Egy híján, ipponnal Nippont

Menjünk azonban sorjában. Két kóla ugyanúgy összezavarja az embert, mint más italok. Ezzel a barna lével koccintottunk az egyik prominens úrral, aki egyébként a Nemzetközi Szövetség munkatársának vallotta magát a Főnix Arénában. És mesélt. Hogy tulajdonképpen a románoknak kellett volna Debrecenben játszani. Az eredeti csoportban Kamerun lett volna  az első ellenfelünk, de ők nem jöttek. Állítólag azért, mert csak úgy tudtak volna vízumot szerezni, ha Egyiptomba mennek, ott megkapják a passzust, irány Magyarország.

 

 

Ezek után következtek keleti szomszédaink. Amikor a hazai szövetségben ezt megtudták, nem volt felhőtlen az öröm. A románok azonban - állítólag - egy napot csúsztak a válasszal, így Neagu és társai maradtak Bukarestben. A britek éppen Portugáliában voltak egy tornán, alighogy leszálltak Londonban, már mehettek is újra csomagolni. Több infót nem kaptam, a kóla is elfogyott, a harmadikat meg már nem tudtam volna lenyelni.

 

Mindezek után jöhetett a derbi Japán ellen. Golovin mester együttese akkor is olimpiai résztvevő lett volna, ha az ázsiaiak néggyel nyernek. Erre nem került sor.

Nyolc és fél percig volt szoros a találkozó. Ekkor még 3-3 volt az állás. Aztán a csapat, Klujber vezérletével nekilódult. Olyannyira, hogy a messziről érkezett nellenfél sokszor azt sem tudta hol van. Támadgattak, de lövéseiket Böde-Bíró a kapuban hatástalanította. Aztán két időkérésük után átálltak a hét a hat elleni játékra. Ekkor a mieink még keményebben védekeztek, labdák tucatjait szerezték meg, és sorra lőtték az üres kapus góljaikat. Így zárult a félidő, jelentős vezetéssel.

 

Szünet után csak annyi változott, hogy a Japán válogatott, rögtön kapus nélkül kezdett. És szinte végig így játszottak. A magyar lányok szebbnél szebb találatokkal szórakoztatták a hatezer fős publikumot, a végére kilencre növelve az előnyt, és bezsebelve a vastapsot.

 

 

A magyar női kézilabda válogatott résztvevője lesz az idei párizsi olimpiának. Köszönhető ez a tudatos munkának, a hitnek, a szakmai vezetésnek, és természetesen a hölgyeknek. De a java még hátra van. Mert - ahogy egy japán közmondás tartja: "Holnap már más szelek fújnak!":

 

 

Weisz György