Tizenharmadik vereség a norvégoktól, péntek 13-án

Most Klujberéknak kellett Ibsen lányaival megküzdeni. A norvég drámaíró itt is írt  részleteket Nóra című drámájához. A jelenlegi legjobb norvég Nora szakkommentátorként volt a csarnokban. A balkezes fenomén, Nora Mörk anyai örömök elé néz, a másik klasszis, Oftedal lemondta az olimpia után a válogatottságot. De így is maradt elég extra az északiaknál.

 

Visszatérve az ábrándokhoz, és Henrik Ibsenhez. Ő írja egy helyütt: "Álom! Akarom, hogy az legyen! Szörnyű! Jaj! Felriadok a valóra!" Mert a való nem a magyarok mellett szólt.

 

Több, mint ötezer hazánkbélitől zengett a terem. Mi indítottuk a meccset, de hamar elhúztak Reistadék. Megint a védekezésünkkel akadtak gondok. Meg a 44 éves Lundéval. Kilenc perc alatt négyszer lőttünk kapura, ebből a nagyi kettőt megfogott. Negyedóra végén, miután Golovin mester időt kért, feljöttünk kettőre, de az öröm időleges volt. Hiányzott az igazi bravúr Böde-Bírótól, fel is váltotta őt az eddig kissé mellőzött Janurik, aki azonnal beleállt a derbibe. Neki is köszönhető, hogy a szünetre kettőre csökkent a Skandináv előny.

 

A második játékrészben kiütközött a fáradtság a mieinken. Volt némi pontatlanság, lerohanásainkat megakadályozta az ellenfél, Lunde lehúzta a rolót, hatvan százalékos mutatót produkált. Kuczora bokája még az első harminc percben megsérült, átlövéseink nem sikerültek. Egyetlen öröm, hogy a tegnap behívott, debreceni Petrus nagyon akart, és nem is vallott szégyent.

 

Végül a jobbik csapat megérdemelten nyert, ők játszhatnak az aranyért vasárnap este. Amikor e sorok megjelennek, még nem tudjuk, hogy a franciákkal, vagy a dánokkal. Mi pedig küzdünk még egy utolsót az előbbiek vesztesével a bronzért. Ha nem jön össze, akkor is a legszebb karácsonyi ajándék a társaságtól a negyedik hely. Főleg úgy, hogy tizenkét esztendőt kellett erre várni.

 

 

W. Gy.