A jót akarni kell!

És ez hiányzik hetek óta Mócsánékból. Amikor az ötödik, ZTE elleni derbin a csapatkapitány a gyűrűre dobta a döntő labdát, és azzal eldőlt, hogy nincs final four, elszállt a srácokból a hit, az alázat, a lelkesedés, a közönség iránti tisztelet. Ez pedig baj. Sőt Bűn! Voltak páran, akik a Honvéd elleni két találkozón, és a szombati, Sopron elleni mérkőzésen is látványosan csalták a játékot. Edwin és Buljevic levezetett, a társak sem topformában dobálták körbe a gyűrűt. Mert bele ritkán találtak.

 

Tessenek elhinni így volt. A tét ezen a délutánon az volt, hogy hetedik, vagy nyolcadik helyen végez az együttes az idei bajnoki szezonban. Nem mindegy? De! Teljesen! Csak a hogyan bosszant. A szakemberek biztosan megtalálják majd a kérdésekre a választ, de az is mindegy, mert az egy esztendőre szerződött "sztárok" tovább lépnek, ergo, nem lesz kitől kérdezni.

 

A meccs egyébként úgy indult, hogy a kisalföldi kis ember, Nichols, szórt egy ötöst, és el is dőlt a derbi. Pedik kosarasoknál ez nem előny. Pont a DEAC volt anno példa - az Alba ellen - még húsz pontos hátrányt is ledolgoztak. Most öttel sem birkóztak meg. Nemcsak a pontokban, de az öt soproni kosarassal sem. Így aztán az első negyedet már tizenhat egységgel zárták a vendégek.

 

A hátralévő háromszor tíz percben egyetlen minutumig sem tette kétségesség az SKC sikerét a hajdúsági kvintett. a vége tizenkét pontos zakó lett.

A két győzelemig tartó párharc másdodik felvonására kedden kerül sor a hűség városában. És nagy tétbe mernék fogadni, hogy ők nem akarnak még egyszer ezer kilométert utazni, ha otthon kikapnak.

Ez a bajnoki év elment. Talán a következőben sikerül. Mert Váci Mihály is azt írja: "Nem elég álmodozni. Egy nagy-nagy álom kell!"

 

 

 

Weisz György