Ég fuvalma, vagy pokol lehe"

Szövögettünk ugyan látomásokat a DVSC SCHAEFFLER, Odense elleni meccse előtt, de - és ismét idézzük a nagy angolt - " az álom maga is puszta árnyék" közli velünk a II. felvonás II. színében. Nagy verést kapott a Loki, de még mielőtt sopánkodnánk, ennek a minusznak a jó oldaláról közelítsük meg a végeredényt. 

 

Mérhetetlenül elfáradt a társaság. Hetek óta bérelt ágyban alszanak, lassan térkép kell, hogy haza találjanak, többen betegen is edzettek, és mindeközben letették névjegyüket Európa kézilabda asztalának sarkára. Hogy ezt  középre húzzák, arra ott a következő szezon. És nincs is olyan messze. Menjünk sorjában.

 

Az már a múlt heti, idegenbeli, Podgoricában aratott győzelem után eldőlt, hogy a csajok tovább jutnak a BL "A" csoportjából. Mikor ezek a sorok megjelennek, a Győr még nem játszott a montenegróiakkal, de bízzunk a kisalföldiek szolidaritásában, és nagyobb tudásában. És akkor nincs menekvés Vámosék számára. Jöhet az egyenes kiesési szakasz.

Telt ház fogadta a játékosokat a Hódosban. Az ellenfél tele világ klasszisokkal, nem csoda, hogy második helyen állnak, és amúgy a dán kézilabdát, sem a nőit, sem a férfit - utóbbiak is remekelnek a jelenleg zajló EB-n - nem kell különösebben bemutatni senkinek. Két osztrák hölgy fújta a sípot, és az ötvenedik másodpercben ki is állították a vendégek átlövőjét, Housheert, aki lerántotta Kácsort. Ekkor úgy tűnt a henger beindul. Így lett, csak nem mi hengereltünk. Hámori hamar négyszer elpasszolt, de a többiek sem remekeltek. Pontatlanok voltunk, egyedül Kácsor tartotta a lelket a szurkolókban, de ez sem használt. Szilágyi Zoltán negyed óra alatt a második idejét is kikérte, de az összeomlás a 18. percben beteljesedett: 12-3 volt oda. És ekkor, amolyan minden mindegy alapon elkezdődött a DVSC játéka. Kácsor, Jovovic, és Füzi-Tóvizi bemutatták amit eredetileg is tudnak - a többiekkel együtt - és két perccel a félidő vége előtt 11-14-re módosítottak, hogy feljöjjenek akár egyre is, de egy roszz lövés után a dánok találtak be az utolsó pillanatban.

 

A szünetben azt latolgatta a publikum, hogy ha az első tíz percben kiegyenlít az együttes, bármi megtörténhet. Nem így lett. A rémálom folytatódott. Az Odense nem brillírozott, csak tette a dolgát, amit egy skandináv csapattól megszokhattunk. A mieink pedig beletörődtek, feladták. És mérhetetlenül elfáradtak. Talán ezek az összetevők okozták a nagy zakót. A második harminc percben a vendégek kétszer annyi gólt szereztek, mint Vámosék.

Legközelebb egy hét múlva lépnek pályára a piros-fehérek, ismét hazai publikum előtt. Az sem lesz sétagalopp. A honi menetelésben a Fradi vár rájuk. Most mindenképpen megérdemelnek két nap pihenőt. És ne feledjük: az eddigi célt teljesítették. Továbbjutás a BL-ben, a magyar bajnokságban legrosszabb esetben is negyedik hely, ami újra szabad kártyát érhet a jövő évi, legrangosabb nemzetközi szereplésben, a Magyar Kupában pedig oda érhetnek a final fourba. Ezt az Odense elleni derbit pedig elkönyvelhetjük felkészülésnek is. 2025-re. Amikor jelentős erősítésekkel több dologba  beleszólhatunk.

 

 

Weisz György