Jó kis meccs volt. És tényleg. Ha most pártatlan drukker lennék - soha nem voltam az - akkor csettintenék. Elsősorban a két gárda harcosságáért, az akaratért, a küzdésért, és magyar pályán szokatlan futó mennyiségért.
Az ultrák - mind a két oldalon - megtöltötték saját szektorukat. Tudvalevő a testvériesség a táborok között, vastaps fogadta, amikor a miskolciak a Lokinak szurkoltak, és viszont.
A körítés tehát kifogástalan volt. Ültünk a sajtónak kijelölt helyen, és mi újságírók is egymás tenyeréből ettünk.
És akkor nézzük hazai szempontból. Az első fertály órában rúghattunk volna kettőt. Oliveira és Bárány is mellé, fölé trafált, a túloldalon szintén maradt ki helyzet. Elsősorban a vendégek hálóőre brillírozott, ziccereket hárított. De akár azt is mondhatnánk, a mieink nem koncentráltak eléggé a diósgyőri kapu előtt. Így telt el az első negyvenöt perc.
Aztán szünet után jött a baki. A Loki labdakihozatala már többször okozott vérnyomás emelkedést nemcsak a szinpatizánsoknál, de az edzői stáb tagjai között is. Most az a Megyeri nem állt a helyzet magaslatán, aki nálam etalon a kapusok között. Van ilyen Két alkalommal is rossz helyre továbbította a bőrt, amikor neki kellett játékba hozni.
Ezekből ugyanennyi gól született. Az elsőt az ex-debreceni Bényei vágta a hálóba - védői segédlettel - a másodikat egy mintaszerű beadást követően Jurek fejelte be. Hátvédeink ekkor is kitűnő asszisztenciának bizonyultak. Fél óra volt hátra és még jobban nyomott a hajdúsági alakulat. Jött egy gyönyörű, amolyan EB-szintű, anno a portugálokat alázó Dzsudzsák szabadrúgás, majd öt perccel a vége előtt egy bomba fejes Kusnyír részéről. Tombolt a publikum. Különösen akkor, amikor a 92. percben Bárány helyzetét tolta ki a borsodiak hálóőre. Maradt a döntetlen, ami a látottak alapján - elfogult hazai szempontból - bosszantó, de igazságos.
A diósgyőri, - ezen a héten lezajlott - edző kirúgás után a DVTK kiváló együttes benyomását keltette. A Loki is, de maradt némi kinin íz a szájban.
Az mindenképpen figyelemre méltó, amit az ellenfél trénere, a megbízott Simon Miklós mondott a derbi után. Úgy vélekedett, tudták, hogy a Debrecen a saját hátsó harmadában bizonytalan, ha letámadják őket. Megtették. Kétszer bejött. Többször nem kellene. Már kedden Újpesten sem!
OTP Bank Liga 18. forduló:
DVSC - DVTK 2-2 (0-0)
Gólszerzők: Dzsudzsák, Kusnyír illetve Bényei, Jurek
Weisz György
DVSC: Megyeri – Kusnyir, Dreskovic, Pellumbi, Ferenczi – Szuhodovszki (Loncar, 63.), Manrique (Lagator, 79.) – Szécsi (Úlfarsson, 63.), Dzsudzsák, Joao Oliveira (Kyziridis, 63.) – Bárány. Vezetőedző: Srdjan Blagojevic.
Diósgyőr: Odincov – Gera, Szatmári, Lund, Bokros (Stephen, 88.) – Holdampf, Bényei (Popadiuc, 79.) , Jurek (Pernambuco, 64.), Vallejo – Edomwonyi (Acolatse, 64.), Pozeg Vancas (Kampetsis, 79.). Vezetőedző: Simon Miklós.
Gól: Dzsudzsák (62.),, Kusnyir (89.), illetve Bényei (51.), Jurek (58.).
Sárga lap: Úlfarsson (79.), illetve Szatmári (61., 77.).
Kiállítva: Szatmári (77.).