Hiba, hiba hátán, ami a védekezést illeti. És a baki okozta némi kaotikus percekben benne volt a Mester keze is. Mind a két bal. Tévedni viszont emberi dolog. És megbocsátani is. Bár nem szeretnék biblikus hangulatot kelteni, de talán az Örökkévaló ad majd magyarázatot arra, hogy az elmúlt játék napokon alulmúló teljesítményt produkáló Loncar és Manrique miért lehetett kezdő. És az az Ojediran, aki bárkit levesz a pályáról, csak a kispadon, illetve a kényelmes Recaro ülésen kapott helyet.
És ahogyan Bogár spori belefújt a sípjába, máris rögvest gólt kapott a Loki. Bényei huzogatott a jobb oldalon - az is szakmai bravúr, ahogyan őt elengedték - beadott, és a védők között egyedül maradt Klimovich bebólintotta a labdát Megyeri mellett. Lagator, Romanchuk, és Ferenczi néztek, mint az art moziban, ahol nem is értik a filmet. És maradva a hasonlatnál, innentől fél óra film szakadás a DVSC-nél. A Diósgyőr szőtte a támadásokat, az ellenfél próbálkozott, de semmi nem jött össze. Aztán a 22. percben újra rácsodálkoztak a vendég védők Loncarral az élen ezúttal Edomwonyira, aki köszönte szépen, és egy felhő fejessel átemelte a labdát a kint álló kapus felett. Jöhetett volna a harmadik DVTK találat is, amikor Ferenczi rántotta le a hazai támadót az ötés felesnél. A loki által is kiszemelt, brazil Pernambuco végezte el a büntetőt, de Megyeri kiütötte a sarokra tartó lüvést, sőt az újrázást is hárította. Aztán a félidő vége előtt közvetlenül, Vajda cselezett befelé, labdája Baranyaihoz került, aki kilőtte a sarkot, ezzel szorosabbá tette - legalább a szünetre - az állást.
A második játékrészben élvezetes, az NBI. szinvonalánál magasabb labdarúgást láthattak a nézők, mindkét együttes részéről. Alig telt el két perc, amikor Dzsudzsák lőtt tizennyolc méterről, az addig remeklő miskolci kapus Ogyincov nem tudott védeni, melléről középre, éppen Bárány elé pattant a labda, és Dodó be...vágta. Csakúgy, mint február 18-án a Nagyerdei Stadionban, 0-2 után egyenlít a hajdúsági gárda. Ekkor többen - e sorok írója is - azt gondoltuk, most összeroppan a Diósgyőr. Tévedtünk. Ismét Edomwonyi villant, ismét Loncar mellett. Gyönyörű cselt csinált, majd bevágta a bőrt a felsőbe. Előny újra a Radenkovic legényeknél. Hét perc múlva a csereként beállt Gera Dániel kilépett a nézelődő védők közül, és nem hibázott. Dicséretére szóljon a Debrecennek, nem adta fel. Kitámadott, ami azt eredményezte, hogy Ojediran megszerezte saját maga idénybeli második találatát, ezzel újra életben tartotta a vendégek reményeit. Ez azonban szerte foszlott a hosszabbítás utolsó percében, mert az első felnőtt meccsén játszó Fekete Vince, az elcsúszó Baranyai mellett feltette az i-re a pontot.
Ha nem a DVSC vereségéről szólt volna ez az este, azt is írhatnánk, ilyen derbit naponta néznénk a hazai küzdelmekben. A mínusz három pont - Loki szemszögből - azonban sokat ront ezen. Úgy tűnik a DVSC lemondhat még a negyedik hely megszerzéséről is. Sok játékosnak lejár a szerződése a nyáron, valószínűleg egy új csapat építése kezdődik az EB után Pallagon. Az új érában ez lesz a harmadik esztendő. És erről a harmadikról mondták a vezetők, hogy ekkor kell ragadni a Fradira, és akár meglepetésként megszorongatni. Ha így lesz, az idei kellemetlen botlásokat is elfeledjük.
Van még négy forduló. Jön az Újpest, meg a Fehérvár, megyünk a IX. kerületbe, meg Felcsútra. Egy tizessel elégedett lennék. Pontszámban, meg nézőszámban is.
OTP Bank Liga 29. forduló:
Diósgyőri VTK - DVSC 5-3 (2-1)
Diósgyőr 6005 néző, vezette: Bogár Gergő
Gólszerzők: Klimovich 1., Edomwonyi 22., 60., Gera D. 67., Fekete V. 90+4., illetve Baranyai 42., Bárány 47., Ojediran 83.
Weisz György