.

– Amikor kisbaba volt, észrevettük, hogy egy izom le van tapadva a vállánál. Elvittük orvoshoz, aki mondta, hogy tornáztatni kellene. Ezért egy évig masszíroztattuk, gyógytornára jártunk vele, s ott javasolták, hogy ez a sport nagyon jót tenne neki. Vargabetűk után jutottunk el Pista bácsihoz, aki maga a debreceni torna. 2016 óta Pista bácsi kezei alatt pallérozódik Ármin. Előtte is tornázott különböző helyeken, de a szertorna Lakatos Pista bácsinál kezdődött – fogalmazott a büszke apa.

Ármin céljairól megkérdezve nem sokat kertelt.

– Olimpiai bajnok akarok lenni – jelentette ki a DEAC tehetsége. – Mindent megteszek azért, hogy eljuthassak oda, ez az életcélom. Hogy miként néz ki egy átlagos hétköznapom? Délelőtt iskolában vagyok, délután megcsinálom a házi feladatot, és aztán jövök edzésre, tréning után pedig már szinte csak alvásra marad időm – mondta el Ármin.

– Diákolimpián már állt a dobogó legfelső fokán… – kapcsolódott be újra a beszélgetésbe Lakatos István. – Nagyon bízom a folyamatos fejlődésében, az akarat, a tehetség megvan benne, és a háttér is adott, mint említettem. Serdülő válogatott lett, és központi edzőtáborban vehet részt ezáltal. Remek kapcsolatot ápolunk a Budapesti Honvéddal, ahol csapattagként számítanak rá, legutóbb ugye második lett a kispesti gárda tagjaként. Ott megvan a lehetőség, hogy később magasabb szintű elemeket is megtanuljon az idősebbektől. A szülők havonta egyszer-kétszer elviszik a Honvéd edzésére, ahol a nagyobbaktól sok mindent elleshet. A cívisvárosban Ármin a legmagasabb szinten álló tornászunk, ám fontos, hogy a fővárosban lássa a következő lépcsőfokokat, amely az idősebb korosztályban remélt sikereihez elvezeti majd. Főként a Honvéd által lefektetett edzésterv szerint haladunk, és egyre több olyan elemet helyezünk el a programban, amelyet idősebb tornászok használnak. A Honvédban csapattagként szerepel majd továbbra is, egyéniben pedig a DEAC színeit képviseli a mi büszkeségünk.