Arra törekszik, hogy minél kevesebb sérültünk legyen

Sándor Bence, a DEAC hokisainak erőnléti edzője és gyógytornásza hamar beilleszkedett a jeges közegbe.

Változásokat hozott a holtszezon a Debreceni Egyetem hokisainál: változott a vezetőedző személye, és a játékoskeret egy része is kicserélődőben van. Azonban az erőnléti edző, s egyben gyógytornász maradt, aki 2021 szeptembere óta segíti a DEAC jégkorongozóinak munkáját. Ezúttal a hokisok kondijáért felelős szakemberrel, Sándor Bencével beszélgettünk.

– Már a jégkorongozók felkészítése a fő profilod, de emellett még futballozol, ha jól tudom.

– Monostorpályiban vagyok leigazolva, ám az utóbbi két-három évben már csak kiegészítő szerepet játszottam. Ha megszorult a csapat, mert sok volt a sérült, az eltiltott, akkor beszálltam, de már nem nagyon fért bele az időmbe. Tehát ha nagyon szükség volt rám, segítettem.

– A focitudásodat a DVSC Labdarúgó Akadémián pallérozták kezdetben?

– Igen, az NB III-as gárdáig eljutottam, ahol megsérültem az első szezonom közepén. Amikor felépültem, jobbnak láttam eljönni, nem is nagyon számtottak már rám. Ezt követően egészen két napig a DEC játékosa voltam, és onnan rögtön Monostorpályiba igazoltam.

– Van benned hiányérzet azzal kapcsolatban, hogy esetleg többre vihetted volna a futballpályán?

– Sok tényezője van ennek, rajtam kívülálló is okai is, de nyilván van hiányérzetem. Valamiért ennek így kellett lennie, a sérülést hosszabb kihagyás követte, ennek “köszönhetően” vett más irányt az életem. Éppen ez a sérülés terelt arra az útra, amelyen másik szakmát választottam magamnak.

– Miért fordultál az erőnléti felkészítés felé, olyannyira, hogy most a DEAC hokicsapatának egyik trénere vagy?

– Emellett a napokban lettem gyógytornász, így az erőnléti edzői posztot ötvözöm ezzel a jégkorongozóknál. Akkor tetszett meg ez a pálya, amikor futballistaként a rehabilitációmat végeztem. Takács Dani és Féki Gergely voltak a DLA-nál a gyógytornászok, az ő tevékenységük miatt kaptam kedvet a pályához. A foci miatt soha nem voltam nagy konditerembe járó, annyit edzettem súlyzókkal, amennyi a labdarúgáshoz szükséges volt. Funkcionálisan tréningeztem, hogy gyorsabb legyek, vagy erősebbet rúgjak. Miután hosszabb időt kihagytam, akkor megtetszett ez a másfajta edzés. Eljártam párszor Takács Danihoz, aki a Crossfit Debrecenben tevékenykedett gyógytornászként a DLA mellett, és kedvet kaptam ahhoz a mozgásformához. Rendszeresen látogattam a foglakozásokat, hogy még tovább erősödjek a műtét után, akkor és ott fogott meg ez a világ. Nem csak tréningekre jártam, hanem két év után edző lettem, a crossfitet beleépítettem az erőnléti edzői tevékenységembe, illetve mellette végeztem a gyógytornász képzést, most szereztem meg a diplomámat.

– Gondolom, egy erőnléti edző munkája minden esetben sportágspecifikus, másképpen kell dolgozni az egyes műfajokban.

– Természetesen. Lényeges, hogy azokat az elemeket építsük be a felkészítésbe, amely a játékosok számára fontos a pályán. Megvannak a speciális mozdulatok, azok az erőhatások, amelyek érik a sportolókat, ezekre érdemes még jobban felkészíteni őket. Illetve arra trenírozni őket, hogy, amennyire lehetséges, elkerüljék a sérüléseket, és jobbá válhassanak ezáltal.

– Hogyan érzed magad a DEAC jégkorongcsapatánál?

– Nagyon jól. Szerencsére a felnőtt gárda is fiatalos, mellettük is dolgozom, és az utánpótlásban is vannak csapataim. Tehát az első keretnél sincs nagy korkülönbség a hokisok és köztem, persze vannak idősebb játékosok tőlem, de soha nem volt arra példa, hogy ne hallgattak volna rám. Örülök, hogy könnyen ment a beilleszkedésem, ez is segített abban, hogy jó hangulatban teljenek a konditermi edzések, kicsit barátként is tekintenek rám, akinek elmondhatnak bármit.

– Mikor számít egy erőnléti edző munkája sikeresnek a jégkorongban?

– A két hivatásomat ötvözve elsőként azt mondanám, hogy akkor végeztem jó munkát, ha minél kevesebb sérült van a csapataimnál. Tehát nem csak az erősítés a cél, hanem az, hogy a sérülésveszélyes szituációkra felkészüljünk. S ha megtörténik egy ütközés, azt “lábon ki tudja hordani” a hokis. Számomra az a legfontosabb, hogy ne kelljen mérkőzéseket, edzéseket kihagyniuk a játékosoknak, illetve az is, hogy egy ütközésnél a DEAC korongozója kerüljön ki győztesen.

– Nyilván nem lehet egyetlen válaszban maximálisan kifejteni, de nagy vonalakban, miből áll egy hokis erőnléti tréning?

– A konditermi, súlyzós edzés természetesen nagyon fontos, ám mivel egy megváltozott talajon,  jégen játsszák ezt a sportágat, ezért sok, egyensúlyt fejlesztő feladat kap szerepet. Emellett rengeteg futás és biciklizés szerepel a programban, ez karidovaszkulárisan, tüdőkapacitásban sokat hozzá tud tenni a teljesítményükhöz. Ugye, ebben a sportágban egy-két percet töltenek egy huzamban a jégen a játékosok, de ez idő alatt nincs pihenés, nyomni kell, ami a csövön kifér. A kollégáimmal próbáljuk úgy alakítani az edzéseket, hogy szimuláljuk, ami a meccseken történik. A szezon során sokszor edzünk úgy, hogy van egy rövidebb ideig végrehajtandó feladat, viszont azt maximális erőbedobásssal kell elvégezni, aztán van egy hosszabb pihenő. A szezon kezdete előtt más tematikája van a tréningeknek.