A Lokinál böjti időszak van

 

Úgy indult a paksi derbi, hogy Bognár György, a hazaiak edzője négy stabil kezdőjét is nélkülözni volt kénytelen. De nem idegeskedett, közölte, a helyettesítők ugyanazt a játékot produkálják majd, mint a hiányzók. Bognár Tamás sípjelére indult a találkozó, és debreceni szempontból álomszerű kezdéssel. Két perc alig telt el, amikor a bal oldalon Ferenczi futott a labdával, felnézett, középre gurított, ahol Dzsudzsákról elfeledkeztek a védők. A csapat kapitánya pedig köszönte szépen, ballal, tíz méterről a hosszúba gurított. Vezet a Debrecen. Ritkán akadt ilyen a mostani paksi foci életben.

 

A vendéglátók azonban hamar éledezni kezdtek, igazán nem okozott sokkos reakciókat náluk az ellenfél találata. Szebbnél szebb támadásokat vezettek, elsősorban a széleken próbálták megbontani a hajdúságiakat, de vagy a labdáik nem voltak pontosak, vagy az ihletett formában focizó Dreskovicsról jött vissza hozzájuk a játékszer. A Loki csak a védekezéssel törődött, alig merészkedtek át a túlsó térfélre. Ha véletlenül mégis, akkor az egyszem Bárányt azonnal ártalmatlanította a nála fejjel magasabb, ex -debreceni Kinyik.

 

Még össze is szólalkoztak néha. Ismervén Kinya küzdő stílusát, nem biztos, hogy szájról olvasás után elbírná a nyomdafestéket Sándor Tobe vejének néhány összefoglaló mondata. Talán ezek a momentumok voltak a legemlítésre méltóbbak az első negyvenöt percben.

Szünet után cserélt Bognár tréner. Beállt Böde pápa, akinek feladata a labda megtartása, és szétosztása lett. Igen sikeresen tette, gólhelyzetbe is került - kétszer - de nem élt a lehetőséggel. Átellenben a szintén csere Szécsi viszont meglódult, de eredménytelenül. Öt perc volt hátra a kilencvenből, amikor egy kapu előtti kavarodás után - természetesen Böde volt a főszereplő - Papp Kristóf Megyeri kapujába kotort. Szécsi még kihagyott egy 101 százalékosat az utolsó pillanatokban, így a döntetlennel senki sem volt elégedett.

 

A Debrecen nem került közelebb az áhított dobogóhoz. Továbbra sem értjük, miért csak egyetlen csatár veszi fel hétről hétre a küzdelmet a soros védelmekkel szemben. Illetve van magyarázat: nincs kiből választani. Szakzsargonnal élve: a szerzett egy pont, illetve a veszített kettő, megfelelt a játék képének, bár a helyzetek alapján a Paks begyűjthette volna akár a hármat is. A pohár tehát - más szemszögekből vizsgálva - félig üres, de lehetne félig tele is.

 

 

Weisz György