Érezni lehetett a válság szelét. Már Kecskeméten is döcögött a szekér, aztán a hazai DVTK elleni derbin sem ment, míg Újpesten páran látványosan csalták a focit, adták a sértődöttet a hetvenedik perc táján. Vajon mire? Kérdeztük néhányan. Edzőbuktató, volt a válasz. És bejött. Hogy mennyire, majd kiderül hetek múltán. Válság van, nem lehet titkolni, sem tagadni. A szurkoló lát, hall, tapsol, és számonkér. A szurkoló türelmes. Egy ideig. Aztán hangosan skandálja a Lokit imádó Tankcsapda sorait:
"Arra való a válság, hogy
A nyomorultak lássák, hogy
A hitelből vett ásóikkal
A saját sírjukat ássák."
Régi mondás, de igaz: ha nem megy a bolt az örömházban, nem biztos, hogy a madamot kell kitenni. Debrecenben ezt még nem ismerik. Kisvárdán Révész Attila nyilatkozta a minap: "Magyarországon divattá vált, hogy játékosok turpissággal és csalásokkal megbuktatják az edzőket. Nálunk nem a klub bukik meg, hanem a játékos, ezeket az embereket eltávolítjuk innen".
Sarkos, amolyan Révészes vélemény. És ezen nem nekem, nekünk fanatikusoknak kellene elgondolkodni. Most itt az esély. A sérelmeket félre kell tenni. Állítólag olyan edző érkezik, aki legalább négy nyelven beszél, a jelekből is érti a csíziót, dörzsölt, okos, több diplomája van.Úgy mondják udvarias, de szigorú. Futnak előle a labdarúgók. Ha kell kilencven percen át. Zokszó nélkül. Ámen!
Weisz György