Nehéz volt a Fehérvárra vezető hadiút

 

A DVSC-nek ez volt ebben a szezonban az utolsó hazai derbije. Ebből az alkalomból, a hatvanas évek csapatának legendájáról, Zilahi Zoltánról elnevezett díjat, - melyet fia, Zilahi Péter hozott létre - adta át a névadó unokája, az idény legjobb játékosának, Megyeri Balázsnak. És az első félidőben be is bizonyosodott, hogy a hálóőr nem véletlenül kapta a serleget. Három ziccert is fogott. Schőn, Karamoko, és Christensen lövésénél akadályozta meg az ellenfelet a góllövésben. A Debrecen ebben az időszakban olyan volt, mint a kedvelt japán autómárka. A játékát egy valami jellemezte: Totoja. Nem is sikerült bevenni Tóth Balázs hálóját. Még kísérletet sem tettek rá.

 

Szünet után gyorsított a focin a Loki, főleg a passzok lettek sikeresebbek, egyre inkább ők uralták a mezőnyt. Így jött el a 79. perc. Balról rúgott szögletet Szécsi, labdáját Bódihoz tolta, akinek lövését a védők hárították, de csak Dreskovicig ment a labda, az érkező védő pedig kapásból, 18 méterről óriási Gólt ragasztott Tóth hálójába. A kiváló védő gólja után kiintett a lelátóra, ahol édesapja foglalt helyet. Néhány perc elteltével Szécsi nyargalt végig a pályán, már csak a kapussal állt szemben, de a cerberusba bombázott. Bognár játékvezető kilenc percet hosszabbított, de a Fehérvár nem tudott egyenlteni.

 

A DVSC nagy küzdelemben, a második félidei jobb játékával, és némi szerencsével itthon tartotta a három pontot. Ezzel az idei szezonban - függetlenül a hátralévő mérkőzéstől - a tabella ötödik helyén zárt. A mérleg készítése, az elemzések, a miértekre a válasz - mínusz 9 az MTK ellen, hét elhullajtott pont a kieső Mezőkövesdtől - a szakemberek feladata lesz.

 

 

Weisz György